Nemzetünk csak akkor maradhat meg, ha gyökereinkben szilárdan megkapaszkodva, mindennapjait a kor kívánalmaihoz tudja igazítani – Államalapító Szent Istvánra emlékezett a város
2012-08-21 01:42:33 | cikk: HuHa |
Legnagyobb és legrégebbi nemzeti ünnepünk augusztus 20-a, Államalapító Szent István ünnepe, melyre idén különleges programmal készült Pápa Város Önkormányzata és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ. A megemlékezés - hagyományteremtő szándékkal - családi ünnepvárással kezdődött az Erzsébet ligetben a kora esti órákban. Népi hagyományainkból ízelítőt adó, nemzeti öntudatot erősítő játszóházba várták a családokat, hogy kicsik és nagyok megismerjék, újra felfedezzék értékeinket, és közösségi élményként átéljék a nemzeti ünnep lényegét. A programon a Bakonyalja Barátai Egyesület hívta játékra az érdeklődőket, melyhez a „beugró” néhány államalapításhoz és Szent István királyhoz kapcsolódó kérdés megválaszolása volt. A helyes válaszokat követően nemzeti színű kötelet verhettek, magyar címert festhettek és rakhattak ki színes papírgalacsinból az érdeklődők.
-Szeretnénk, ha mindenkinek a szíve egy kicsit megdobbanna, minden nemzeti ünnepünk kapcsán. Azért hoztuk ezeket a játékokat, hogy a gyermekeknek is megtanítsuk az ünnep fontosságát, és megismertessük jelképeinket – fogalmazott Soós Mari, a Bakonyalja Barátai Egyesület képviselője. A Civilszerviz Egyesület is készült nemzeti lobogónk színeihez kapcsolódó játékkal. Kézműves játszóházukban piros, fehér, zöld színű papírvirágokat készíthettek a programon résztvevők, emellett pedig termésképeket ragaszthattak és az ősi nemezelés technikájával ismerkedhettek meg. Gáncsné Hajmási Tünde, a Civil Szerviz Közösségfejlesztő Közhasznú Egyesület elnökségi tagja elmondta, fontosnak tartották, hogy régi korok játékaiból állítsák össze a foglalkozást, olyanokból, melyeket a mai számítógépes világban felnövő gyerekek nem ismernek. Így került be a programba a nemezelés, mely már honfoglaló őseink életében is meghatározó technika volt.
-A nemezzel bizony dolgozni kell. A gyapjúszálakat kereszt alakban rakjuk össze, megnedvesítjük és szappannal addig gyúrjuk, míg egészen kemény lesz. A szálak így összeakadnak és lehet formázni a kapott anyagot. A mai napon sokan kipróbálták ezt a technikát, főként a nagyobb gyerekek álltak be nemez nyakláncot készíteni – mesélte a kézműves játszóház vezetője. A családi ünnepvárón Nemes Gyula régi korokat idéző fajátékait is kipróbálhatták az apróságok, a JMSZK Vadvirág Néptáncegyüttese és az Allegro AMI Sindő gyermek népzenekara jóvoltából pedig népdalokkal és a néptánc alaplépéseivel ismerkedhettek meg gyerekek és felnőttek egyaránt.
A hagyományos megemlékező műsorra Pápa Város Fúvószenekara toborozta az ünneplőket a ligetben felállított színpadhoz, a Himnusz hangjai után pedig Unger Tamás alpolgármester mondott ünnepi beszédet.
- „Ezer esztendő Isten szemében annyi, mint a tegnapi nap, amely már elmúlt” – idézte a bibliai zsoltárost köszöntője elején a szónok, így folytatva - ezer esztendő ugyanakkor szinte felmérhetetlenül nagy idő, mely sok-sok nemzedék életéből, sikereiből és kudarcaiból, vereségeiből és diadalaiból, újrakezdéseiből áll egybe, egy végtelennek tűnő út, amelyen a magyarság Szent István – erős és független európai állam megteremtéséről szőtt – tervét követve indult el, hogy otthonra leljen. Egy olyan otthonra, amely immáron több mint ezer esztendeje áll, és amelyet úgy hívnak: Magyarország!
