„A kocsmában, ott van a nagy élet…” – Kocsmaszínház a Dionüszián
2012-09-21 07:55:01 | cikk: pt | fotó: pt |
Az Őszi Dionüszia fesztivál egyik legérdekesebb, de minden bizonnyal legkülönlegesebb programja zajlott le tegnap délután az Esti Kornél Kávéházban, ahol kocsmaszínház szórakoztatta a nagyérdeműt.
Az estébe nyúló esemény alaphangját a pápai Ribilio Andante jazz-trió színvonalas muzsikája adta meg késő délután, majd a Törpe Hrt. Kultúrkáló néven futó műsora nyitotta meg a kocsmaszínházat. A Szabó-testvérek, Szilárd és József alkotta humoristaduó elsősorban helyzetkomikumra, szójátékra, valamint abszurd, egyszerű humorra épülő vidám jelenetekkel lépett színpadra. A Gálvölgyi-show, vagy éppen a Mikroszkóp Színpad stílusát idéző produkció Szabó Szilárd remek színészi játékának köszönhetően tűnt ki a hasonló műsorszámok közül. Nyilván vannak, akik a humor efféle verzióját kevésbé díjazzák, míg mások jól szórakoznak rajta, amit alátámaszt az a tény is, hogy a Törpe Hrt. tagjai megnevetették a kávézó közönségét.
Az újabb hangulatos jazz-zenét követően a Teleszterion Színházi Műhely rendhagyó filmes kvízre hívta a jelenlévőket. A társulat tehetséges fiatal színművészei kizárólag filmes szövegekből, idézetekből állítottak össze egy csaknem félórás színházi előadást. A nézők kézhez kaptak egy-egy lapot, amire felírhatták azokat a filmcímeket, amiket felismertek a népszerű, ismert mozgóképekből táplálkozó színdarab során. A mozi-kvíz három szereplője, Benkó Zsófia Anna, Herczeg Diána és Kása Ferenc dinamikus, elképesztően változatos játékkal rukkolt elő, miközben végigzongorázták a színészi paletta jelentős részét. A valódi kuriózumnak számító előadás egyetlen hátránya, hogy a teljes élmény érdekében ismerni kell a megidézett filmeket, különben némelyik jelenet zavaróan értelmetlen marad a néző számára. Persze, ha valaki beül egy filmes kvízre, akkor attól azért elvárható, hogy ismerősen mozogjon a mozi világában.
A végére maradt a tegnapi kocsmaszínház, és előre borítékolom, hogy az egész fesztivál legütősebb produkciója, a Mrozek-felolvasóest. A Teleszterionnak ezúttal is sikerült egy váratlant húznia, ugyanis nem egy asztalnál gubbasztós, szokványos felolvasóestet állítottak össze Slawomir Mrozek egyperceseiből, hanem egy komplett színdarabot. A kétszereplős előadásban a Komáromi Sándor által megformált kicsinyes kocsmatulajdonos beszélget az élet dolgairól egy ital mellett a régi cimborájával (Kása Ferenc), aki valójában inkább csak egy ismerőse korábbról.
A mai korba és pápai viszonylatba ültetett cselekmény feszes dramaturgiával, jókora adag társadalomkritikával, és bármiféle sallang nélkül mesél a világról, amelyben mindennapjainkat tengetjük. A két barát (?) párbeszédébe remekül illeszkednek bele Mrozek aktuális, metsző egypercesei, bár lehet, hogy inkább az irodalmi alapanyagra épültek rá az olykor szikrázó, máskor elgondolkodtató, de mindvégig szórakoztató dialógusok. Ráadásul az „Olyan kicsi krumplik vagyunk…” címet viselő darab a rengeteg kreatív improvizációval, a nézők irányába intézett kiszólásokkal, valamint a közönség bevonásával már-már zavarba ejtően életszerűvé válik, ezáltal ritkán tapasztalható színházi élményt nyújtva. Mindehhez persze nélkülözhetetlen Komáromi Sándor és Kása Ferenc közvetlen, hiteles, pontos, egyszóval tökéletes alakítása. A zseniális Mrozek-felolvasóest méltó megkoronázása a kocsmaszínház műfajának, amelynek az Esti Kornélban bemutatott prezentációjából csak egy valami hiányzott: a cigarettafüst – de erről nem a színművészek tehetnek.
