A jazz zenétől a rockon át a fúziókig és még tovább - ez a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar
2012-05-21 19:00:22 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Babos Petra |
Bergendy. A név hallatán talán sokaknak eszébe jut a magyar televízió híres táncoktató műsora, a Tánciskola, az Új Futrinka utca, a Szervusz, Szergej! vagy az Ólomkatona című régi sorozatok. A XVI. Agrárexpó szombat esti fellépőjeként a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart köszöntötte a pápai közönség. A másfél órás koncert előtt az alapítóval, Bergendy Istvánnal beszélgettem.
A városhoz többféle szálak kötik saját bevallása szerint. Először a ’60-es évek elején járt nálunk a zenekar és azóta mindig nagyon szívesen jönnek Pápára és környékére.
- Eredendően szolnokiak vagyunk a testvéremmel. A felmenő rokonság egyik fele Vágvölgye és Pozsony között él, ez apám rokonsága. Ott a Bergendy név olyan sűrű, mint Magyarországon a Kovács. Játszott itt, Veszprémben egy kézilabdázó, nem is olyan régen, akit Bergendynek hívnak, ő is egy távoli unokatestvérem. Anyámék kunsági parasztok voltak. Anyai nagybátyám, aki a keresztapám is volt, nagyon sokáig kint élt Olaszországban, festőművész-grafikus volt. Aztán jött a háború, beállt a seregbe, '49-ben jött haza az akkori Szovjetunióból, de már nem folytathatta festőművészi pályáját, mivel még Olaszországban kapott egy díjat a pápáról készített fametszetéért. Akkor az volt a legmagasabb olasz kitüntetés, csak az volt a baj, hogy úgy hívták: Mussolini-díj - többek között ilyen történeteket mesélt családjáról, származásáról a művész, a családfa felelevenítése azonban itt még szinte el sem kezdődött. Mire a végére értünk, már nem emlékeztünk, hogyan is jutottunk el idáig, pedig csak azt kérdeztem tőle, mikor járt először Pápán...
- Nemrégiben hallottam egy magyar tudóstól, hogy magyar kapcsolata is van a finn zenei életnek, mert onnan fentről az őseink között voltak egypáran, akik fölfelé mentek és nem lefelé, ahogy mi tettük. Jean Sibelius finn zeneszerző Jean Bergendyussal közösen, a pápa támogatásával alapította meg az első finn zeneakadémiát. A név…Bergendyus... mi a kisnemesi ágból származunk, de ezt is csak 1989 óta merjük vállalni - tette hozzá nevetve.
Mint ahogy a nagykönyvben meg van írva a zenészeknél, a zene iránt nagyon korán, már általános iskolás korában érdeklődött. Bergendy István később a Zeneakadémiára került, öccse pedig a Műszaki Egyetemen végzett. Úgy fogalmazott, őt egész eddigi életében csak a zene érdekelte. Nagy nehezen azért rátértünk az együttesre is, amely 1958-ban alakult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában, mint az egyetem dzsessz-együttese. Ekkor még csak a két Bergendy (István és Péter) voltak az együttes tagjai, és csak dzsessz zenét adtak elő.
1962-ben már - Bergendy Együttes néven - állandó zenekar a Budai Ifjúsági Parkban. Tagjai Bergendy István, Bergendy Péter, Tánczos Gábor, Kovács Péter, Auth Ede, Kajlinger Miklós, Gáspár Károly.
1970 decemberében egy délután vendégül látták a Ganz-Mávagban a hanglemezgyár vezetőjét és művészeti igazgatóját, és négy órán keresztül játszottak nekik, lehúzott vasfüggöny mögött. Ennek eredménye két nagylemez lett: egy saját számokkal és egy nemzetközi slágerekkel. Ezek jelentek meg 1971-ben. 1972-ben NDK lemezfelkérésnek tettek eleget németül, ősszel pedig elkészült az első magyar dupla lemez, a Hétfő. 1972-ben a Táncdalfesztiválon az Úgy szeretném című dallal nyertesek lettek. 1973-ban részt vettek az első magyar pop-rock fesztiválon Diósgyőrben, a berlini VIT-en, önálló koncerteket adtak a Kisstadionban, turnékat szerveztek Lengyelországban, Svédországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és itthon, Magyarországon. 1974-ben kiadták az Ötödik sebesség című albumukat, majd újabb turnékra indultak.
