Itt a gyilkos, hol a gyilkos? – Hajmeresztő bűnügyi társasjáték a JMSZK színpadán
2013-02-13 21:26:49 | cikk: pt | fotó: pt |
A világot jelentő deszkákon manapság oly divatos színházi interaktivitás határait szinte már a végsőkig kiszélesíti a Hajmeresztő című bűnügyi vígjáték: az előadás során ugyanis a közönség aktív részese lehet a nyomozásnak, sőt, a színdarab végkifejletét is döntően befolyásolhatja.
Paul Portner német író Hajmeresztőjét világszerte hatalmas siker övezte, amit legfőképpen a formabontó előadásmódnak köszönhet. A darabot hazánkban több társulat is színpadra állította, Pápán a Turay Ida Színház előadásában volt látható kedden este a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ Színháztermében, a Tarcy-bérlet keretein belül.
Az alaptörténet pofonegyszerű, a cselekmény a klasszikus, mondhatni unalomig ismert krimi-sablonok mentén halad. Az események végig egy fodrászszalonban zajlanak, a sztorit hat szereplő kelti életre. A hajszobrászat fölötti lakásban meggyilkolnak egy neves zongoraművésznőt, ezért feltűnik a színen két nyomozó, akik megkezdik az eset felgöngyölítését. Az üzletben tartózkodó négy személy – a homoszexuális szalontulajdonos, a fodrászlány, a régiségkereskedő, valamint a szenátor felesége – egyaránt gyanúsítható a gyilkossággal, így lépésről lépésre kell rekonstruálni a történteket és felkutatni a bizonyítékokat.
A színdarab lendületesen indít, a hangulatteremtés is kiváló, habár az aláfestő zene sokszor hangosabb a kelleténél. Az előadás első felében a komédia dominál, ebben pedig az extravagáns fodrászt megformáló Bozsó József viszi a hátán a produkciót. A karakter ugyan a melegekkel kapcsolatos klisékből építkezik, de a színész mindvégig rendkívül szórakoztatóan kelti életre a figurát, ráadásul még egy-két merészebb, pikánsabb poént is elsüt. Bozsó József alakításával sokszor vékony jégen táncol, azonban rendre mesterien megáll azon a határon, amin túl már giccsbe, rikító nyáltengerbe fordulna a játéka. Persze a többi színész is hozzáteszi a maga részét az előadás humorához, azonban kétségkívül a meleg hajszobrász jelenetei maradnak a legemlékezetesebbek a néző számára.
A nyomozás túl nagy meglepetéseket nem tartogat, mint általában a legtöbbször, ezúttal is a szerelem, a féltékenység, a pénz és a düh valamelyike (vagy éppen ezek kombinációja) keveri gyanúba a potenciális gyilkosokat. A zsánerből fakadó izgalom ugyan nem hiányzik a színpadról, de a feszültség csak meglehetősen alaphangon vibrál a levegőben.
Ellenben zseniálisak az első felvonás azon momentumai, amikor az összes szereplő a színpadon van. Ezek a legnehezebben megvalósítható, egyúttal a legjobban sikerültek jelenetek. A hat színész között precízen peregnek a dialógusok és a poénok, az események sodrása pedig hamar magával ragadja a nézőt, aki nem győzi kapkodni a fejét a remekül felépített információhullámok tengerében.
A darab csúcspontja a bűncselekményt megelőzően a fodrászszalonban történt események rendőrségi parancsra történő rekonstruálása. Ettől a pillanattól már a közönség is beleszólhat az előadásba, hiszen a nyomozók kérésére a szemtanúknak – azaz a nézőknek – jelezniük kell, ha a négy gyanúsított közül valaki füllent, ferdít, hazudik.
A két felvonás közti szünetben, illetve a folytatásban a publikum bevonása a színdarabba csak fokozódik, és ettől válik igazán egyedivé, felejthetetlenné a Hajmeresztő. A sima, hétköznapi gyilkosságot egy csapásra izgalmasabbnak érzi a néző, ha ő maga is megszólíthatja a gyanúsítottakat, kérdéseket tehet fel, nyomozhat.
Az előadás második részében a nyomozásvezető rendőrt alakító Szirtes Gábor veszi a kezébe a stafétabotot, neki kell kordában tartani a nézőteret, az onnan érkező kérdéseket és reakciókat, miközben a cselekmény előrehaladására is figyelnie kell. A tapasztalat színész tökéletesen megbirkózik a nem könnyű feladattal, sőt, még az interaktivitáshoz szükségszerűen kapcsolódó rögtönzései is remekül illeszkednek a színdarabba. Az improvizációval némelyik színésztársa már nem boldogul olyan fényesen – mentségükre szóljon, a rögtönzés a színjátszás egyik legnehezebb része. Mindenesetre a közös nyomozás jól működik, továbbra is szép számban érkeznek a szórakoztató pillanatok, majd elérkezik a pont, amikor a közönség megszavazza a gyilkos személyét. Innentől már ismét csak a színészeken a sor, hogy lezárják a történetet.
A függöny legördülte után a színdarab életre keltőit és készítőit nem érheti kritika, maradéktalanul kihasználják a kissé hullámzó színvonalú, de kétségtelenül formabontó ötlettel szolgáló alapanyag minden erényét. A Hajmeresztő a Turay Ida Színház előadásában egy vérprofi színházi munka, amely különleges és emlékezetesen szórakozató élményt nyújt a bűnügyi játékban résztvevő nézőknek.A Hajmeresztő március 9-én, szombaton ismét látható lesz Pápán, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében.
