Szórakoztatva nevelnek – Interjú a Pegazus Színház két vezetőjével
2012-11-14 21:27:25 | cikk: pt | fotó: pt |
Immár két évtizede annak, hogy Sarkadi Nagy László és Végh Zsolt végérvényesen fellépett a bábszínházi térképre, és művészi tevékenységükkel hivatásszerűen is a gyerekek nevelését, illetve persze szórakoztatását tűzték zászlajukra. Munkásságukat az évek során a csillogó gyermekszempárok mellett számos plakett és elismerés jutalmazta, tavaly például a Közművelődésért-díjat vehették át a Veszprém megyei közgyűléstől. A pápai Pegazus Színház két vezetőjével az elmúlt húsz évről, a jelenről és egy kicsit a jövőről is beszélgettünk. - Mikor kezdődött az Önök munkakapcsolata?
- Végh Zsolt (VZS): Habár a húszéves jubileum kapcsán beszélgetünk, a mi történetünk valójában jóval korábban kezdődött. Mindketten Sümegen kezdtünk el a színházzal és a bábbal foglalkozni. Laci 1974-ben, ifjú gimnazistaként már bábos gyerekcsoportot vezetett, én pedig ’78-ban csatlakoztam az ottani művelődési központban működő csoporthoz. Akkoriban virágzott a bábszínház, és mi, a Sümegi Incifinci Bábcsoport is elismert társulattá váltunk. Részt vettünk televíziós felvételeken, valamint országos és nemzetközi fesztiválokon, ahol a díjak sem maradtak el. Később, a bábszínházat kicsit magam mögött hagyva csatlakoztam Laci édesanyjának, Sarkadi Nagy Antalnénak a színjátszó csoportjához, és úgy érzem, itt váltam színésszé.- Aztán életre hívták Veszprémben a Kabócát.
- VZS: 1992-ben diplomáztam tanítóként, és ekkor Laci megkeresett azzal az ötlettel, hogy hozzunk létre egy bábszínházat. Innentől kezdődött számunkra a professzionális színházi lét abban az értelemben, hogy a bábszínházból éltünk meg. Tehát 1992-ben útjára indítottuk a Kabóca Bábstúdiót Veszprémben. A városi művelődési központban kezdtük el a munkát, és rövid időn belül igazolást nyert, hogy szükség van ránk, hiszen évről évre gyarapodott a közönségünk. Kiépítettük a bérletes rendszerünket, majd idővel odáig jutottunk, hogy Veszprém város és a megye közös fenntartásában létrejött a Kabóca Bábszínház, amelynek az első öt évét a Lacival közösen vezettük le. Összesen 13 évet töltöttünk Veszprémben.- 2005-ben drasztikus lépés következett be a bábszínházi pályafutásukban: a Kabócát hátrahagyva búcsút intettek a megyeszékhelynek. Mi indokolta ezt a döntést?
- Sarkadi Nagy László (SNL): Emberileg és lelkileg elfáradtunk, egyszerűen valami másba kellett fognunk. 1992-ben bábozni, játszani, rendezni mentünk Veszprémbe, azonban egy jól működő intézményt létrehozni és működtetni hatalmas bürokráciával, valamint az ember energiáját teljesen felemésztő szervezőmunkával jár. Mi pedig belefáradtunk ebbe.
- VZS: A Kabóca a mi gyerekünk, egy szatyorral érkeztünk Veszprémbe, ahol a semmiből létrehoztunk egy jól működő, 25 fős színházat. Végül egyetlen szatyorral távoztunk.- Miért pont Pápán kezdtek új életet?
- SNL: Amikor felmondtunk Veszprémben, csak annyit tudtunk, hogy a közeljövőben valahol színházat fogunk alapítani, de konkrét elképzeléseink még nem voltak. Így értelemszerűen ekkor még Pápa sem volt képben.
- VZS: Az utolsó veszprémi színházi évadunkat úgy vezettük, hogy tisztában voltunk vele, a szezon végén távozunk, csak azt nem tudtuk, hova. Menni akartunk. Miért maradtunk Veszprém megyében? Majd egyszer valaki megmondja.
- SNL: A Kabócával történt szakítás után olyan színházat akartunk létrehozni, amely független a hivataloktól, az állami költségvetéstől, és bármilyen beszámolótól, egyszóval nem kell külső kérdéseknek megfelelni.
