Megemlékezés az örmény népirtás 97. évfordulóján
2012-04-21 22:00:35 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Az örmény népirtás 97. évfordulójára emlékeztek ma a Pápai Örmény Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében a Római Katolikus Nagytemplomban. A genocídium emléknapja április 24-e. Az örmény népirtás során mintegy másfél millió örményt telepítettek ki erőszakosan és mészároltak le 1915 és 1917 között a muzulmán vallású törökök alkotta Oszmán Birodalomban, az Ifjútörök kormány uralma alatt.
A megemlékezésen Bévárdiné Kővári Mária köszöntötte a szép számban megjelenteket, aki elmondta, másfél millió örményért szól ma a harang, azokért az örményekért, akik 97 éve áldozatul estek az Ottomán Birodalom kegyetlenkedéseinek.
A rendezvényen Szakács Izabella szavalatát követően Unger Tamás alpolgármester mondott ünnepi beszédet, melyben áttekintette az 1900-as években történt örmény népirtás főbb eseményeit. Mint mondta, a hivatalos örmény becslés 1,5 millió emberről szól, a török állam azonban 300 ezer ember halálát ismeri el.
- A 20. század elején, az I. világháború idején az Ottomán Birodalom a sokszínű társadalmi berendezkedésének is köszönhetően az összeomlás határára sodródott. Akkoriban az őslakos, de iszlámhívő kurdokkal megvoltak valahogy, de a keresztény örménység szálka volt a szemükben. Rájuk sütötték az "orosz bérenc" bélyegét, s minden örményben egy-egy orosz kémet láttak. Ezt híresztelték el a világban. S mint ilyenekkel, az első világháború fergetegében elérkezettnek látták az időt, hogy véglegesen leszámoljanak e kisebbséggel. Azt feltételezték, hogy a világ úgyis el van foglalva a maga bajával, s ők nyomtalanul eltüntetik a népet. Részvéttel, vegyes érzelmekkel azt mondhatjuk, hogy az örménységgel hasonló, ha nem nagyobb kegyetlenséggel bántak, mint a zsidókkal a II. világháború idején. Csodálatra méltó ellenállással igyekeztek védekezni politikával, pénzzel és fegyverrel. Mély megrendüléssel kell gondolnunk arra a sok százezer örményre, akiket a szíriai sivatag olajmezőire tereltek, amiket felgyújtottak alattuk. A gyengébb nemmel, gyerekekkel gyorsan elbántak, egyszerűen lefejezték őket.
Kíméletlen irtó hadjárat volt ez egy kis békés, tehetséges, kulturált nép ellen. Az életben maradottak egy része elmenekült és szétszóródott szerte a földtekén - mondta az alpolgármester.
- Az igazság felderítésében és kimondásában az örmények mindmáig csak magukra számíthatnak. Megtapasztalták már nemegyszer, hogy léteznek a világban ellenérdekelt erők. Ankara például mindezidáig csupán arra jutott, hogy ami történt, „egy hanyatló birodalom megtorló akciója volt az orosz ellenséggel együttműködő vétkes nép ellen, háborús körülmények között”. Több európai állam szerint Törökország európai uniós tagsága feltétele a múltjának e sötét epizódjával történő szembenézés, hiszen a genocídium egyoldalú török megítélése nem tartható beláthatatlan ideig. Annál is inkább, mert – amint arra oly sok példát látunk a világban – az emberiség elleni bűnök nem évülnek el. Márpedig az örmény holokauszttal kapcsolatosan sok még a közös tennivaló, hiszen politikai, erkölcsi szempontból páratlan, az emberiség történelmében már-már egyedülálló gaztett volt. Az ismert történet szerint Adolf Hitler Lengyelország lerohanása előtt cinikusan megkérdezte aggodalmaskodó vezérkarát: „Ki emlékszik ma már az örmény népirtásra?” Klasszikus recept ez a tömeggyilkosok számára; az észak-amerikai indiánok és zsidók kiirtását, a ruandai vérfürdőt, az esztelen délszláv háborút egyazon szándék irányította: eltüntetni egy népet, az utókor véleménye nem számít. Éppen ezért kötelességünk emlékezni - fogalmazott Unger Tamás.
