A pápai Főiskolai Nyomdára emlékeztek a város napján
2012-06-17 00:23:53 | cikk: HuHa |
-Egy város életében fontosak a helyi ünnepek, hiszen a fontos igazodási pontok fontos identitásképző erőt jelentenek – fogalmazott dr. Áldozó Tamás polgármester Pápa Város Napján. Az ünnepet immár több mint egy évtizede tartja meg az önkormányzat június 16-án, az 1848-as első szabad helyhatósági választások emlékére. Ez a nap azért különösen fontos, mert a helyi önkormányzat megalakulásának napja, s a helyi demokráciának egy olyan fontos eseménye, melyet mindenképpen meg kell őriznünk – véli a városvezető. A városnapi programok minden évben a település történetének, életének egy-egy fontos eseményét, történését idézik meg az évfordulókon keresztül, Pápa gazdag múltja pedig bőven ad témát az emlékezéshez. Az idei esztendőben a 175 éves pápai Főiskolai Nyomda története, működése és ehhez kapcsolódva a pápai hírlapirodalom története volt a témája az önkormányzat, a Pápai Református Gyűjtemények és a Pápai Művelődéstörténeti Társaság által szervezett ünnepi programnak. A városnapi rendezvénynek a Református Gyűjtemények adott otthont, itt nyílott meg az a kiállítás, mely a Főiskolai Nyomda tevékenységét mutatta be a Református Gyűjtemények anyagának felhasználásával. A megjelenteket dr. Áldozó Tamás polgármester köszöntötte, majd dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának vezetője ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta, a kiállítás ízelítőt ad a levéltári forrásokból és a nyomdában készült kiadványok sokszínűségéből. A bemutatott dokumentumok közül kiemelkedő jelentőségű az V. Ferdinánd által 1837. január 5-én Bécsben kiadott kiváltságlevél, mely megnyitotta az utat a nyomda létrehozása előtt, de számos más érdekességet is tartalmaznak a tárlók. Így például több korabeli tankönyvet, hírlapot, plakátot, egyesületi évkönyvet, prédikációt, de megtekinthető az 1931-es évfordulóra megnyitott évkönyv is, melyet Horthy Miklós kormányzó írt alá elsőként. A város kulturális, politikai és sportéletének – a Főiskolai Nyomdában készült – emlékei is bekerültek a tárlókba, köztük 1895-ből az egyházkerületi közgyűlés tiszteletére szervezett Bánk Bán díszelőadás plakátja és a nyomda utolsó ilyen jellegű munkája, mely 1948-ban a második világháború utáni újjáépítésről szólt.
A kiállításmegnyitót követően ünnepi konferencián emlékeztek meg a jelenlévők a Főiskolai Nyomda létrehozásáról és működéséről, és a pápai hírlapirodalom múltjáról, jelenéről. Dr. Hudi József a nyomda reformkori történetét idézte fel, de előadása visszanyúlt az első kezdeményezések időszakára.
-A Főiskolai Nyomda a legfontosabb és legnagyobb teljesítményű nyomda volt a város történetében. Voltak előzményei már a 16-17. században, amikor vándornyomdák működtek és a 18. században is, amikor pedig a győri nyomdának egy fióknyomdája működött a városban, egyébként ekkor a vármegye székhelye is Pápán volt. 1788-ban a belső városban pusztító tűz miatt azonban Veszprémbe költözött ez a nyomda a vármegye hivatalaival együtt – idézte fel a Főiskolai Nyomdát megelőző törekvéseket az előadó. Az újabb pápai nyomda létrehozásának gondolata 1814-ben merült fel újra, méghozzá úgy, hogy a Református Egyházkerület hozzon létre egy nyomdát. Ez akkor még nem valósult meg, 1835-ben azonban az egyházkerület elhatározta a nyomda létesítését, a privilégiumlevelet pedig 1837-ben állította ki V. Ferdinánd. A nyomda 1838 májusában kezdte meg működését és az 1949-es államosításig működött. Kezdetben bérelt épületben, majd 1853-tól az Ókollégiumban helyezték el, egy-egy tapasztalt nyomdász igazgatásával. A nyomda sikeresen működött, 1858-ban gyorssajtóval látták el, 1897-ben felszerelését modernizálták, 1904-ben pedig villamosították. 1926-ban újabb jelentős fejlesztés következett, a saját könyvkötészet létrehozásával, 1928-ban pedig a korábbinál nagyobb szedőgépet helyeztek üzembe.