Unger Tamás kiemelte, István feladata nem az volt, hogy új nemzetet hozzon létre, nem az volt a feladata, hogy új hazát hódítson meg. Neki otthont kellett teremtenie ebből az országból a nemzete számára. Olyan otthont, amely kellőképpen biztos, véd a külső és a belső ellenség ellen, amely nemcsak a túléléshez, hanem az építkezéshez, a gyarapodáshoz szükséges feltételeket is biztosítja. Szent István három út közül választhatott, választhatta a Koppányok és Vazulok útját, az Orseolo Péterek és Salamonok útját, de szent királyunk tudta, hogy ezek közül egyik sem járható - nyúlt vissza a történelem mélységeibe az alpolgármester.
-Ő a való élet iránti tisztelettel és nagy gyakorlati érzékkel meglátta: nemzetünk csak akkor maradhat meg, ha gyökereiben szilárdan megkapaszkodva, mindennapjait a kor kívánalmaihoz tudja igazítani. Művét időtálló, örök emberi értékekre építette fel. Népünk a kereszténység felvételével egyenjogú tagja lett az európai népek akkoriban formálódó családjának – hangsúlyozta, hozzátéve - a szent király művének legnagyobb eredménye éppen az, hogy hazánk számára kijelölte az új, független európai életet, s ezzel véget vetett a hosszú vándorlás létbizonytalanságának. Szilárd, tervezhető jövőt teremtett meg nemzetünk számára. Azóta is – néhány ránk kényszerített kitérőt leszámítva – ezen az úton járunk.
Szent István élete a haza életének csak egy pillanata volt, mégis a legelső, s így az összes többinek irányt mutató és a mai napig tanulságokkal, igazságokkal szolgáló pillanat. S e tanulságok között szerepel, hogy fennmaradni, az országot összetartani csak az európai rendhez igazodva lehet, hogy gyakran új életformára kell térni, ami nehéz út lehet, de a belső átalakulás folyamatát végig kell vinni, hogy jól kormányozni csak a kormányzottakkal és a kormányzottakért lehet, hogy nem szabad lebecsülni a kultúra és az oktatás fontosságát, hogy meg kell becsülni a vendég és jövevény népeket, melyekkel saját kultúránk színesedik és hogy a magántulajdont tisztelni, a gyengéket segíteni kell.
- A legfőbb tanulság azonban az, hogy mindez elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen helytállás, munka, az egymás iránt érzett felelősség és összefogás nélkül – emelte ki a szónok. -Ezerévnyi tapasztalatunk mondja, hogy ez a nemzet akkor volt sebezhető, amikor hiányzott a hit vagy az erő helyt állni, ha elhitették velünk, hogy munka nélkül is juthatunk valamire, ha hagytuk, hogy az egyéni érdek felülkerekedjen az egymás iránti felelősségen, odafigyelésen. Amikor féltünk lépni, cselekedni, egymásba kapaszkodni. Amikor nem álltunk ki magunkért, amikor azt gondoltuk, hogy másnak kell a mi boldogulásunkért dolgozni, amikor egymásnak hátat fordítottunk. Amikor mindezek az erények megvoltak bennünk, akkor a magyar nemzet egész Európát meghatározó tettekre volt képes, még jóval mostohább körülmények között is, mint ma. Megállítottuk Európa kapuinál a törököt, szertevittük a forradalom hangját negyvennyolcban, hitet adtunk más népeknek keresztbe fekve az orosz tankok előtt, és falakat bontottunk nyolcvankilencben.
Első királyunk példája és gondolatai segítsenek bennünket megérteni és megoldani jelenünk gondjait, jövőre vonatkozó elképzeléseit, hogy hasznára legyünk nemcsak magunknak, de mindazoknak, akik velünk élnek, s akik utánunk jönnek. Istenben, magunkban és a jó szerencsében bízva kérjük szent királyunk áldását e földi hazára és jövőnkre! – zárta gondolatait Unger Tamás.
Az ünnepi beszédet követően dr. Áldozó Tamás polgármester köszöntötte azokat a kitüntetetteket, akik nemzeti ünnepünk alkalmából vehettek át állami elismerést: Győry Endrénét, aki Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott a város és környéke történeti, néprajzi értékeinek megőrzése és átörökítése érdekében évtizedeken át végzett példaértékű tevékenységéért; Veszpréminé Turtsányi Valériát, a JMSZK nyugalmazott igazgatóját, aki Besenyei György-díjat vehetett át Balogh Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként; dr. Hermann Istvánt, a Jókai Mór városi Könyvtár igazgatóját, akit munkája elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntetett ki a köztársasági elnök megbízásából Balogh Zoltán miniszter; és Nyulasi József fafaragó művészt, aki hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységéért a Népművészet Mestere Díjat vehette át.