Az estébe nyúló esemény alaphangját a pápai Ribilio Andante jazz-trió színvonalas muzsikája adta meg késő délután, majd a Törpe Hrt. Kultúrkáló néven futó műsora nyitotta meg a kocsmaszínházat. A Szabó-testvérek, Szilárd és József alkotta humoristaduó elsősorban helyzetkomikumra, szójátékra, valamint abszurd, egyszerű humorra épülő vidám jelenetekkel lépett színpadra. A Gálvölgyi-show, vagy éppen a Mikroszkóp Színpad stílusát idéző produkció Szabó Szilárd remek színészi játékának köszönhetően tűnt ki a hasonló műsorszámok közül. Nyilván vannak, akik a humor efféle verzióját kevésbé díjazzák, míg mások jól szórakoznak rajta, amit alátámaszt az a tény is, hogy a Törpe Hrt. tagjai megnevetették a kávézó közönségét.
Az újabb hangulatos jazz-zenét követően a Teleszterion Színházi Műhely rendhagyó filmes kvízre hívta a jelenlévőket. A társulat tehetséges fiatal színművészei kizárólag filmes szövegekből, idézetekből állítottak össze egy csaknem félórás színházi előadást. A nézők kézhez kaptak egy-egy lapot, amire felírhatták azokat a filmcímeket, amiket felismertek a népszerű, ismert mozgóképekből táplálkozó színdarab során. A mozi-kvíz három szereplője, Benkó Zsófia Anna, Herczeg Diána és Kása Ferenc dinamikus, elképesztően változatos játékkal rukkolt elő, miközben végigzongorázták a színészi paletta jelentős részét. A valódi kuriózumnak számító előadás egyetlen hátránya, hogy a teljes élmény érdekében ismerni kell a megidézett filmeket, különben némelyik jelenet zavaróan értelmetlen marad a néző számára. Persze, ha valaki beül egy filmes kvízre, akkor attól azért elvárható, hogy ismerősen mozogjon a mozi világában.
A végére maradt a tegnapi kocsmaszínház, és előre borítékolom, hogy az egész fesztivál legütősebb produkciója, a Mrozek-felolvasóest. A Teleszterionnak ezúttal is sikerült egy váratlant húznia, ugyanis nem egy asztalnál gubbasztós, szokványos felolvasóestet állítottak össze Slawomir Mrozek egyperceseiből, hanem egy komplett színdarabot. A kétszereplős előadásban a Komáromi Sándor által megformált kicsinyes kocsmatulajdonos beszélget az élet dolgairól egy ital mellett a régi cimborájával (Kása Ferenc), aki valójában inkább csak egy ismerőse korábbról.
A mai korba és pápai viszonylatba ültetett cselekmény feszes dramaturgiával, jókora adag társadalomkritikával, és bármiféle sallang nélkül mesél a világról, amelyben mindennapjainkat tengetjük. A két barát (?) párbeszédébe remekül illeszkednek bele Mrozek aktuális, metsző egypercesei, bár lehet, hogy inkább az irodalmi alapanyagra épültek rá az olykor szikrázó, máskor elgondolkodtató, de mindvégig szórakoztató dialógusok. Ráadásul az „Olyan kicsi krumplik vagyunk…” címet viselő darab a rengeteg kreatív improvizációval, a nézők irányába intézett kiszólásokkal, valamint a közönség bevonásával már-már zavarba ejtően életszerűvé válik, ezáltal ritkán tapasztalható színházi élményt nyújtva. Mindehhez persze nélkülözhetetlen Komáromi Sándor és Kása Ferenc közvetlen, hiteles, pontos, egyszóval tökéletes alakítása. A zseniális Mrozek-felolvasóest méltó megkoronázása a kocsmaszínház műfajának, amelynek az Esti Kornélban bemutatott prezentációjából csak egy valami hiányzott: a cigarettafüst – de erről nem a színművészek tehetnek.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!