-A nyomda biztosította az egyházközségek, egyházmegyék és a kerület hivatalainak nyomtatványait, előállította a népiskolai, gimnáziumi és akadémiai tankönyveket, de a megrendelők közé tartoztak a községek, Pápa városa és a vármegye hivatalai, helyi és vidéki egyesületek és magánszemélyek is – sorolta dr. Hudi József, hozzátéve – ma még nem tudjuk teljesen felmérni, hogy a Református Főiskolai Nyomda milyen teljesítményt mondhatott magáénak, mert csak az 1860 és 1920 közötti időszak közötti megrendelésekről készült részletes felmérés. Ezen időszak alatt huszonegy hírlap és folyóirat jelent meg és ezerkétszáz önálló kiadvány, ami hatalmas teljesítményt jelent.
A Főiskolai Nyomda történetének egyik kiemelkedő szereplője volt Kiss Tivadar, aki 1892 és 1924 között vezette az üzemet. Az ő munkásságáról tartott előadást Mezei Zsolt, a Pápai Református Gyűjtemények főkönyvtárosa. Mint mondta, Kiss Tivadar 30 éven keresztül vezette a nyomdát és bár nem volt nyomdász, kiváló üzletember volt, és sikeresen üzemeltette a nyomdát. Az ő vezetése alatt modernizálták az üzem felszerelését és vezették be a villanyt, ami a gépek villamosítását is lehetővé tette, megnövelve ezáltal a nyomda teljesítményét.
A városnapi programon a helyi hírlapirodalom témakörében dr. Áldozó Tamás „Közélet és hírközegek. A pápai hírlapirodalom a polgári kor hajnalán” címmel tartott előadást. A városvezető a helyi sajtó kialakulásáról beszélt. Mint mondta, a Veszprém megyei hírlapirodalom története az 1870-es években kezdődött, és ez a történet Pápáról indult.
-Az első lapok születésének körülményeit és feltételeit tekintem át előadásomban, ezek a lapok pedig a Pápa és Bakonyvidéke, a Pápai Lapok, a Magyar Vidék – fogalmazott. A polgármester szerint a helyi lapok szerepe egy város életében folyamatosan átértékelődik, hiszen a 19. és 20. századi állapotokat sem lehet már összehasonlítani.
-A 19. században például nem léteztek megyei lapok, csupán helyiek és ezek összessége kínálta az akkori kommunikációs felületet. Ez a kommunikáció azonban – a mai viszonyokhoz képest – hihetetlenül lassú volt, hiszen ma már az internetes felületen akár percről-percre zajlik, annak idején viszont heteket, hónapokat vett igénybe – fejtette ki. Dr. Áldozó Tamás szerint a korabeli időkben is ugyanazzal a szándékkal működtek a lapok, mint ma: egyrészt a helyi közösség tájékoztatása, másrészt a helyi közvélemény formálása volt a feladatuk.
A helyi hírlapirodalom egy szegletét emelte ki előadásban Horváth László Zoltán, aki a városnapi konferencián, a pápai diáklapokról beszélt, megidézve a múltat és bemutatva a jelent. Az egykori pápai diák a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányfői tanácsadója a felsőoktatás, közoktatás, szakképzés, egyházügy és a sport referenseként dolgozik, s Tungli Gyula kérte fel az előadás tartására. Az egyetemi docens szólt a Molnár Zoltán szerkesztette -1963 és 1966 között működő – lapról és a Hűség című honismereti újságról, melynek mentortanára Tungli Gyula volt. Emellett beszélt a Pacáról, ami nemcsak Pápa történetében, hanem országosan is kiemelkedő teljesítményt nyújt 18 éves múltjával. Az előadó szerint, nincs még egy olyan diáklap, ami ilyen hosszú ideig fennmaradt volna, a Paca pedig ma is működik és négyszer nyerte el az ország legjobb diáklapja címet.
