Márai-programok Veszprém megyében
2012-04-20 10:49:00 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Márai-program részeként író-olvasó találkozóra invitált tegnap este 18 órára minden érdeklődőt a Jókai Mór Város Könyvtár. Az est során Háy János kortárs íróval, költővel Pingitzer Andrea, a Türr István Gimnázium és Kollégium tanára beszélgetett.
Háy János általános iskolás, negyedikes korában kezdett el, ahogy mondta, verseket fabrikálni. Mentoraként egykori tanító nénijét nevezte meg, aki rajongva beszélt Tatay Sándorról és kötelező olvasmánynak tette a Kinizsi Pál című könyvét. Az ifjú Háy János saját bevallása szerint, megirigyelte Tatay Sándort, aki ott sem volt, mégis rajongva beszélt róla a tanár néni. Gondolta, ha ő is ír majd verseket, akkor őt is így fogják szeretni, így kezdődött minden.
- Mindenen átmentem, mint mindenki, éppen úgy, mint azok is, akikből nem lesz később író vagy költő. Kamasz koromban én is megírtam a szerelmi és a világfájdalmam és második vagy harmadik gimnazista lehettem, amikor úgy kezdtem el gondolkodni az írásról, hogy nem azt gondoltam őszinte és igaz műnek, ha egy az egyben leírom az érzelmeimet és úgymond lecsapolom a szívemet a papírra. Rájöttem, ahhoz, hogy az érzelem a papíron szülessen meg, a gondolatokat egy kicsit el kell távolítanom magamtól, kell egy kis rálátás, úgymond distancia. Minden írónak ez az első igazi lépése, amikor ezt a bizonyos távolságtartást meg tudja tenni - vallja az író.
Háy szerint a privát én mindenkiben ott van, akinek vannak érzelmei, sérelmei, bánatai, örömei, de nem ennek kell megjelennie a papíron. Aki erre nem jön rá, mindig csak műkedvelő marad egész életében. Akiket egyébként nem ítél el az író, mert minden írást fontosnak tart. Vallja, az írás segít végiggondolni azt, hogy mi van veled és csak akkor tudunk javítani az életünkön, ha végig gondoljuk, milyenek vagyunk, mit miért tettünk, s ebben az írás lehet segítség.
A különleges, sokoldalú és sokszínű író nem szisztéma szerint ír. Kosztolányit idézve mondja, a versírás ünnep, a prózaírás hétköznap. Saját magát nehezen határozza meg az író. Ám, ha rákényszerítjük, azt mondja: szeretné, ha a közvetlenség lenne az első szó, ami az olvasóban felötlene róla. Mint mondta, olyan szövegeket, novellákat és verseket szeretne írni, ami nagyon könnyen megérinti az olvasót. Mindig azt írja le, ami benne zajlik. Célja, hogy amit ír, mindig szinkronban legyen a belső történetével.
Háy János általános iskolás, negyedikes korában kezdett el, ahogy mondta, verseket fabrikálni. Mentoraként egykori tanító nénijét nevezte meg, aki rajongva beszélt Tatay Sándorról és kötelező olvasmánynak tette a Kinizsi Pál című könyvét. Az ifjú Háy János saját bevallása szerint, megirigyelte Tatay Sándort, aki ott sem volt, mégis rajongva beszélt róla a tanár néni. Gondolta, ha ő is ír majd verseket, akkor őt is így fogják szeretni, így kezdődött minden.
- Mindenen átmentem, mint mindenki, éppen úgy, mint azok is, akikből nem lesz később író vagy költő. Kamasz koromban én is megírtam a szerelmi és a világfájdalmam és második vagy harmadik gimnazista lehettem, amikor úgy kezdtem el gondolkodni az írásról, hogy nem azt gondoltam őszinte és igaz műnek, ha egy az egyben leírom az érzelmeimet és úgymond lecsapolom a szívemet a papírra. Rájöttem, ahhoz, hogy az érzelem a papíron szülessen meg, a gondolatokat egy kicsit el kell távolítanom magamtól, kell egy kis rálátás, úgymond distancia. Minden írónak ez az első igazi lépése, amikor ezt a bizonyos távolságtartást meg tudja tenni - vallja az író.
Háy szerint a privát én mindenkiben ott van, akinek vannak érzelmei, sérelmei, bánatai, örömei, de nem ennek kell megjelennie a papíron. Aki erre nem jön rá, mindig csak műkedvelő marad egész életében. Akiket egyébként nem ítél el az író, mert minden írást fontosnak tart. Vallja, az írás segít végiggondolni azt, hogy mi van veled és csak akkor tudunk javítani az életünkön, ha végig gondoljuk, milyenek vagyunk, mit miért tettünk, s ebben az írás lehet segítség.
A különleges, sokoldalú és sokszínű író nem szisztéma szerint ír. Kosztolányit idézve mondja, a versírás ünnep, a prózaírás hétköznap. Saját magát nehezen határozza meg az író. Ám, ha rákényszerítjük, azt mondja: szeretné, ha a közvetlenség lenne az első szó, ami az olvasóban felötlene róla. Mint mondta, olyan szövegeket, novellákat és verseket szeretne írni, ami nagyon könnyen megérinti az olvasót. Mindig azt írja le, ami benne zajlik. Célja, hogy amit ír, mindig szinkronban legyen a belső történetével.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!