- Szigorúan jazz zenével kezdtünk, ami a nagybetűs JAZZ. Aztán átmentünk beat-és rockzenébe, utána jöttek a fúziók, a funky és hip-hop, jazz-rock ügyek, ezt a Rózsis (Demjén Ferenc) kor követte. De mi akármit csináltunk, mindig volt egy pár nótánk, amit el kellett játszanunk, mert követelte a közönség. Ilyen volt az Iskolatáska is, amit a Hajdú Sándor csinált. Hiába voltak a nagylemezek, letörölt minket ez az egy dal. Akármi volt, el kellett játszanunk ezt a dalt, holott nem is mi játszottuk eredetileg.
Ám Bergendy István meséjéből kiderül, az együttes életében újabb váltás következett. Ez a korszak a híres-nevezetes Tánciskoláról szól.
- Amikor elment tőlük Rózsi (Demjén Ferenc) állami támogatással, akkor születtek az egész zenekarban a gyerekek. Nekem is akkor jött a fiam és a lányom. Abban az időben el voltunk a Süsü a sárkánnyal, a Futrinka utcával, a Sebaj Tóbiással, a Szervusz, Szergej! sorozattal, hiszen otthon is ez várt minket. Egyik nap a nagyfiam hetedikes korában sírva jött haza az iskolából és azt mondta: Apa, képzeljétek, ott voltak a tánciskolától és megkérdezték, hogy ki akar táncolni. Én annyira szerettem volna, de nem mertem, mert a negyvenöt fős osztálylétszámból huszonhárom lány mind jelentkezett, de egy fiú sem, és olyan ciki lett volna elmenni, pedig annyira szerettem volna. Hosszúkat hallgattam, másnap bementem a televízióba. Jó volt a kapcsolatunk a televíziósokkal, hiszen mi mindent lelkesedésből csináltunk. Megkerestem az illetékeseket az ötletemmel, csináljunk egy tánciskolát és elmondtam a saját gyerekem történetét.
A Tánciskola aztán újabb váltást hozott az együttes életében. 1980-ban már készültek az új időket jelentő „őszinte, kőkemény” stílusú felvételek, Budai park blues, Nem az a baj, Rázd meg magad, Kréta szív. '82-ben az első Hernádi Judit-nagylemez felvételeivel a zenekar közelebb került egy minden zenei stílust magában foglaló elképzeléshez, melynek eredménye lett a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar megalakulása.
Bergendy István életében az örök szerelem azonban mindig a jazz marad, bár sokféle stílust kipróbált és játszott élete során.
- Az ’50-es évek elején érintett meg először. Emlékszem apám rádión, rövidhullámon hallgatta az Amerika hangját és ilyen kinti adókat. Amikor vége volt a politikai műsornak, akkor megszólalt Willy Scanover jazz speaker műsora, és én ezen nőttem fel. Később elkezdtem játszani komolyzenét is, a ’60-as évek vége felé szaxofonon eljátszottam már Kodályt, meg Oscar-Arthur Honegger-t, szólókat és akkor meghívott Mező Franci (Mező Ferenc, a Zeneakadémia tanára) a Zeneakadémiára, de nekem nem jött be, mert nem az én világom. De nagyon szeretem a komoly zenét is, a legszívesebben Wagnert hallgatok. Egyetlen egyszer írtam vonósnégyesre egy tételt, amit Kodály vonósnégyese el is játszott, erre nagyon büszke vagyok.
S hogy milyen számokkal készültek Pápára? Kérésemre eljátszották az iskolatáskát is, de nem volt benne lakodalmas zene, csak olyan, ami a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar elmúlt négy évtizedes munkásságát, stílusvilágát tükrözi, azaz ahogy Bergendy István fogalmazott: „Minden, csak lakodalmas nem, nem akarjuk elriasztani a pápai közönséget.”
