A Közép-dunántúli régió városainak szocialista kora
2012-05-09 21:07:42 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Közép-dunántúli régió városainak szocialista kora címmel szervezett konferenciát ma reggel 9 órától a Legenda Közművelődési Egyesület és a Veszprém Megyei Levéltár a Pápai Fióklevéltár udvari nagytermében. A Legenda Közművelődési egyesület úgy látja, ma az embereket a szocializmus időszaka érdekli a legjobban, az 1945-től 1990-ig terjedő időszak, mert a félmúltunk. Innen jött az ötlet a konferencia megszervezésére, amelyben az egyesület partnerekre talált Pápa, Ajka, Tapolca, Oroszlány és Várpalota polgármesteri hivatalaiban valamint a Fiatal Levéltárosok Egyesülete, a Magyar Történelmi Társulat, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, a Korall Társadalomtörténeti Egyesület és a Pápai Jókai Mór Városi Könyvtár intézményekben.
- Ez az érdeklődés valószínűleg annak köszönhető, hogy a nyoma még nagyon is itt van bennünk, személyesen is, hiszen a mai magyar társadalom nagy többsége élt már akkor. Az ötlet tehát úgy merült fel, hogy próbáljuk megvizsgálni ezt a korszakot, lebontva egy-egy városra.
A főszervező Legenda Közművelődési Egyesület még csak néhány éve létezik, ennek ellenére munkájukat csak dicséret éri.
- A fő célunk a kultúra felkarolása, ez nagyon közhelyesen hangzik, de mit takar ez a gyakorlatban? Különböző kiadványokat adunk ki, és ez a mai már a harmadik konferenciánk, amit megszervezünk. Szeretnénk megmutatni, hogy egy civil egyesület igenis képes arra, hogy a mai gazdasági helyzetben is értéket teremtsen, pontosabban közvetítsen, mert az értéket nem mi teremtjük. Eddig minden nemű tevékenységünk pozitív visszhangot hozott. A konferenciák szervezése mellett pedig az egyesület levéltári tevékenységet is végez és játszóházakat is szervez a gyermekeknek, tehát megpróbálunk minden korosztályt megszólítani - mondta el kérdésünkre Katona Csaba történész, az egyesület tudományos munkatársa.
A korról, azaz a szocializmusról valamint a Közép-dunántúli, azaz három megye, 9 szocialista városáról hallhattak összefoglaló előadásokat a konferencia részvevői. Az előadók az egyes városokat bemutató témákat társadalomtörténeti, illetve helytörténeti megközelítésből állították össze, volt, aki a 40 évet átfogva beszélt a múltról, és volt, aki konkrét dologra koncentráltan adta elő élményeit, tapasztalatait. Pápáról dr. Hermann István, Veszprém kádári modernizálásáról Nagy Szabolcs, Tapolcáról Décsey Sándor, Tatabánya és Oroszlány fejlődési pályájáról Germuska Pál, Ajka város születéséről a helyi sajtó tükrében Valló Judit, a nép porcelánjáról és a Herendi Porcelángyár első évtizedeiről Szűts István Gergely, Várpalota ügyeiről, azok lokális alakulásairól és működéséről Cserős Borbála, a sztálinvárosi mítoszokról és identitásokról pedig Horváth Sándor tartott előadást.
A megjelenteket Petrik Iván, a Pápai Fióklevéltár vezetője köszöntötte, majd dr. Áldozó Tamás polgármester mondott néhány köszöntő gondolatot a konferencia résztvevőinek. Beszédében kihangsúlyozta, miért érezte fontosnak a konferencia támogatását.
- Érintettként is, hiszen az egyik előadás Pápa városáról szól, azt gondolom, hogy a konferenciának témát adó kor rajta hagyta a keze nyomát ezen a városon is, de azon kívül is kötelessége a társadalomnak mindenféle támogatást megadni ahhoz, hogy ez a korszak minél inkább megmutathassa egy másik arcát is, és ne csak azt lássuk belőle, vagy arra emlékezzünk, amit a történelemkönyvekből megtanítottak nekünk - fogalmazott a polgármester.
Az szekció-előadások sorát a szocialista kori Pápáról írt szubjektív esszé nyitotta meg.
- Rövid előadásom korszakhatárait két nyomtatásban megjelent írással szeretném megvonni. Az egyik egy szerző nélküli újságcikk, a másik pedig tudományos alapossággal megírt szociográfiai tanulmány városunkról. Az első a pápai értékek kifigurázására, a másik pedig a közel negyven éves kommunista uralmat átvészelt rezisztens, vagyis ellenálló erejéből védetté vált városra utal - kezdte előadását dr. Hermann István.