- VZS: Lacival leírtuk az elképzeléseinket, majd megkerestünk egy-két önkormányzatot. Teljesen ismeretlenül tévedtünk Pápára, ahol abszolút pozitív fogadtatásban részesültünk, örültek nekünk, és segítettek a Pegazus Színház elindulásában is.- Jelenleg minden klappol Pápán?
- VZS: Jól érezzük magunkat a városban, és a Pegazus is ismertté vált. Szóval igen, minden klappol Pápával kapcsolatban. Ami nem klappol, az a világ, de ez mindenhol így lenne.
- SNL: Mi most ugyanazt csináljuk, amit a Kabócában is, csak a Pegazusban sokkal szabadabban tehetjük a dolgunkat. Pápán minden adott, ami egy jól működő magántársulatnak kell. - Önöket mi ejtette rabul a bábszínházban? Mi ennek a műfajnak a varázsa?
- VZS: A varázslat, a kulcs, a másfajta nyelvezet magában a bábban rejlik, hiszen az, hogy egy élettelen tárgyat az ember életre kelt, maga a csoda. Árnyalt, sokoldalú, végeláthatatlan variációkon keresztül lehet életet lehelni egy bábba.
- SNL: A bábszínház speciális nyelvezetet kíván meg, amely nagy szimbólumrendszerrel dolgozik, és a műfajban hangsúlyos szerep jut a képzőművészetnek is.- Az elmúlt húsz év alatt változott valamiben a bábszínház?
- VZS: A bábszínház állandó változásban van. Húsz évvel ezelőtt nem így játszottunk, a mi elődeink 40 évvel ezelőtt pedig végképp nem így játszottak. Nem a szakma változik meg alapjaiban, hanem a közönség, aki az éppen aktuális világból jön. A mai gyerekek rendkívül ingergazdag környezetben élnek. Azt a tempót és ötlethalmazt, amit ma bele kell vinni egy előadásba a gyerek figyelmének ébren tartása miatt, abból húsz évvel ezelőtt három-négy darabot is el lehetett volna készíteni.
- SNL: Manapság klipszerű rendezéseket kell végrehajtani. Ez a világ a kattogó képekhez szokott hozzá, ehhez pedig a színházban is idomulni kell. Rengeteg kép és ötlet szükséges ahhoz, hogy vezetni tudjuk a gyerekeket az általunk kijelölt úton. Minden évben megpróbálunk egy kicsit lassítani, ekkor viszont nagyon erős érzelmi töltetet kell belevinni a darabba.- Honnan tudják, hogy éppen mire kíváncsiak a gyerekek, és hogyan lehet őket megszólítani?
- VZS: A bérletes előadásokon keresztül több mint 7000 gyerekkel találkozunk háromszor egy évben. Emellett módszertani foglalkozásokat is tartunk, és másképp figyeljük a világot. Érezzük, tudjuk, hogy mi kell a gyerekeknek. Úgy vélem, ehhez kaptuk a tehetségünket és a dolgunkat is egyel följebbről.
- SNL: Mindegyikünk pedagógus, és üzeneteket szeretnénk átadni a gyerekeknek, felnőtteknek. Az üzenetet sosem a közönség igényéhez alakítjuk, hanem az elveinkhez, illetve ahhoz, hogy mit akarunk elmondani. Ezeket az üzeneteket pedig úgy kell csomagolni, hogy az odaérjen a célközönséghez.- Mi az üzenet?
- VZS: Ezt a legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni: emberként élni a világban.
- SNL: Színházunkon keresztül hagyományos erkölcsi értékeket szeretnénk közvetíteni a gyerekeknek. A közönségünknek olyan klasszikus értelemben vett erkölcsi normákat akarunk átadni, amiket mi is kaptunk a családunktól.- Ha húsz év múlva ugyanígy leülünk majd beszélgetni, mivel lennének elégedettek? Mit várnak a következő két évtizedtől?
- SNL: Elsősorban rendezettebb világot várunk, amiben rendezettebb lesz a színház is. Bízunk benne, hogy lassabb színházat tudunk majd játszani, hiszen húsz év múlva azért már jóval öregebbek leszünk. Szóval nyugalmasabb színházat szeretnénk, és jó volna, ha akkor már a gyerekek is erre vágynának. Összességében azonban most is elégedettek vagyunk, és folyamatosan mondogatjuk, amit el akarunk mondani.