- Arra a kérdésre, hogy megbántam-e valamit az életemben, az a válaszom, semmit sem csinálnék másképp, mint eddig. Ez volt az én életem, a hátra lévő kis időt meg majd csak kibírom valahogy - mondta az 1939 októberében született örökifjú.
A városhoz többféle szálak kötik saját bevallása szerint. Először a ’60-es évek elején járt nálunk a zenekar és azóta mindig nagyon szívesen jönnek Pápára és környékére.
- Eredendően szolnokiak vagyunk a testvéremmel. A felmenő rokonság egyik fele Vágvölgye és Pozsony között él, ez apám rokonsága. Ott a Bergendy név olyan sűrű, mint Magyarországon a Kovács. Játszott itt, Veszprémben egy kézilabdázó, nem is olyan régen, akit Bergendynek hívnak, ő is egy távoli unokatestvérem. Anyámék kunsági parasztok voltak. Anyai nagybátyám, aki a keresztapám is volt, nagyon sokáig kint élt Olaszországban, festőművész-grafikus volt. Aztán jött a háború, beállt a seregbe, '49-ben jött haza az akkori Szovjetunióból, de már nem folytathatta festőművészi pályáját, mivel még Olaszországban kapott egy díjat a pápáról készített fametszetéért. Akkor az volt a legmagasabb olasz kitüntetés, csak az volt a baj, hogy úgy hívták: Mussolini-díj - többek között ilyen történeteket mesélt családjáról, származásáról a művész, a családfa felelevenítése azonban itt még szinte el sem kezdődött. Mire a végére értünk, már nem emlékeztünk, hogyan is jutottunk el idáig, pedig csak azt kérdeztem tőle, mikor járt először Pápán...
- Nemrégiben hallottam egy magyar tudóstól, hogy magyar kapcsolata is van a finn zenei életnek, mert onnan fentről az őseink között voltak egypáran, akik fölfelé mentek és nem lefelé, ahogy mi tettük. Jean Sibelius finn zeneszerző Jean Bergendyussal közösen, a pápa támogatásával alapította meg az első finn zeneakadémiát. A név…Bergendyus... mi a kisnemesi ágból származunk, de ezt is csak 1989 óta merjük vállalni - tette hozzá nevetve.
Mint ahogy a nagykönyvben meg van írva a zenészeknél, a zene iránt nagyon korán, már általános iskolás korában érdeklődött. Bergendy István később a Zeneakadémiára került, öccse pedig a Műszaki Egyetemen végzett. Úgy fogalmazott, őt egész eddigi életében csak a zene érdekelte. Nagy nehezen azért rátértünk az együttesre is, amely 1958-ban alakult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában, mint az egyetem dzsessz-együttese. Ekkor még csak a két Bergendy (István és Péter) voltak az együttes tagjai, és csak dzsessz zenét adtak elő.
1962-ben már - Bergendy Együttes néven - állandó zenekar a Budai Ifjúsági Parkban. Tagjai Bergendy István, Bergendy Péter, Tánczos Gábor, Kovács Péter, Auth Ede, Kajlinger Miklós, Gáspár Károly.
1970 decemberében egy délután vendégül látták a Ganz-Mávagban a hanglemezgyár vezetőjét és művészeti igazgatóját, és négy órán keresztül játszottak nekik, lehúzott vasfüggöny mögött. Ennek eredménye két nagylemez lett: egy saját számokkal és egy nemzetközi slágerekkel. Ezek jelentek meg 1971-ben. 1972-ben NDK lemezfelkérésnek tettek eleget németül, ősszel pedig elkészült az első magyar dupla lemez, a Hétfő. 1972-ben a Táncdalfesztiválon az Úgy szeretném című dallal nyertesek lettek. 1973-ban részt vettek az első magyar pop-rock fesztiválon Diósgyőrben, a berlini VIT-en, önálló koncerteket adtak a Kisstadionban, turnékat szerveztek Lengyelországban, Svédországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és itthon, Magyarországon. 1974-ben kiadták az Ötödik sebesség című albumukat, majd újabb turnékra indultak.
