„A lelkes eljár ősei sírjához…” - A hősökre emlékeztek a borsosgyőriek
2012-05-27 16:15:52 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Az ünnepélyen emlékbeszédet Tóth József mondott, aki azt hangsúlyozta, emlékeznünk kell hőseinkre, mert a legtöbbet ők adták a hazáért, amit csak ember adhatott.
- Hősökre emlékezünk a mai napon. Tesszük ezt 1917 óta, amikor is törvény írta elő, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területén minden községben kőemlékmű emeltessék a háborúban elesett honvédek neveinek megörökítésével. A Pápa-Borsosgyőrött található emlékművön 18 hős magyar katona nevét vésték márványba. 18 borsosgyőri áldozat nevét, valamennyien itt éltek, itt képzelték el a jövőjüket, alapítottak családot. Várták őket haza szüleik, gyermekeik, feleségeik is. Nem jöttek, legfeljebb helyettük egy hivatalos szövegű távirat vagy levél érkezett csak. Maradt utánuk a végtelen űr, a folytonos vágyakozás. A megmaradt csonka családok fogukat összeszorítva, erejüket megfeszítve, tisztességgel felnevelték a hadiárvákat. Ma már ők is az idősebb generációkhoz tartoznak, de az akkor kapott sebek talán egy életen át sem gyógyultak meg teljesen. Kellenek a hősök, hiszen a becsület, a helytállás, a hazaszeretet, a méltóság egyre kevesebbek által átélt érték. Sokan talán már nem is értik, mit jelentenek ezek a fogalmak. Az itt helyet foglaló közvetlen hozzátartozók közül is már csak Császár József az egyetlen túlélő, aki 90 évesen a település lakója. Nemrégiben temettük el Varga Kálmán főhadnagyot, akinek versét Dóczi Barna szavalta el - mondta Tóth József.
Végül Gyóni Géza szavait idézte, aki szerint: „Boldog, ki itt jársz, teéretted is megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt, véres harcok verték el hírét, de csak a béke katonája volt…”
A megemlékezés a kegyelet koszorúinak és virágainak elhelyezésével, majd a Szózat hangjaival és a díszőrség elvonulásával zárult.
Képek:
A hősök emlékünnepének eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza. Akkor mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni".
Másfél évvel az első világháború kitörése után, felmerült a szervezett formában történő tisztelgés. Akkor, amikor egyre sűrűbben érkeztek haza a hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések. Azt is kezdeményezték, hogy minden település kőemléket állítson, az elesettek nevével. Az 1917-es VIII-as törvény írta elő: őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel.
1924-ben már a „Hősök emlékünnepé"-ről rendelkezett törvény. Ebben írták elő, hogy a háború hősi halottaira szervezett megemlékezést tartsanak május utolsó vasárnapján. A törvény nemzeti ünnepként határozta meg a hősök emlékünnepét.
A második világháborúban újabb nevekkel szaporodott a hősök sora. Egy 1942. április 25-én kelt rendeletben az ünnepet kiterjesztették az 1938. után elesettekre is. Kimondta: 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért, emléküket ugyanolyan kegyelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét…
Forrás: www.jovonk.info.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!