Végül dr. Mail József apát-plébános mondott imát az örmény hősi halottakért. A tiszteletadáson közreműködött Gurgen Ovszepjan, a Pozsonyi Opera magánénekese.
A megemlékezésen Bévárdiné Kővári Mária köszöntötte a szép számban megjelenteket, aki elmondta, másfél millió örményért szól ma a harang, azokért az örményekért, akik 97 éve áldozatul estek az Ottomán Birodalom kegyetlenkedéseinek.
A rendezvényen Szakács Izabella szavalatát követően Unger Tamás alpolgármester mondott ünnepi beszédet, melyben áttekintette az 1900-as években történt örmény népirtás főbb eseményeit. Mint mondta, a hivatalos örmény becslés 1,5 millió emberről szól, a török állam azonban 300 ezer ember halálát ismeri el.
- A 20. század elején, az I. világháború idején az Ottomán Birodalom a sokszínű társadalmi berendezkedésének is köszönhetően az összeomlás határára sodródott. Akkoriban az őslakos, de iszlámhívő kurdokkal megvoltak valahogy, de a keresztény örménység szálka volt a szemükben. Rájuk sütötték az "orosz bérenc" bélyegét, s minden örményben egy-egy orosz kémet láttak. Ezt híresztelték el a világban. S mint ilyenekkel, az első világháború fergetegében elérkezettnek látták az időt, hogy véglegesen leszámoljanak e kisebbséggel. Azt feltételezték, hogy a világ úgyis el van foglalva a maga bajával, s ők nyomtalanul eltüntetik a népet. Részvéttel, vegyes érzelmekkel azt mondhatjuk, hogy az örménységgel hasonló, ha nem nagyobb kegyetlenséggel bántak, mint a zsidókkal a II. világháború idején. Csodálatra méltó ellenállással igyekeztek védekezni politikával, pénzzel és fegyverrel. Mély megrendüléssel kell gondolnunk arra a sok százezer örményre, akiket a szíriai sivatag olajmezőire tereltek, amiket felgyújtottak alattuk. A gyengébb nemmel, gyerekekkel gyorsan elbántak, egyszerűen lefejezték őket.
Kíméletlen irtó hadjárat volt ez egy kis békés, tehetséges, kulturált nép ellen. Az életben maradottak egy része elmenekült és szétszóródott szerte a földtekén - mondta az alpolgármester.
- Az igazság felderítésében és kimondásában az örmények mindmáig csak magukra számíthatnak. Megtapasztalták már nemegyszer, hogy léteznek a világban ellenérdekelt erők. Ankara például mindezidáig csupán arra jutott, hogy ami történt, „egy hanyatló birodalom megtorló akciója volt az orosz ellenséggel együttműködő vétkes nép ellen, háborús körülmények között”. Több európai állam szerint Törökország európai uniós tagsága feltétele a múltjának e sötét epizódjával történő szembenézés, hiszen a genocídium egyoldalú török megítélése nem tartható beláthatatlan ideig. Annál is inkább, mert – amint arra oly sok példát látunk a világban – az emberiség elleni bűnök nem évülnek el. Márpedig az örmény holokauszttal kapcsolatosan sok még a közös tennivaló, hiszen politikai, erkölcsi szempontból páratlan, az emberiség történelmében már-már egyedülálló gaztett volt. Az ismert történet szerint Adolf Hitler Lengyelország lerohanása előtt cinikusan megkérdezte aggodalmaskodó vezérkarát: „Ki emlékszik ma már az örmény népirtásra?” Klasszikus recept ez a tömeggyilkosok számára; az észak-amerikai indiánok és zsidók kiirtását, a ruandai vérfürdőt, az esztelen délszláv háborút egyazon szándék irányította: eltüntetni egy népet, az utókor véleménye nem számít. Éppen ezért kötelességünk emlékezni - fogalmazott Unger Tamás.
Végül dr. Mail József apát-plébános mondott imát az örmény hősi halottakért. A tiszteletadáson közreműködött Gurgen Ovszepjan, a Pozsonyi Opera magánénekese.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!