- Szigorúan jazz zenével kezdtünk, ami a nagybetűs JAZZ. Aztán átmentünk beat-és rockzenébe, utána jöttek a fúziók, a funky és hip-hop, jazz-rock ügyek, ezt a Rózsis (Demjén Ferenc) kor követte. De mi akármit csináltunk, mindig volt egy pár nótánk, amit el kellett játszanunk, mert követelte a közönség. Ilyen volt az Iskolatáska is, amit a Hajdú Sándor csinált. Hiába voltak a nagylemezek, letörölt minket ez az egy dal. Akármi volt, el kellett játszanunk ezt a dalt, holott nem is mi játszottuk eredetileg.
Ám Bergendy István meséjéből kiderül, az együttes életében újabb váltás következett. Ez a korszak a híres-nevezetes Tánciskoláról szól.
- Amikor elment tőlük Rózsi (Demjén Ferenc) állami támogatással, akkor születtek az egész zenekarban a gyerekek. Nekem is akkor jött a fiam és a lányom. Abban az időben el voltunk a Süsü a sárkánnyal, a Futrinka utcával, a Sebaj Tóbiással, a Szervusz, Szergej! sorozattal, hiszen otthon is ez várt minket. Egyik nap a nagyfiam hetedikes korában sírva jött haza az iskolából és azt mondta: Apa, képzeljétek, ott voltak a tánciskolától és megkérdezték, hogy ki akar táncolni. Én annyira szerettem volna, de nem mertem, mert a negyvenöt fős osztálylétszámból huszonhárom lány mind jelentkezett, de egy fiú sem, és olyan ciki lett volna elmenni, pedig annyira szerettem volna. Hosszúkat hallgattam, másnap bementem a televízióba. Jó volt a kapcsolatunk a televíziósokkal, hiszen mi mindent lelkesedésből csináltunk. Megkerestem az illetékeseket az ötletemmel, csináljunk egy tánciskolát és elmondtam a saját gyerekem történetét.
A Tánciskola aztán újabb váltást hozott az együttes életében. 1980-ban már készültek az új időket jelentő „őszinte, kőkemény” stílusú felvételek, Budai park blues, Nem az a baj, Rázd meg magad, Kréta szív. '82-ben az első Hernádi Judit-nagylemez felvételeivel a zenekar közelebb került egy minden zenei stílust magában foglaló elképzeléshez, melynek eredménye lett a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar megalakulása.
Bergendy István életében az örök szerelem azonban mindig a jazz marad, bár sokféle stílust kipróbált és játszott élete során.
- Az ’50-es évek elején érintett meg először. Emlékszem apám rádión, rövidhullámon hallgatta az Amerika hangját és ilyen kinti adókat. Amikor vége volt a politikai műsornak, akkor megszólalt Willy Scanover jazz speaker műsora, és én ezen nőttem fel. Később elkezdtem játszani komolyzenét is, a ’60-as évek vége felé szaxofonon eljátszottam már Kodályt, meg Oscar-Arthur Honegger-t, szólókat és akkor meghívott Mező Franci (Mező Ferenc, a Zeneakadémia tanára) a Zeneakadémiára, de nekem nem jött be, mert nem az én világom. De nagyon szeretem a komoly zenét is, a legszívesebben Wagnert hallgatok. Egyetlen egyszer írtam vonósnégyesre egy tételt, amit Kodály vonósnégyese el is játszott, erre nagyon büszke vagyok.
S hogy milyen számokkal készültek Pápára? Kérésemre eljátszották az iskolatáskát is, de nem volt benne lakodalmas zene, csak olyan, ami a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar elmúlt négy évtizedes munkásságát, stílusvilágát tükrözi, azaz ahogy Bergendy István fogalmazott: „Minden, csak lakodalmas nem, nem akarjuk elriasztani a pápai közönséget.”
- Arra a kérdésre, hogy megbántam-e valamit az életemben, az a válaszom, semmit sem csinálnék másképp, mint eddig. Ez volt az én életem, a hátra lévő kis időt meg majd csak kibírom valahogy - mondta az 1939 októberében született örökifjú.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!