Főhajtás a hősök előtt - Pápai Hősök Napja 2012.
2012-08-19 10:19:00 | cikk: mo |
Pápa Város Fúvószenekarának toborzója mellett gyülekeztek az emlékezők tegnap délelőtt a Pápai Hősök Napja kapcsán szervezett ünnepségre az Ejtőernyős emlékműhöz. A Pápa Város Önkormányzata, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ, valamint a Pápai Huszáregyesület közös szervezésében megvalósuló rendezvényen Gosztola Istvántól hangzott el Völgyi József Az ejtőernyősök emléke című verse, majd Huszár János emlékezett az egykor Pápán állomásozó huszárokra és honvéd katonákra, különös tekintettel a Vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Zászlóalj hőseire.
A Bél Mátyás-díjas helytörténész szólt az 1848-as pápai eseményekről, az első világháború a pápai huszárezred számára végzetes gorodoki lovasrohamáról, a két világháború közti nádasdy huszárokról és felidézte az 1939-ben szerveződött ejtőernyős fegyvernem pápai alakulatainak történetét. Huszár János kiemelte, az ejtőernyősök száma egyre gyarapodott, egy év múlva a századból zászlóalj, majd nem sokkal később ezred lett. A helytörténész méltatta az ejtőernyős katonák tevékenységét. Úgy fogalmazott, ha szükség volt segítségre, rájuk mindig lehetett számítani. Ha kellett tüzet oltottak, ha árvíz fenyegette a Tókertet, akkor elvezető árkokat ástak, ha hóakadályok tették lehetetlenné a közlekedést, akkor havat lapátoltak.
Huszár János szólt az 1941-es bevetésről is, amelynek során az egyik nagy szállító-repülőgép lezuhant, s a légi katasztrófában csaknem 20 pápai katona veszett oda, köztük az ejtőernyős egység parancsnoka, vitéz Bertalan Árpád őrnagy. A helytörténész kiemelkedő eseményként határozta meg az alakulat életében az 1942-es zászlóavatást, melynek során a Perutz gyár dolgozói adományoztak csapatzászlót az ejtőernyős zászlóaljnak. A szónok megemlékezett az alakulat második világháborús szerepléséről is, melynek során a pápai ejtőernyősök 17 csatahelyen véreztek földi elhárító harcokban.
Huszár János figyelmeztetett, minden évben meg kell emlékeznünk a Vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Zászlóalj hőseiről, s tehetjük ezt annál az emlékműnél, melyet Gosztola István főmérnök tervezett, akinek édesapja is e nagyszerű alakulat egyik kiváló tiszthelyettese volt.
Az Ejtőernyős emlékműnél tartott megemlékezés a koszorúk elhelyezésével ért véget. A rendezvényen részt vett dr. Áldozó Tamás polgármester, a képviselőtestület és Polgármesteri Kabinet tagjai, Gangler László alezredes, a bázisrepülőtér megbízott parancsnoka és Keith Boone ezredes, a Nehéz Légiszállító Ezred parancsnoka. Az emlékünnepség ezt követően az I. és II. világháborús emlékműveknél folytatódott. A 20 esztendős Pápai Huszáregyesület hagyományőrzői Pápa Város Fúvószenekara pattogós ritmusára érkeztek a helyszínre, s álltak díszsorfalat az elesett hősök emléke előtt. A rendezvényen Pusztai Boglárka hegedűjátékával, s közben Kincses László Gyóni Géza Halkabban című versével hangolta főhajtásra az emlékezőket. A Pápai Hősök Napja kapcsán szervezett ünnepségen Székely Tibor hő. alezredes, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke mondott beszédet, melyben hosszan méltatta a Pápai Huszáregyesület tevékenységét, kiemelte, nekik köszönhető, hogy 20 esztendeje minden év augusztus 17-én leróhatjuk kegyeletünket a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred dicsőséges, ám tragikus lovasrohama előtt.
