Poór Tamás: Sikeres szereplést kívánok a Bakonyerdőnek

Ahogy arról korábban beszámoltunk, közel két év után távozott a Bakonyerdő Pápa együttesétől Poór Tamás, a csapat vezetőedzője. A szakember már a tavaszi idény közepén felajánlotta lemondását, ám akkor a vezetőség megkért mindenkit, tisztességgel csinálja végig a bajnokságot, ám múlt héten Pozsgai László szakosztályvezetővel történt beszélgetését követően három fordulóval a vége előtt mégis közös megegyezéssel elváltak útjaik. Poór Tamást telefonon értük utol.
- A tavaszi szezon folyamán többször jeleztem a szakosztály vezetésének, hogy a fennálló lehetőségek között nem tudok előrelépni a csapattal, ennek okairól már egy évvel ezelőtt is folytattunk beszélgetést. Mindenesetre kifejezetten szerencsétlen dolog volt, hogy a 2011/2012-es bajnokságban a csapatot az NB II Dél-nyugati csoportjába sorolták. Ez a költségek növekedésén túl megkövetelte, hogy a játékosok még több energiát fektessenek a bajnoki szereplésbe, amit család, munka és tanulás mellett, ellenszolgáltatás nélkül vállaltak, s képviselték Pápa városát. Szerettem volna, ha a csapat körülményei minimális mértékben javulnak, valamint megerősítjük az utóbbi időben fogyó játékoskeretet (két év alatt Cziklin, Berta, Reizinger, Bita, Bakos, Szabó került el a csapattól illetve hosszabb - rövidebb időre nem számíthattunk Harcos, Pethő és Sarus játékára sem), azonban ezekre a változtatásokra nem volt lehetőség. Így fordulhatott elő nemegyszer, hogy igencsak szűk játékoskerettel kellett egy - egy idegenbeli mérkőzésen szerepelnünk. Ez kihatással volt az edzések látogatottságára is, minek hatására tavasszal nem tudtam azt a munkát végezni a csapatnál, amelyet szerettem volna. A fiatalok közül Róth, Tolner és Nagy fektette a legtöbb munkát abba, hogy a felnőtt mezőnyben is megállja a helyét. A többiek túlnyomórészt az ifjúsági edzéseket látogatták. A bajnokság elején a bennmaradást célul kitűzve ősszel szoros mérkőzéseket játszottunk a legtöbb csapattal, s hét pontot gyűjtöttünk, pontjaink száma lehetett volna több, gondolok itt a Szigetvár és Kalocsa elleni hazai, illetve a Keszthely elleni idegenbeli mérkőzésre, melyet a sípmesterek egyértelműen elvettek tőlünk. Ősszel a célunkat teljesítettük, a tabella tükrözte lehetőségeinket. Tavasszal sikerült fontos rangadót nyernünk a megerősödött Tapolca ellen, mely rendkívül jól jön majd a végelszámolásnál, utána azonban az említett okok miatt nem sikerült eredményesnek maradnunk, holott nemegyszer kínálkozott rá lehetőség még a listavezető Siklós ellen is. Három fordulóval a vége előtt a szakosztályvezetés is belátta, hogy fel kell rázni a csapatot, melyre ez kínálkozott a legegyszerűbb megoldásnak, hiszen ekkor másra már nem volt lehetőség. Kicsit későinek találtam a váltást, de egyetértettem vele, hiszen a tavasz folyamán számomra kiderült, hogy a lehetőségeimben nem lesz változás. Ez a váltás rövidtávon hozhat eredményt, ám az NB-s szerepléshez mindenképp javítani kell a feltételeken, vagy a lehetőségekhez igazodó reális célt kell kitűzni. Ezt Pozsgai László tapasztalt vezetőként nagyon jól látja, és meg is találja majd a megoldást. Tény, hogy mindenképp nagyobb odafigyelést érdemelnének azok a játékosok, akik ezt a Pápán is nagy hagyományokkal rendelkező labdajátékot játszák. Mindenesetre számomra fontos tapasztalatokat hozott a közel kétéves pápai edzősködésem, melyeket igyekszem majd hasznosítani. Ám most a pihenésé és a családé lesz a főszerep, melyre az elmúlt tizenegynéhány évben nem volt példa. Ezúton kívánok további sikeres szereplést minden pápai kézilabdázónak, szurkolónak és vezetőknek egyaránt.