A megemlékezés „Felelt a napunk” címmel, ünnepi műsorral folytatódott, melyben a JMSZK Vadvirág néptáncegyüttese, Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara, Eisenbeck Ágota és Vizer Dávid közreműködött, majd fáklyás felvonulás indult az Országzászló Emlékműhöz. A hagyományos ünnepi koszorúzáson pártok, intézmények és civil szervezetek helyezték el az emlékezés és tisztelet koszorúit és a hivatalos ceremónia a Szózattal ért véget. Az államalapító Szent István tiszteletére rendezett megemlékezés-sorozat résztvevőit ezt követően visszavárták az Erzsébet ligetbe, ahol a Teleszterion Színházi Műhely pápai diákok közreműködésével adta elő Szarvasfi című, mozgásszínházi játékát. A tűzzsonglőr elemekkel tarkított, rendkívül látványos és megindító darabot a Fehérlófia című mese archaikus változataként álmodta színpadra a darab rendezője, Komáromi Sándor. A történetben a ló helyett egy ősibb jelképes állatunk, a szarvas kapta a főszerepet, aki útnak indult, hogy meghódítsa a világot. Szarvasfi útközben találkozott Hollófival, negatív társával, akivel a sárkány által elrabolt királylány kiszabadítására indultak az alvilágba. Az eredeti mese történetét követve - az alvilágban a főhős sikeresen megküzdött a sárkánnyal és kiszabadította a királylányt, Hollófi azonban csak a leányt segítette vissza a felvilágba, Szarvasfit visszaejtette, aki a griffmadár segítségével – jó tettéért – jutott vissza a felvilágba, ahol aztán kiutasította Hollófit a birodalomból. Az emberi test mozgásformáira építő, a történetet a színészek mozdulataival elmesélő, a verbális kifejezést háttérbe szorító darab másik különlegessége az tűzzsonglőr elemek intenzív használata volt, mellyel a történetet még kifejezőbbé és misztikusabbá tette a rendező. A késő estébe nyúló előadásról Komáromi Sándor így fogalmazott:
-A történet főszereplője egy cél érdekében felemelkedik, önmagán túllépve küzd és végül eléri azt, amit szeretne. Ez a mese olyan hőst ábrázol, amilyenre a mai korban is nagy szükség volna. Nekünk is Szarvasfivá kellene változnunk, hogy tudjuk képviselni magunkat, elérni céljainkat akár Magyarországon, Európában vagy az egész világban. Kiállni a jóért, küzdeni a rossz ellen, megtalálni a nemes célt, és a nemes célért nemes módon küldeni – ezt tanítja nekünk ez a mese.
Az államalapításhoz, Szent Istvánhoz eszmei síkon köthető történet méltó befejezése volt az ünnepi műsornak.
-Szeretnénk, ha mindenkinek a szíve egy kicsit megdobbanna, minden nemzeti ünnepünk kapcsán. Azért hoztuk ezeket a játékokat, hogy a gyermekeknek is megtanítsuk az ünnep fontosságát, és megismertessük jelképeinket – fogalmazott Soós Mari, a Bakonyalja Barátai Egyesület képviselője. A Civilszerviz Egyesület is készült nemzeti lobogónk színeihez kapcsolódó játékkal. Kézműves játszóházukban piros, fehér, zöld színű papírvirágokat készíthettek a programon résztvevők, emellett pedig termésképeket ragaszthattak és az ősi nemezelés technikájával ismerkedhettek meg. Gáncsné Hajmási Tünde, a Civil Szerviz Közösségfejlesztő Közhasznú Egyesület elnökségi tagja elmondta, fontosnak tartották, hogy régi korok játékaiból állítsák össze a foglalkozást, olyanokból, melyeket a mai számítógépes világban felnövő gyerekek nem ismernek. Így került be a programba a nemezelés, mely már honfoglaló őseink életében is meghatározó technika volt.
-A nemezzel bizony dolgozni kell. A gyapjúszálakat kereszt alakban rakjuk össze, megnedvesítjük és szappannal addig gyúrjuk, míg egészen kemény lesz. A szálak így összeakadnak és lehet formázni a kapott anyagot. A mai napon sokan kipróbálták ezt a technikát, főként a nagyobb gyerekek álltak be nemez nyakláncot készíteni – mesélte a kézműves játszóház vezetője. A családi ünnepvárón Nemes Gyula régi korokat idéző fajátékait is kipróbálhatták az apróságok, a JMSZK Vadvirág Néptáncegyüttese és az Allegro AMI Sindő gyermek népzenekara jóvoltából pedig népdalokkal és a néptánc alaplépéseivel ismerkedhettek meg gyerekek és felnőttek egyaránt.