- 1914 augusztus 17-én a hetes ezred második osztálya csaknem teljesen megsemmisült. A gorodoki csatában, a satanowi rajtaütés alatt 24 tiszt, 450 huszár és 650 ló veszett oda. A huszárok hősiességét még az orosz ellenfél is elismerte és így nyilatkoztak: „Gyönyörű roham volt. Gratulálok. Én lovas ember vagyok, és tudom, hogy mi ez. Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani” - foglalta össze az első világháború történelmi jelentőségű lovasrohamának eseményeit Székely Tibor, majd azt hangsúlyozta, hogy a huszáregyesület tevékenysége segített feltárni a múlt történelmi eseményeiben oly fontos szerepet betöltő magyar huszár tetteit, teljesítményét, a hazai és nemzetközi jelentőségét, kiemelkedően magyar jellegét valamint alakja visszatükröződését népünk hagyományaiban és művelődésében.
- Kevés olyan értékes civil szervezet van Magyarországon, amely tudatosan részt vállal abból, hogy népünk és ifjúságunk a huszár képén keresztül megismerje az igazi magyar történelmet, hogy ezáltal nemzeti önazonosság tudatunk megerősödjék. A mai pápai huszárok méltó utódai a gorodoki hősöknek – szögezte le Székely Tibor.
A hagyományőrző alezredes beszédében üdvözölte a II. világháborús pápai veteránokat. Elmondta, amikor a hős elődökre gondolunk, ne felejtkezzünk meg szeretettel és tisztelettel fordulni a még ma is élő II. világháborús veteránjaink felé, akik ez évben is megtiszteltek minket jelenlétükkel.
Az emlékünnepségen a megjelentek elhelyezték a kegyelet virágait az I. és II. világháborús emlékműveknél, majd a Szózat hangjait követően a lovasok díszmenetben hagyták el a rendezvény helyszínét. A Pápai Hősök Napja a bajtársi találkozóval folytatódott a Lovasiskolában, ahol az egyre fogyatkozó világháborús veteránokat emléklappal köszöntötték a pápai hagyományőrzők. A bajtársakat Gangler László alezredes is üdvözölte, aki először 2001-ben találkozott az akkor még nagyobb számú bajtársi közösséggel.
- 11 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy szeretném, ha nekem is ilyen bajtársaim lennének, mint Önök. Az utóbbi évtizedben különböző helyeken teljesítettem szolgálatot, és örömmel jelenthetem, hogy hasonló bajtársaink vannak. Méltó utódai azoknak, akik ma itt ünnepelhetnek velünk – hangsúlyozta a parancsnok.
A bajtársi találkozó résztvevői közös ebéd mellett idézhették fel múltjuk hol szomorú, hol pedig örömteli pillanatait.
A Bél Mátyás-díjas helytörténész szólt az 1848-as pápai eseményekről, az első világháború a pápai huszárezred számára végzetes gorodoki lovasrohamáról, a két világháború közti nádasdy huszárokról és felidézte az 1939-ben szerveződött ejtőernyős fegyvernem pápai alakulatainak történetét. Huszár János kiemelte, az ejtőernyősök száma egyre gyarapodott, egy év múlva a századból zászlóalj, majd nem sokkal később ezred lett. A helytörténész méltatta az ejtőernyős katonák tevékenységét. Úgy fogalmazott, ha szükség volt segítségre, rájuk mindig lehetett számítani. Ha kellett tüzet oltottak, ha árvíz fenyegette a Tókertet, akkor elvezető árkokat ástak, ha hóakadályok tették lehetetlenné a közlekedést, akkor havat lapátoltak.
Huszár János szólt az 1941-es bevetésről is, amelynek során az egyik nagy szállító-repülőgép lezuhant, s a légi katasztrófában csaknem 20 pápai katona veszett oda, köztük az ejtőernyős egység parancsnoka, vitéz Bertalan Árpád őrnagy. A helytörténész kiemelkedő eseményként határozta meg az alakulat életében az 1942-es zászlóavatást, melynek során a Perutz gyár dolgozói adományoztak csapatzászlót az ejtőernyős zászlóaljnak. A szónok megemlékezett az alakulat második világháborús szerepléséről is, melynek során a pápai ejtőernyősök 17 csatahelyen véreztek földi elhárító harcokban.
Huszár János figyelmeztetett, minden évben meg kell emlékeznünk a Vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Zászlóalj hőseiről, s tehetjük ezt annál az emlékműnél, melyet Gosztola István főmérnök tervezett, akinek édesapja is e nagyszerű alakulat egyik kiváló tiszthelyettese volt.
