A képzőművész, aki saját világot hozott létre – Györgydeák György tárlata a Refiben
2012-11-08 02:44:47 | cikk: pt | fotó: pt |
A négy éve elhunyt egyedi látásmódú képzőművész, Györgydeák György alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap délután a református gimnázium dísztermében.
Györgydeák György autodidakta, szabadúszó művészként több mint harminc éven át alkotott. Rajzolt, festett és a legkülönbözőbb anyagokból (gipsz, fa, papír, agyag, textil, homok, nád, balatoni hordalék, stb.) készített táblaképeket, színes szobrokat – bübüket, ahogy ő nevezte őket. Alkotásai nagyon nehezen kategorizálhatóak, munkái szinte sehová nem sorolhatóak be, ugyanis az 1958-ban Székesfehérváron született művész festményein, grafikáin és szobrain keresztül sajátos világot teremtett.
A dísztermet megtöltő közönséget Kovács Péter, a református gimnázium igazgatója köszöntötte, a tárlatot pedig Veress Zsuzsa, a neves tanintézet tanára nyitotta meg.
– Györgydeák a táblaképeit fából, papírból, a legkülönfélébb festőanyagokból, spárgából, faforgácsból, kavicsokból, homokból, használati tárgyak darabkáiból, parafadugókból, szögekből, fémrészecskékből – egyszóval mindenféle környezeti hulladékból állította össze. A kollázs, a montázs, a „talált tárgyak” használata az avantgarde óta jól ismert technikák. Miró és Dubuffet is eszünkbe juthat. Ki mire jutott ezekkel… Györgydeák játszott velük, és játéka egy világot hozott létre. Csak az övét, kizárólag rá jellemzőt – állapította meg beszédében Veress Zsuzsa, majd hozzáfűzte, aki ironizál, az mintegy kívülről és felülről szemléli az ábrázolás tárgyát.
– Aki viszont humorral nyúl a világhoz, az jóindulatú. Az tudja, hogy ő maga sincs kívül azon, ami némileg komikus. A játék pedig a kegyelem, az az isteni adomány, amitől a szemétből, környezeti hulladékból aranyat lehet csinálni. A mi alkimistánk perfektül teljesítette a lehetetlent: az aranycsinálást. Ugyanis bumfordiságukban és elképesztő mivoltukban is elbűvölő alkotásai végül is – mondjuk ki a szót – ikonok. Vagyis ablakok az örökkévalóságra – fogalmazott a refis tanár.
Györgydeák György autodidakta, szabadúszó művészként több mint harminc éven át alkotott. Rajzolt, festett és a legkülönbözőbb anyagokból (gipsz, fa, papír, agyag, textil, homok, nád, balatoni hordalék, stb.) készített táblaképeket, színes szobrokat – bübüket, ahogy ő nevezte őket. Alkotásai nagyon nehezen kategorizálhatóak, munkái szinte sehová nem sorolhatóak be, ugyanis az 1958-ban Székesfehérváron született művész festményein, grafikáin és szobrain keresztül sajátos világot teremtett.
A dísztermet megtöltő közönséget Kovács Péter, a református gimnázium igazgatója köszöntötte, a tárlatot pedig Veress Zsuzsa, a neves tanintézet tanára nyitotta meg.
– Györgydeák a táblaképeit fából, papírból, a legkülönfélébb festőanyagokból, spárgából, faforgácsból, kavicsokból, homokból, használati tárgyak darabkáiból, parafadugókból, szögekből, fémrészecskékből – egyszóval mindenféle környezeti hulladékból állította össze. A kollázs, a montázs, a „talált tárgyak” használata az avantgarde óta jól ismert technikák. Miró és Dubuffet is eszünkbe juthat. Ki mire jutott ezekkel… Györgydeák játszott velük, és játéka egy világot hozott létre. Csak az övét, kizárólag rá jellemzőt – állapította meg beszédében Veress Zsuzsa, majd hozzáfűzte, aki ironizál, az mintegy kívülről és felülről szemléli az ábrázolás tárgyát.
– Aki viszont humorral nyúl a világhoz, az jóindulatú. Az tudja, hogy ő maga sincs kívül azon, ami némileg komikus. A játék pedig a kegyelem, az az isteni adomány, amitől a szemétből, környezeti hulladékból aranyat lehet csinálni. A mi alkimistánk perfektül teljesítette a lehetetlent: az aranycsinálást. Ugyanis bumfordiságukban és elképesztő mivoltukban is elbűvölő alkotásai végül is – mondjuk ki a szót – ikonok. Vagyis ablakok az örökkévalóságra – fogalmazott a refis tanár.
Képek:
Györgydeák György Veszprémben érettségizett 1977-ben, majd a helyi nyomdában helyezkedett el montírozóként, később a megyeszékhely vadasparkjának állatgondozója lett. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tíz évig grafikusként dolgozott, 1991-től pedig kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztője volt. Györgydeák a képzőművészeti ismereteire magánúton tett szert. Megye- és országszerte, továbbá a határokon túl is tucatnyi kiállítása volt, rajzait, grafikáit az Élet és Irodalom, a Magyar Napló, a Valóság, valamint a Magyar Hírlap is rendszeresen közölte. Alkotásait Ajkán, Balatonfüreden, Kaposváron, Veszprémben és Zalaegerszegen több ízben nívódíjjal jutalmazták.
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!