A hagyományos megemlékező műsorra Pápa Város Fúvószenekara toborozta az ünneplőket a ligetben felállított színpadhoz, a Himnusz hangjai után pedig Unger Tamás alpolgármester mondott ünnepi beszédet.
- „Ezer esztendő Isten szemében annyi, mint a tegnapi nap, amely már elmúlt” – idézte a bibliai zsoltárost köszöntője elején a szónok, így folytatva - ezer esztendő ugyanakkor szinte felmérhetetlenül nagy idő, mely sok-sok nemzedék életéből, sikereiből és kudarcaiból, vereségeiből és diadalaiból, újrakezdéseiből áll egybe, egy végtelennek tűnő út, amelyen a magyarság Szent István – erős és független európai állam megteremtéséről szőtt – tervét követve indult el, hogy otthonra leljen. Egy olyan otthonra, amely immáron több mint ezer esztendeje áll, és amelyet úgy hívnak: Magyarország!
Unger Tamás kiemelte, István feladata nem az volt, hogy új nemzetet hozzon létre, nem az volt a feladata, hogy új hazát hódítson meg. Neki otthont kellett teremtenie ebből az országból a nemzete számára. Olyan otthont, amely kellőképpen biztos, véd a külső és a belső ellenség ellen, amely nemcsak a túléléshez, hanem az építkezéshez, a gyarapodáshoz szükséges feltételeket is biztosítja. Szent István három út közül választhatott, választhatta a Koppányok és Vazulok útját, az Orseolo Péterek és Salamonok útját, de szent királyunk tudta, hogy ezek közül egyik sem járható - nyúlt vissza a történelem mélységeibe az alpolgármester.
-Ő a való élet iránti tisztelettel és nagy gyakorlati érzékkel meglátta: nemzetünk csak akkor maradhat meg, ha gyökereiben szilárdan megkapaszkodva, mindennapjait a kor kívánalmaihoz tudja igazítani. Művét időtálló, örök emberi értékekre építette fel. Népünk a kereszténység felvételével egyenjogú tagja lett az európai népek akkoriban formálódó családjának – hangsúlyozta, hozzátéve - a szent király művének legnagyobb eredménye éppen az, hogy hazánk számára kijelölte az új, független európai életet, s ezzel véget vetett a hosszú vándorlás létbizonytalanságának. Szilárd, tervezhető jövőt teremtett meg nemzetünk számára. Azóta is – néhány ránk kényszerített kitérőt leszámítva – ezen az úton járunk.
Szent István élete a haza életének csak egy pillanata volt, mégis a legelső, s így az összes többinek irányt mutató és a mai napig tanulságokkal, igazságokkal szolgáló pillanat. S e tanulságok között szerepel, hogy fennmaradni, az országot összetartani csak az európai rendhez igazodva lehet, hogy gyakran új életformára kell térni, ami nehéz út lehet, de a belső átalakulás folyamatát végig kell vinni, hogy jól kormányozni csak a kormányzottakkal és a kormányzottakért lehet, hogy nem szabad lebecsülni a kultúra és az oktatás fontosságát, hogy meg kell becsülni a vendég és jövevény népeket, melyekkel saját kultúránk színesedik és hogy a magántulajdont tisztelni, a gyengéket segíteni kell.
- A legfőbb tanulság azonban az, hogy mindez elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen helytállás, munka, az egymás iránt érzett felelősség és összefogás nélkül – emelte ki a szónok. -Ezerévnyi tapasztalatunk mondja, hogy ez a nemzet akkor volt sebezhető, amikor hiányzott a hit vagy az erő helyt állni, ha elhitették velünk, hogy munka nélkül is juthatunk valamire, ha hagytuk, hogy az egyéni érdek felülkerekedjen az egymás iránti felelősségen, odafigyelésen. Amikor féltünk lépni, cselekedni, egymásba kapaszkodni. Amikor nem álltunk ki magunkért, amikor azt gondoltuk, hogy másnak kell a mi boldogulásunkért dolgozni, amikor egymásnak hátat fordítottunk. Amikor mindezek az erények megvoltak bennünk, akkor a magyar nemzet egész Európát meghatározó tettekre volt képes, még jóval mostohább körülmények között is, mint ma. Megállítottuk Európa kapuinál a törököt, szertevittük a forradalom hangját negyvennyolcban, hitet adtunk más népeknek keresztbe fekve az orosz tankok előtt, és falakat bontottunk nyolcvankilencben.