-A diáklapoknak szocializációs funkciója van és nem feltétlenül az újságírásra vagy más irodalmi, történészi pályára való felkészítés a célja. Sokkal inkább az a feladata, hogy a helyi kisközösséget, az iskolát megmutassa a városnak. A korabeli diáklapokat olvasva egy-egy kor elevenedik meg. Például a 60-as, 70-es évek nagy korszakát jelentették Pápa diáktörténetének, aztán mintha lenne egy szakadás a 80-as években és aztán jön egy általános iskolai diáklap, ami ugyan más korosztály és más közeg, de rendkívül fontos, mert a még fiatalabb korosztályban kezdi nevelni a közélet iránti érdeklődőket – fogalmazott. Horváth László Zoltán úgy véli, a jó diákújság humoros, rafinált, vagány és nem szerencsés, ha a professzionális, komoly, idősebbeknek szóló sajtót próbálja utánozni. A diákújságba olyan egyéni színeket kell bevinni, ami a diákok életéből fakad, természetesen megfelelő mentor tanár segítségével.
-A diákújságok a hatvanas évekhez képest mostanra professzionalizálódtak küllemben és szerkesztésben, ugyanakkor a korabeli kézzel írott diákújságokban ott volt az írónak a személyisége, ami a modern médiumokban már nem jelenik meg. Ezért tartom fontosnak, hogy a diákújságok megőrizzék azt a csibészséget és vagányságot, ami benne van a diákok életében.
A konferenciát követően este ünnepi szentmisével zárult Pápa Város Napjának programja. A Nagytemplomban dr. Mail József apát, plébános celebrálta a misét városépítő Gróf Esterházy Károly püspökért.
A kiállításmegnyitót követően ünnepi konferencián emlékeztek meg a jelenlévők a Főiskolai Nyomda létrehozásáról és működéséről, és a pápai hírlapirodalom múltjáról, jelenéről. Dr. Hudi József a nyomda reformkori történetét idézte fel, de előadása visszanyúlt az első kezdeményezések időszakára.
-A Főiskolai Nyomda a legfontosabb és legnagyobb teljesítményű nyomda volt a város történetében. Voltak előzményei már a 16-17. században, amikor vándornyomdák működtek és a 18. században is, amikor pedig a győri nyomdának egy fióknyomdája működött a városban, egyébként ekkor a vármegye székhelye is Pápán volt. 1788-ban a belső városban pusztító tűz miatt azonban Veszprémbe költözött ez a nyomda a vármegye hivatalaival együtt – idézte fel a Főiskolai Nyomdát megelőző törekvéseket az előadó. Az újabb pápai nyomda létrehozásának gondolata 1814-ben merült fel újra, méghozzá úgy, hogy a Református Egyházkerület hozzon létre egy nyomdát. Ez akkor még nem valósult meg, 1835-ben azonban az egyházkerület elhatározta a nyomda létesítését, a privilégiumlevelet pedig 1837-ben állította ki V. Ferdinánd. A nyomda 1838 májusában kezdte meg működését és az 1949-es államosításig működött. Kezdetben bérelt épületben, majd 1853-tól az Ókollégiumban helyezték el, egy-egy tapasztalt nyomdász igazgatásával. A nyomda sikeresen működött, 1858-ban gyorssajtóval látták el, 1897-ben felszerelését modernizálták, 1904-ben pedig villamosították. 1926-ban újabb jelentős fejlesztés következett, a saját könyvkötészet létrehozásával, 1928-ban pedig a korábbinál nagyobb szedőgépet helyeztek üzembe.
-A nyomda biztosította az egyházközségek, egyházmegyék és a kerület hivatalainak nyomtatványait, előállította a népiskolai, gimnáziumi és akadémiai tankönyveket, de a megrendelők közé tartoztak a községek, Pápa városa és a vármegye hivatalai, helyi és vidéki egyesületek és magánszemélyek is – sorolta dr. Hudi József, hozzátéve – ma még nem tudjuk teljesen felmérni, hogy a Református Főiskolai Nyomda milyen teljesítményt mondhatott magáénak, mert csak az 1860 és 1920 közötti időszak közötti megrendelésekről készült részletes felmérés. Ezen időszak alatt huszonegy hírlap és folyóirat jelent meg és ezerkétszáz önálló kiadvány, ami hatalmas teljesítményt jelent.
A Főiskolai Nyomda történetének egyik kiemelkedő szereplője volt Kiss Tivadar, aki 1892 és 1924 között vezette az üzemet. Az ő munkásságáról tartott előadást Mezei Zsolt, a Pápai Református Gyűjtemények főkönyvtárosa. Mint mondta, Kiss Tivadar 30 éven keresztül vezette a nyomdát és bár nem volt nyomdász, kiváló üzletember volt, és sikeresen üzemeltette a nyomdát. Az ő vezetése alatt modernizálták az üzem felszerelését és vezették be a villanyt, ami a gépek villamosítását is lehetővé tette, megnövelve ezáltal a nyomda teljesítményét.