Az előadó az újságcikkek rövid elemzése után kitért a szocialista jövőre, a csak elvizionált, de meg nem valósuló fejlődésre. Esszéjében megemlített több rendszerváltozáson is átívelő pápai nevet, mint például dr. Steinhoff József, dr. Edelényi Szabó Gyula, dr. Györki Imre, Mayer László, Rozsnyai János, Gáti Samu, Grácsman Pál, Antal László, Porpáczi Árpád, dr. Schweighoffer Ernő és Kaprinai Károly. A kor egyik szomorú hozadéka és problémája az 1963-as városi vízhiány kialakulása volt, hiszen a nyírádi mélyművelésű bauxit bányászat miatt elapadtak a Tapolca patak forrásai. 1963-ban került a tanács elé először a fedett uszoda és gőzfürdő építése. Dr. Hermann István úgy fogalmazott, ez a téma egy állatorvosi ló, amely a pápai létező szocializmus szinte valamennyi problémáját tartalmazza. Már a testületi tárgyalás előtt megszületett róla a végleges döntés és a leendő uszoda évtizedekig akart a város diadalíve, jelképe lenni, azonban 1985-ben egy éjszaka megadta magát - mondta az előadó.
- Városunkat szokták diákvárosnak, katonavárosnak, kereskedővárosnak nevezni, de szinte hihetetlen, hogy iparváros vagy inkább munkásváros is volt Pápa. Sőt, az 1950-es évekig a megye legiparosodottabb települése volt. A városi foglalkoztatottak mintegy 60%-a dolgozott ipari üzemekben.
A legnagyobb a Perutz Testvérek Szövőgyára volt, mintegy 1800 fővel. A Poels és Társa Békon üzeme 1950-től, mint államosított húskonzervgyár működött tovább. 600 fő dolgozott az Állami Dohánygyárban, amely 1950-ben szűnt meg, ekkor a budapesti VBKM leányvállalatát telepítették a helyére Elekthermax néven. Erre az időre tehető a Pápa környékén jelentős malomipar államosítása és a „téeszesítés” is.
Az előadás során a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója beszélt a vállalati jellegű központi akarat hátrányairól, a túlzottan átpolitizált rendszer hibáiról és súlyos következményeiről is, mint például az állandó feszültségforrásként lebegő közellátás elégtelenségéről, amely a legelemibb cikkekben is (kenyér, hús, tej) mutatkozott meg. Az idősek még emlékezhetnek a sorban állásos időszakra, amely Pápán a „tevehús”, azaz a fagyasztott argentin marha virágkorát jelentette, a romló életszínvonallal párhuzamosan pedig megjelent a begyűjtés és ezt tetézte a békekölcsön, „a kötelező szocialista állami takarékoskodás kényszere”.
Dr. Hermann István esszéjében úgy fogalmazott, sajnos nem lett igaza Burka Kelemennek, a Mariánus Ferences Rendtartomány rendfőnökének, aki azt mondta: a kommunisták uralmát guggolva is kibírjuk. Hiszen a 133 napos rémuralom után 1948 és 1990 között 32 éves, kezdetben a megelőzőt is „überelő” rémuralom, majd az ’56-os forradalom kegyetlen megtorlása után a lelkeket megölő, lassan ható méreg, a kádári gulás-szocializmus következett.
Végezetül Böhm Antal és Táll Éva szociológusok az 1992-ben megjelent, Pápa városát elemző munkájukat idézte az előadó.
„…Pápa társadalma…eljutott a hazai polgári fejlődés átlagos szintjére. Kialakultak a helyi társadalmának jellegzetes körvonalai, a sokszínűség, a tradicionális kultúra és az öntevékenység, az önszerveződés változatos lehetőségei. Ez a fejlődés 1945-ben megtört, a struktúra nem a gazdaság követelményeinek megfelelően alakult, hanem külső kényszerek hatására változott. Így a zömében humán beállítottságú, pozícióiból lassan kiszoruló helyi elit fölé új, nem feltétlenül helybéli vezető réteg került. Az új elit tagjainak volt ugyan hatalmi jogosítványuk, de elfogadottságuk, kellő lakossági támogatás hiányában; vagy éppen szerényebb vezetői képességeik miatt csak olyan eredményeket sikerült elérniük, amelyeket az említett közvélemény-formáló, elsősorban tősgyökeres pápai értelmiség látszólagosnak tekintett.”