- Végh Zsolt (VZS): Habár a húszéves jubileum kapcsán beszélgetünk, a mi történetünk valójában jóval korábban kezdődött. Mindketten Sümegen kezdtünk el a színházzal és a bábbal foglalkozni. Laci 1974-ben, ifjú gimnazistaként már bábos gyerekcsoportot vezetett, én pedig ’78-ban csatlakoztam az ottani művelődési központban működő csoporthoz. Akkoriban virágzott a bábszínház, és mi, a Sümegi Incifinci Bábcsoport is elismert társulattá váltunk. Részt vettünk televíziós felvételeken, valamint országos és nemzetközi fesztiválokon, ahol a díjak sem maradtak el. Később, a bábszínházat kicsit magam mögött hagyva csatlakoztam Laci édesanyjának, Sarkadi Nagy Antalnénak a színjátszó csoportjához, és úgy érzem, itt váltam színésszé.- Aztán életre hívták Veszprémben a Kabócát.
- VZS: 1992-ben diplomáztam tanítóként, és ekkor Laci megkeresett azzal az ötlettel, hogy hozzunk létre egy bábszínházat. Innentől kezdődött számunkra a professzionális színházi lét abban az értelemben, hogy a bábszínházból éltünk meg. Tehát 1992-ben útjára indítottuk a Kabóca Bábstúdiót Veszprémben. A városi művelődési központban kezdtük el a munkát, és rövid időn belül igazolást nyert, hogy szükség van ránk, hiszen évről évre gyarapodott a közönségünk. Kiépítettük a bérletes rendszerünket, majd idővel odáig jutottunk, hogy Veszprém város és a megye közös fenntartásában létrejött a Kabóca Bábszínház, amelynek az első öt évét a Lacival közösen vezettük le. Összesen 13 évet töltöttünk Veszprémben.- 2005-ben drasztikus lépés következett be a bábszínházi pályafutásukban: a Kabócát hátrahagyva búcsút intettek a megyeszékhelynek. Mi indokolta ezt a döntést?
- Sarkadi Nagy László (SNL): Emberileg és lelkileg elfáradtunk, egyszerűen valami másba kellett fognunk. 1992-ben bábozni, játszani, rendezni mentünk Veszprémbe, azonban egy jól működő intézményt létrehozni és működtetni hatalmas bürokráciával, valamint az ember energiáját teljesen felemésztő szervezőmunkával jár. Mi pedig belefáradtunk ebbe.
- VZS: A Kabóca a mi gyerekünk, egy szatyorral érkeztünk Veszprémbe, ahol a semmiből létrehoztunk egy jól működő, 25 fős színházat. Végül egyetlen szatyorral távoztunk.- Miért pont Pápán kezdtek új életet?
- SNL: Amikor felmondtunk Veszprémben, csak annyit tudtunk, hogy a közeljövőben valahol színházat fogunk alapítani, de konkrét elképzeléseink még nem voltak. Így értelemszerűen ekkor még Pápa sem volt képben.
- VZS: Az utolsó veszprémi színházi évadunkat úgy vezettük, hogy tisztában voltunk vele, a szezon végén távozunk, csak azt nem tudtuk, hova. Menni akartunk. Miért maradtunk Veszprém megyében? Majd egyszer valaki megmondja.
- SNL: A Kabócával történt szakítás után olyan színházat akartunk létrehozni, amely független a hivataloktól, az állami költségvetéstől, és bármilyen beszámolótól, egyszóval nem kell külső kérdéseknek megfelelni.
- VZS: Lacival leírtuk az elképzeléseinket, majd megkerestünk egy-két önkormányzatot. Teljesen ismeretlenül tévedtünk Pápára, ahol abszolút pozitív fogadtatásban részesültünk, örültek nekünk, és segítettek a Pegazus Színház elindulásában is.- Jelenleg minden klappol Pápán?
- VZS: Jól érezzük magunkat a városban, és a Pegazus is ismertté vált. Szóval igen, minden klappol Pápával kapcsolatban. Ami nem klappol, az a világ, de ez mindenhol így lenne.