Első királyunk példája és gondolatai segítsenek bennünket megérteni és megoldani jelenünk gondjait, jövőre vonatkozó elképzeléseit, hogy hasznára legyünk nemcsak magunknak, de mindazoknak, akik velünk élnek, s akik utánunk jönnek. Istenben, magunkban és a jó szerencsében bízva kérjük szent királyunk áldását e földi hazára és jövőnkre! – zárta gondolatait Unger Tamás.
Az ünnepi beszédet követően dr. Áldozó Tamás polgármester köszöntötte azokat a kitüntetetteket, akik nemzeti ünnepünk alkalmából vehettek át állami elismerést: Győry Endrénét, aki Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott a város és környéke történeti, néprajzi értékeinek megőrzése és átörökítése érdekében évtizedeken át végzett példaértékű tevékenységéért; Veszpréminé Turtsányi Valériát, a JMSZK nyugalmazott igazgatóját, aki Besenyei György-díjat vehetett át Balogh Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként; dr. Hermann Istvánt, a Jókai Mór városi Könyvtár igazgatóját, akit munkája elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntetett ki a köztársasági elnök megbízásából Balogh Zoltán miniszter; és Nyulasi József fafaragó művészt, aki hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységéért a Népművészet Mestere Díjat vehette át.
A megemlékezés „Felelt a napunk” címmel, ünnepi műsorral folytatódott, melyben a JMSZK Vadvirág néptáncegyüttese, Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara, Eisenbeck Ágota és Vizer Dávid közreműködött, majd fáklyás felvonulás indult az Országzászló Emlékműhöz. A hagyományos ünnepi koszorúzáson pártok, intézmények és civil szervezetek helyezték el az emlékezés és tisztelet koszorúit és a hivatalos ceremónia a Szózattal ért véget. Az államalapító Szent István tiszteletére rendezett megemlékezés-sorozat résztvevőit ezt követően visszavárták az Erzsébet ligetbe, ahol a Teleszterion Színházi Műhely pápai diákok közreműködésével adta elő Szarvasfi című, mozgásszínházi játékát. A tűzzsonglőr elemekkel tarkított, rendkívül látványos és megindító darabot a Fehérlófia című mese archaikus változataként álmodta színpadra a darab rendezője, Komáromi Sándor. A történetben a ló helyett egy ősibb jelképes állatunk, a szarvas kapta a főszerepet, aki útnak indult, hogy meghódítsa a világot. Szarvasfi útközben találkozott Hollófival, negatív társával, akivel a sárkány által elrabolt királylány kiszabadítására indultak az alvilágba. Az eredeti mese történetét követve - az alvilágban a főhős sikeresen megküzdött a sárkánnyal és kiszabadította a királylányt, Hollófi azonban csak a leányt segítette vissza a felvilágba, Szarvasfit visszaejtette, aki a griffmadár segítségével – jó tettéért – jutott vissza a felvilágba, ahol aztán kiutasította Hollófit a birodalomból. Az emberi test mozgásformáira építő, a történetet a színészek mozdulataival elmesélő, a verbális kifejezést háttérbe szorító darab másik különlegessége az tűzzsonglőr elemek intenzív használata volt, mellyel a történetet még kifejezőbbé és misztikusabbá tette a rendező. A késő estébe nyúló előadásról Komáromi Sándor így fogalmazott:
-A történet főszereplője egy cél érdekében felemelkedik, önmagán túllépve küzd és végül eléri azt, amit szeretne. Ez a mese olyan hőst ábrázol, amilyenre a mai korban is nagy szükség volna. Nekünk is Szarvasfivá kellene változnunk, hogy tudjuk képviselni magunkat, elérni céljainkat akár Magyarországon, Európában vagy az egész világban. Kiállni a jóért, küzdeni a rossz ellen, megtalálni a nemes célt, és a nemes célért nemes módon küldeni – ezt tanítja nekünk ez a mese.
Az államalapításhoz, Szent Istvánhoz eszmei síkon köthető történet méltó befejezése volt az ünnepi műsornak.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!