- És itt volt igaza Burka Kelemen egykori ferences tartományfőnöknek, csak az emberek és a város lába görcsöt kapott a 32 évnyi guggolástól - ezekkel a szavakkal zárta dr. Hermann István előadását, majd megmutatta a szocialista Pápa képeit, melyeken többek között a legendás Pesti Csemege, a mostani Esti Kornél helyén található Pápai Csemege, a mai Böröczki-domb, avagy Halász tér, amely abban az időben Marx tér volt, a Tanítóképző intézménye, a Kilián iskola, a lakótelepek, a Huszár laktanya lóistállóiból kialakított házak, Jókai és Petőfi szobra vagy a Hild-díj leleplezése látható.
- Ez az érdeklődés valószínűleg annak köszönhető, hogy a nyoma még nagyon is itt van bennünk, személyesen is, hiszen a mai magyar társadalom nagy többsége élt már akkor. Az ötlet tehát úgy merült fel, hogy próbáljuk megvizsgálni ezt a korszakot, lebontva egy-egy városra.
A főszervező Legenda Közművelődési Egyesület még csak néhány éve létezik, ennek ellenére munkájukat csak dicséret éri.
- A fő célunk a kultúra felkarolása, ez nagyon közhelyesen hangzik, de mit takar ez a gyakorlatban? Különböző kiadványokat adunk ki, és ez a mai már a harmadik konferenciánk, amit megszervezünk. Szeretnénk megmutatni, hogy egy civil egyesület igenis képes arra, hogy a mai gazdasági helyzetben is értéket teremtsen, pontosabban közvetítsen, mert az értéket nem mi teremtjük. Eddig minden nemű tevékenységünk pozitív visszhangot hozott. A konferenciák szervezése mellett pedig az egyesület levéltári tevékenységet is végez és játszóházakat is szervez a gyermekeknek, tehát megpróbálunk minden korosztályt megszólítani - mondta el kérdésünkre Katona Csaba történész, az egyesület tudományos munkatársa.
A korról, azaz a szocializmusról valamint a Közép-dunántúli, azaz három megye, 9 szocialista városáról hallhattak összefoglaló előadásokat a konferencia részvevői. Az előadók az egyes városokat bemutató témákat társadalomtörténeti, illetve helytörténeti megközelítésből állították össze, volt, aki a 40 évet átfogva beszélt a múltról, és volt, aki konkrét dologra koncentráltan adta elő élményeit, tapasztalatait. Pápáról dr. Hermann István, Veszprém kádári modernizálásáról Nagy Szabolcs, Tapolcáról Décsey Sándor, Tatabánya és Oroszlány fejlődési pályájáról Germuska Pál, Ajka város születéséről a helyi sajtó tükrében Valló Judit, a nép porcelánjáról és a Herendi Porcelángyár első évtizedeiről Szűts István Gergely, Várpalota ügyeiről, azok lokális alakulásairól és működéséről Cserős Borbála, a sztálinvárosi mítoszokról és identitásokról pedig Horváth Sándor tartott előadást.
A megjelenteket Petrik Iván, a Pápai Fióklevéltár vezetője köszöntötte, majd dr. Áldozó Tamás polgármester mondott néhány köszöntő gondolatot a konferencia résztvevőinek. Beszédében kihangsúlyozta, miért érezte fontosnak a konferencia támogatását.
- Érintettként is, hiszen az egyik előadás Pápa városáról szól, azt gondolom, hogy a konferenciának témát adó kor rajta hagyta a keze nyomát ezen a városon is, de azon kívül is kötelessége a társadalomnak mindenféle támogatást megadni ahhoz, hogy ez a korszak minél inkább megmutathassa egy másik arcát is, és ne csak azt lássuk belőle, vagy arra emlékezzünk, amit a történelemkönyvekből megtanítottak nekünk - fogalmazott a polgármester.
Az szekció-előadások sorát a szocialista kori Pápáról írt szubjektív esszé nyitotta meg.
- Rövid előadásom korszakhatárait két nyomtatásban megjelent írással szeretném megvonni. Az egyik egy szerző nélküli újságcikk, a másik pedig tudományos alapossággal megírt szociográfiai tanulmány városunkról. Az első a pápai értékek kifigurázására, a másik pedig a közel negyven éves kommunista uralmat átvészelt rezisztens, vagyis ellenálló erejéből védetté vált városra utal - kezdte előadását dr. Hermann István.