- SNL: Mi most ugyanazt csináljuk, amit a Kabócában is, csak a Pegazusban sokkal szabadabban tehetjük a dolgunkat. Pápán minden adott, ami egy jól működő magántársulatnak kell. - Önöket mi ejtette rabul a bábszínházban? Mi ennek a műfajnak a varázsa?
- VZS: A varázslat, a kulcs, a másfajta nyelvezet magában a bábban rejlik, hiszen az, hogy egy élettelen tárgyat az ember életre kelt, maga a csoda. Árnyalt, sokoldalú, végeláthatatlan variációkon keresztül lehet életet lehelni egy bábba.
- SNL: A bábszínház speciális nyelvezetet kíván meg, amely nagy szimbólumrendszerrel dolgozik, és a műfajban hangsúlyos szerep jut a képzőművészetnek is.- Az elmúlt húsz év alatt változott valamiben a bábszínház?
- VZS: A bábszínház állandó változásban van. Húsz évvel ezelőtt nem így játszottunk, a mi elődeink 40 évvel ezelőtt pedig végképp nem így játszottak. Nem a szakma változik meg alapjaiban, hanem a közönség, aki az éppen aktuális világból jön. A mai gyerekek rendkívül ingergazdag környezetben élnek. Azt a tempót és ötlethalmazt, amit ma bele kell vinni egy előadásba a gyerek figyelmének ébren tartása miatt, abból húsz évvel ezelőtt három-négy darabot is el lehetett volna készíteni.
- SNL: Manapság klipszerű rendezéseket kell végrehajtani. Ez a világ a kattogó képekhez szokott hozzá, ehhez pedig a színházban is idomulni kell. Rengeteg kép és ötlet szükséges ahhoz, hogy vezetni tudjuk a gyerekeket az általunk kijelölt úton. Minden évben megpróbálunk egy kicsit lassítani, ekkor viszont nagyon erős érzelmi töltetet kell belevinni a darabba.- Honnan tudják, hogy éppen mire kíváncsiak a gyerekek, és hogyan lehet őket megszólítani?
- VZS: A bérletes előadásokon keresztül több mint 7000 gyerekkel találkozunk háromszor egy évben. Emellett módszertani foglalkozásokat is tartunk, és másképp figyeljük a világot. Érezzük, tudjuk, hogy mi kell a gyerekeknek. Úgy vélem, ehhez kaptuk a tehetségünket és a dolgunkat is egyel följebbről.
- SNL: Mindegyikünk pedagógus, és üzeneteket szeretnénk átadni a gyerekeknek, felnőtteknek. Az üzenetet sosem a közönség igényéhez alakítjuk, hanem az elveinkhez, illetve ahhoz, hogy mit akarunk elmondani. Ezeket az üzeneteket pedig úgy kell csomagolni, hogy az odaérjen a célközönséghez.- Mi az üzenet?
- VZS: Ezt a legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni: emberként élni a világban.
- SNL: Színházunkon keresztül hagyományos erkölcsi értékeket szeretnénk közvetíteni a gyerekeknek. A közönségünknek olyan klasszikus értelemben vett erkölcsi normákat akarunk átadni, amiket mi is kaptunk a családunktól.- Ha húsz év múlva ugyanígy leülünk majd beszélgetni, mivel lennének elégedettek? Mit várnak a következő két évtizedtől?
- SNL: Elsősorban rendezettebb világot várunk, amiben rendezettebb lesz a színház is. Bízunk benne, hogy lassabb színházat tudunk majd játszani, hiszen húsz év múlva azért már jóval öregebbek leszünk. Szóval nyugalmasabb színházat szeretnénk, és jó volna, ha akkor már a gyerekek is erre vágynának. Összességében azonban most is elégedettek vagyunk, és folyamatosan mondogatjuk, amit el akarunk mondani.
Képek:
2011-ben Veszprém megye önkormányzatának közgyűlése a Pegazus Színház társulatának Közművelődésért-díjat adományozott. Az elismerést a szakterületén kifejtett kiemelkedő tevékenységével érdemelte ki a társulat.
- Nyilván nem a díjakért, hanem a közönségért dolgozunk, de természetesen nagyon jól esik minden elismerés, amit kapunk. Szerencsére az évek alatt begyűjtöttünk már jó néhányat - tette hozzá egy mosoly kíséretében Végh Zsolt.
Címkék:
Pegazus Színház
| jubileum
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!