Paul Portner német író Hajmeresztőjét világszerte hatalmas siker övezte, amit legfőképpen a formabontó előadásmódnak köszönhet. A darabot hazánkban több társulat is színpadra állította, Pápán a Turay Ida Színház előadásában volt látható kedden este a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ Színháztermében, a Tarcy-bérlet keretein belül.
Az alaptörténet pofonegyszerű, a cselekmény a klasszikus, mondhatni unalomig ismert krimi-sablonok mentén halad. Az események végig egy fodrászszalonban zajlanak, a sztorit hat szereplő kelti életre. A hajszobrászat fölötti lakásban meggyilkolnak egy neves zongoraművésznőt, ezért feltűnik a színen két nyomozó, akik megkezdik az eset felgöngyölítését. Az üzletben tartózkodó négy személy – a homoszexuális szalontulajdonos, a fodrászlány, a régiségkereskedő, valamint a szenátor felesége – egyaránt gyanúsítható a gyilkossággal, így lépésről lépésre kell rekonstruálni a történteket és felkutatni a bizonyítékokat.
A színdarab lendületesen indít, a hangulatteremtés is kiváló, habár az aláfestő zene sokszor hangosabb a kelleténél. Az előadás első felében a komédia dominál, ebben pedig az extravagáns fodrászt megformáló Bozsó József viszi a hátán a produkciót. A karakter ugyan a melegekkel kapcsolatos klisékből építkezik, de a színész mindvégig rendkívül szórakoztatóan kelti életre a figurát, ráadásul még egy-két merészebb, pikánsabb poént is elsüt. Bozsó József alakításával sokszor vékony jégen táncol, azonban rendre mesterien megáll azon a határon, amin túl már giccsbe, rikító nyáltengerbe fordulna a játéka. Persze a többi színész is hozzáteszi a maga részét az előadás humorához, azonban kétségkívül a meleg hajszobrász jelenetei maradnak a legemlékezetesebbek a néző számára.
A nyomozás túl nagy meglepetéseket nem tartogat, mint általában a legtöbbször, ezúttal is a szerelem, a féltékenység, a pénz és a düh valamelyike (vagy éppen ezek kombinációja) keveri gyanúba a potenciális gyilkosokat. A zsánerből fakadó izgalom ugyan nem hiányzik a színpadról, de a feszültség csak meglehetősen alaphangon vibrál a levegőben.
Ellenben zseniálisak az első felvonás azon momentumai, amikor az összes szereplő a színpadon van. Ezek a legnehezebben megvalósítható, egyúttal a legjobban sikerültek jelenetek. A hat színész között precízen peregnek a dialógusok és a poénok, az események sodrása pedig hamar magával ragadja a nézőt, aki nem győzi kapkodni a fejét a remekül felépített információhullámok tengerében.
A darab csúcspontja a bűncselekményt megelőzően a fodrászszalonban történt események rendőrségi parancsra történő rekonstruálása. Ettől a pillanattól már a közönség is beleszólhat az előadásba, hiszen a nyomozók kérésére a szemtanúknak – azaz a nézőknek – jelezniük kell, ha a négy gyanúsított közül valaki füllent, ferdít, hazudik.
A két felvonás közti szünetben, illetve a folytatásban a publikum bevonása a színdarabba csak fokozódik, és ettől válik igazán egyedivé, felejthetetlenné a Hajmeresztő. A sima, hétköznapi gyilkosságot egy csapásra izgalmasabbnak érzi a néző, ha ő maga is megszólíthatja a gyanúsítottakat, kérdéseket tehet fel, nyomozhat.
Az előadás második részében a nyomozásvezető rendőrt alakító Szirtes Gábor veszi a kezébe a stafétabotot, neki kell kordában tartani a nézőteret, az onnan érkező kérdéseket és reakciókat, miközben a cselekmény előrehaladására is figyelnie kell. A tapasztalat színész tökéletesen megbirkózik a nem könnyű feladattal, sőt, még az interaktivitáshoz szükségszerűen kapcsolódó rögtönzései is remekül illeszkednek a színdarabba. Az improvizációval némelyik színésztársa már nem boldogul olyan fényesen – mentségükre szóljon, a rögtönzés a színjátszás egyik legnehezebb része. Mindenesetre a közös nyomozás jól működik, továbbra is szép számban érkeznek a szórakoztató pillanatok, majd elérkezik a pont, amikor a közönség megszavazza a gyilkos személyét. Innentől már ismét csak a színészeken a sor, hogy lezárják a történetet.
A függöny legördülte után a színdarab életre keltőit és készítőit nem érheti kritika, maradéktalanul kihasználják a kissé hullámzó színvonalú, de kétségtelenül formabontó ötlettel szolgáló alapanyag minden erényét. A Hajmeresztő a Turay Ida Színház előadásában egy vérprofi színházi munka, amely különleges és emlékezetesen szórakozató élményt nyújt a bűnügyi játékban résztvevő nézőknek.A Hajmeresztő március 9-én, szombaton ismét látható lesz Pápán, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében.
Képek:
Címkék:
bűnügyi vígjáték
| Tarczy-bérlet
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!