A városnapi programon a helyi hírlapirodalom témakörében dr. Áldozó Tamás „Közélet és hírközegek. A pápai hírlapirodalom a polgári kor hajnalán” címmel tartott előadást. A városvezető a helyi sajtó kialakulásáról beszélt. Mint mondta, a Veszprém megyei hírlapirodalom története az 1870-es években kezdődött, és ez a történet Pápáról indult.
-Az első lapok születésének körülményeit és feltételeit tekintem át előadásomban, ezek a lapok pedig a Pápa és Bakonyvidéke, a Pápai Lapok, a Magyar Vidék – fogalmazott. A polgármester szerint a helyi lapok szerepe egy város életében folyamatosan átértékelődik, hiszen a 19. és 20. századi állapotokat sem lehet már összehasonlítani.
-A 19. században például nem léteztek megyei lapok, csupán helyiek és ezek összessége kínálta az akkori kommunikációs felületet. Ez a kommunikáció azonban – a mai viszonyokhoz képest – hihetetlenül lassú volt, hiszen ma már az internetes felületen akár percről-percre zajlik, annak idején viszont heteket, hónapokat vett igénybe – fejtette ki. Dr. Áldozó Tamás szerint a korabeli időkben is ugyanazzal a szándékkal működtek a lapok, mint ma: egyrészt a helyi közösség tájékoztatása, másrészt a helyi közvélemény formálása volt a feladatuk.
A helyi hírlapirodalom egy szegletét emelte ki előadásban Horváth László Zoltán, aki a városnapi konferencián, a pápai diáklapokról beszélt, megidézve a múltat és bemutatva a jelent. Az egykori pápai diák a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányfői tanácsadója a felsőoktatás, közoktatás, szakképzés, egyházügy és a sport referenseként dolgozik, s Tungli Gyula kérte fel az előadás tartására. Az egyetemi docens szólt a Molnár Zoltán szerkesztette -1963 és 1966 között működő – lapról és a Hűség című honismereti újságról, melynek mentortanára Tungli Gyula volt. Emellett beszélt a Pacáról, ami nemcsak Pápa történetében, hanem országosan is kiemelkedő teljesítményt nyújt 18 éves múltjával. Az előadó szerint, nincs még egy olyan diáklap, ami ilyen hosszú ideig fennmaradt volna, a Paca pedig ma is működik és négyszer nyerte el az ország legjobb diáklapja címet.
-A diáklapoknak szocializációs funkciója van és nem feltétlenül az újságírásra vagy más irodalmi, történészi pályára való felkészítés a célja. Sokkal inkább az a feladata, hogy a helyi kisközösséget, az iskolát megmutassa a városnak. A korabeli diáklapokat olvasva egy-egy kor elevenedik meg. Például a 60-as, 70-es évek nagy korszakát jelentették Pápa diáktörténetének, aztán mintha lenne egy szakadás a 80-as években és aztán jön egy általános iskolai diáklap, ami ugyan más korosztály és más közeg, de rendkívül fontos, mert a még fiatalabb korosztályban kezdi nevelni a közélet iránti érdeklődőket – fogalmazott. Horváth László Zoltán úgy véli, a jó diákújság humoros, rafinált, vagány és nem szerencsés, ha a professzionális, komoly, idősebbeknek szóló sajtót próbálja utánozni. A diákújságba olyan egyéni színeket kell bevinni, ami a diákok életéből fakad, természetesen megfelelő mentor tanár segítségével.
-A diákújságok a hatvanas évekhez képest mostanra professzionalizálódtak küllemben és szerkesztésben, ugyanakkor a korabeli kézzel írott diákújságokban ott volt az írónak a személyisége, ami a modern médiumokban már nem jelenik meg. Ezért tartom fontosnak, hogy a diákújságok megőrizzék azt a csibészséget és vagányságot, ami benne van a diákok életében.
A konferenciát követően este ünnepi szentmisével zárult Pápa Város Napjának programja. A Nagytemplomban dr. Mail József apát, plébános celebrálta a misét városépítő Gróf Esterházy Károly püspökért.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!