Az Ejtőernyős emlékműnél tartott megemlékezés a koszorúk elhelyezésével ért véget. A rendezvényen részt vett dr. Áldozó Tamás polgármester, a képviselőtestület és Polgármesteri Kabinet tagjai, Gangler László alezredes, a bázisrepülőtér megbízott parancsnoka és Keith Boone ezredes, a Nehéz Légiszállító Ezred parancsnoka. Az emlékünnepség ezt követően az I. és II. világháborús emlékműveknél folytatódott. A 20 esztendős Pápai Huszáregyesület hagyományőrzői Pápa Város Fúvószenekara pattogós ritmusára érkeztek a helyszínre, s álltak díszsorfalat az elesett hősök emléke előtt. A rendezvényen Pusztai Boglárka hegedűjátékával, s közben Kincses László Gyóni Géza Halkabban című versével hangolta főhajtásra az emlékezőket. A Pápai Hősök Napja kapcsán szervezett ünnepségen Székely Tibor hő. alezredes, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke mondott beszédet, melyben hosszan méltatta a Pápai Huszáregyesület tevékenységét, kiemelte, nekik köszönhető, hogy 20 esztendeje minden év augusztus 17-én leróhatjuk kegyeletünket a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred dicsőséges, ám tragikus lovasrohama előtt.
- 1914 augusztus 17-én a hetes ezred második osztálya csaknem teljesen megsemmisült. A gorodoki csatában, a satanowi rajtaütés alatt 24 tiszt, 450 huszár és 650 ló veszett oda. A huszárok hősiességét még az orosz ellenfél is elismerte és így nyilatkoztak: „Gyönyörű roham volt. Gratulálok. Én lovas ember vagyok, és tudom, hogy mi ez. Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani” - foglalta össze az első világháború történelmi jelentőségű lovasrohamának eseményeit Székely Tibor, majd azt hangsúlyozta, hogy a huszáregyesület tevékenysége segített feltárni a múlt történelmi eseményeiben oly fontos szerepet betöltő magyar huszár tetteit, teljesítményét, a hazai és nemzetközi jelentőségét, kiemelkedően magyar jellegét valamint alakja visszatükröződését népünk hagyományaiban és művelődésében.
- Kevés olyan értékes civil szervezet van Magyarországon, amely tudatosan részt vállal abból, hogy népünk és ifjúságunk a huszár képén keresztül megismerje az igazi magyar történelmet, hogy ezáltal nemzeti önazonosság tudatunk megerősödjék. A mai pápai huszárok méltó utódai a gorodoki hősöknek – szögezte le Székely Tibor.
A hagyományőrző alezredes beszédében üdvözölte a II. világháborús pápai veteránokat. Elmondta, amikor a hős elődökre gondolunk, ne felejtkezzünk meg szeretettel és tisztelettel fordulni a még ma is élő II. világháborús veteránjaink felé, akik ez évben is megtiszteltek minket jelenlétükkel.
Az emlékünnepségen a megjelentek elhelyezték a kegyelet virágait az I. és II. világháborús emlékműveknél, majd a Szózat hangjait követően a lovasok díszmenetben hagyták el a rendezvény helyszínét. A Pápai Hősök Napja a bajtársi találkozóval folytatódott a Lovasiskolában, ahol az egyre fogyatkozó világháborús veteránokat emléklappal köszöntötték a pápai hagyományőrzők. A bajtársakat Gangler László alezredes is üdvözölte, aki először 2001-ben találkozott az akkor még nagyobb számú bajtársi közösséggel.
- 11 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy szeretném, ha nekem is ilyen bajtársaim lennének, mint Önök. Az utóbbi évtizedben különböző helyeken teljesítettem szolgálatot, és örömmel jelenthetem, hogy hasonló bajtársaink vannak. Méltó utódai azoknak, akik ma itt ünnepelhetnek velünk – hangsúlyozta a parancsnok.
A bajtársi találkozó résztvevői közös ebéd mellett idézhették fel múltjuk hol szomorú, hol pedig örömteli pillanatait.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!