Az előadó az újságcikkek rövid elemzése után kitért a szocialista jövőre, a csak elvizionált, de meg nem valósuló fejlődésre. Esszéjében megemlített több rendszerváltozáson is átívelő pápai nevet, mint például dr. Steinhoff József, dr. Edelényi Szabó Gyula, dr. Györki Imre, Mayer László, Rozsnyai János, Gáti Samu, Grácsman Pál, Antal László, Porpáczi Árpád, dr. Schweighoffer Ernő és Kaprinai Károly. A kor egyik szomorú hozadéka és problémája az 1963-as városi vízhiány kialakulása volt, hiszen a nyírádi mélyművelésű bauxit bányászat miatt elapadtak a Tapolca patak forrásai. 1963-ban került a tanács elé először a fedett uszoda és gőzfürdő építése. Dr. Hermann István úgy fogalmazott, ez a téma egy állatorvosi ló, amely a pápai létező szocializmus szinte valamennyi problémáját tartalmazza. Már a testületi tárgyalás előtt megszületett róla a végleges döntés és a leendő uszoda évtizedekig akart a város diadalíve, jelképe lenni, azonban 1985-ben egy éjszaka megadta magát - mondta az előadó.
- Városunkat szokták diákvárosnak, katonavárosnak, kereskedővárosnak nevezni, de szinte hihetetlen, hogy iparváros vagy inkább munkásváros is volt Pápa. Sőt, az 1950-es évekig a megye legiparosodottabb települése volt. A városi foglalkoztatottak mintegy 60%-a dolgozott ipari üzemekben.
A legnagyobb a Perutz Testvérek Szövőgyára volt, mintegy 1800 fővel. A Poels és Társa Békon üzeme 1950-től, mint államosított húskonzervgyár működött tovább. 600 fő dolgozott az Állami Dohánygyárban, amely 1950-ben szűnt meg, ekkor a budapesti VBKM leányvállalatát telepítették a helyére Elekthermax néven. Erre az időre tehető a Pápa környékén jelentős malomipar államosítása és a „téeszesítés” is.
Az előadás során a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója beszélt a vállalati jellegű központi akarat hátrányairól, a túlzottan átpolitizált rendszer hibáiról és súlyos következményeiről is, mint például az állandó feszültségforrásként lebegő közellátás elégtelenségéről, amely a legelemibb cikkekben is (kenyér, hús, tej) mutatkozott meg. Az idősek még emlékezhetnek a sorban állásos időszakra, amely Pápán a „tevehús”, azaz a fagyasztott argentin marha virágkorát jelentette, a romló életszínvonallal párhuzamosan pedig megjelent a begyűjtés és ezt tetézte a békekölcsön, „a kötelező szocialista állami takarékoskodás kényszere”.
Dr. Hermann István esszéjében úgy fogalmazott, sajnos nem lett igaza Burka Kelemennek, a Mariánus Ferences Rendtartomány rendfőnökének, aki azt mondta: a kommunisták uralmát guggolva is kibírjuk. Hiszen a 133 napos rémuralom után 1948 és 1990 között 32 éves, kezdetben a megelőzőt is „überelő” rémuralom, majd az ’56-os forradalom kegyetlen megtorlása után a lelkeket megölő, lassan ható méreg, a kádári gulás-szocializmus következett.
Végezetül Böhm Antal és Táll Éva szociológusok az 1992-ben megjelent, Pápa városát elemző munkájukat idézte az előadó.
„…Pápa társadalma…eljutott a hazai polgári fejlődés átlagos szintjére. Kialakultak a helyi társadalmának jellegzetes körvonalai, a sokszínűség, a tradicionális kultúra és az öntevékenység, az önszerveződés változatos lehetőségei. Ez a fejlődés 1945-ben megtört, a struktúra nem a gazdaság követelményeinek megfelelően alakult, hanem külső kényszerek hatására változott. Így a zömében humán beállítottságú, pozícióiból lassan kiszoruló helyi elit fölé új, nem feltétlenül helybéli vezető réteg került. Az új elit tagjainak volt ugyan hatalmi jogosítványuk, de elfogadottságuk, kellő lakossági támogatás hiányában; vagy éppen szerényebb vezetői képességeik miatt csak olyan eredményeket sikerült elérniük, amelyeket az említett közvélemény-formáló, elsősorban tősgyökeres pápai értelmiség látszólagosnak tekintett.”
- És itt volt igaza Burka Kelemen egykori ferences tartományfőnöknek, csak az emberek és a város lába görcsöt kapott a 32 évnyi guggolástól - ezekkel a szavakkal zárta dr. Hermann István előadását, majd megmutatta a szocialista Pápa képeit, melyeken többek között a legendás Pesti Csemege, a mostani Esti Kornél helyén található Pápai Csemege, a mai Böröczki-domb, avagy Halász tér, amely abban az időben Marx tér volt, a Tanítóképző intézménye, a Kilián iskola, a lakótelepek, a Huszár laktanya lóistállóiból kialakított házak, Jókai és Petőfi szobra vagy a Hild-díj leleplezése látható.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!