Vaszari históriák
2012-03-21 20:37:27 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Mezei Zsolt főkönyvtáros tartott ma előadást a Honismereti Kör soron következő összejövetelén Vaszar község falumonográfiájáról. Vaszar község történetéről 2010-ben az önkormányzat jóvoltából egy vaskos kötet látott napvilágot, melynek Hudi József mellett a ma esti előadó volt a főszerkesztője. A főkönyvtáros a monográfia fejezetein végigjárva próbálta összefoglalni Vaszar község történetét.
- Annak ellenére, hogy a falu életében semmi kiemelkedő, országos jelentőségű dolog nem történt, mégis azt mondhatom, hogy gazdag és mozgalmas története volt Vaszarnak - összegezte Mezei Zsolt az előadást.
A könyvtáros előadása során olyan érdekességeket emelt ki a könyvből, mint a templom védőszentjéhez, Szent Györgyhöz kapcsolódó históriák, az iskoláztatás kérdése vagy a község legrégebben fennmaradt pecsétje. Háromszáz éves a vaszari népoktatás, ugyanis 1711. óta megszakítás nélküli az oktatás a legrégebben fennmaradt anyakönyv alapján, kevés olyan település van Magyarországon, amely ezt elmondhatja magáról. A XIX. század végéig használták a falu 1700-as évekből fennmaradt pecsétjét, Veszprém megyében ez is ritkaságszámba megy, 3-4 település mondhatja ezt el magáról. Vaszaron 1871. óta áll meg a vasút és ez az ősmagyar falu egykor még dohánytermesztéssel is foglalkozott és Hangyaszövetkezetet is működtetett. Szintén érdekességként emelte ki az előadó, hogy Mária Terézia vetett véget az utolsó európai boszorkánypernek, mely Vaszaron az egykor köztiszteletben álló bába ellen folyt.
- A falu első írásos említése 1238-ból való, egy oklevélről, és a vallásosság jeleit is megtalálhatjuk ebben az időben, hiszen a falu papjának első említése 1290-ben történik meg. Tehát a 13. századtól kezdve tudjuk biztosan, hogy lakott terület és jobbágyfalu volt. Ami még érdekes és kiemelendő, hogy végig a középkor folyamán a győri püspök birtoka, valamint tizedszedő központja Vaszar, ami azt jelenti, hogy a környékbeli falvakból a beszedett egyházi tizedet Vaszarra hozták be és onnan vitték tovább a győri püspöki uradalomba, Várkeszőre, vagy pedig egyenesen a győri püspöki várba. Másik két érdekesség, hogy a falu története során kétszer is pusztasággá vált, egyszer a 15 éves háború során, később pedig a török tette a földdel egyenlővé. De mindkétszer újratelepítette és újjáépítette a győri püspök ezt a települést.
Az ősi település történelme során mindig jeles egyházi plébánia volt, ahol mindig volt pap. A XIX. század második felére és a XX. század elejére olyan jelentős egyházi településsé vált, hogy a plébánosnak két káplánja volt. Lelkipásztori ellátás szempontjából Gecse és Takácsi is hozzátartozott, az egyházközségnek így kiterjedt uradalma, több mint 160 hold birtoka volt, ami az anyagi alapját képezte a fenntartásának. Emellett a győri püspök 2100 holdnyi területet birtokolt és mintegy 400 kataszteri hold területet a Kolozsvári család tudhatott magáénak.
Mezei Zsolt előadásában kihangsúlyozta, Vaszar mindig is magyarlakta falu volt, kétszeri kipusztulása ellenére sem került nemzetiségi elem a község lakosságába. A könyvtáros előadását egy érdekességgel zárta. Bizonyára sokak számára ismerős egy vaszari, ritkábban ugyan, de még máig használatos mondás: „Az én csikóm is ott nyerít az iskola falaiban”. Az utolsó iskolabővítéshez a falura súlyos adót kellett kivetni, s ezt nemzedékek őrizték meg a vaszari köztudatban. A megjelent honismerők hosszú tapssal díjazták a remek előadást.
- Annak ellenére, hogy a falu életében semmi kiemelkedő, országos jelentőségű dolog nem történt, mégis azt mondhatom, hogy gazdag és mozgalmas története volt Vaszarnak - összegezte Mezei Zsolt az előadást.
A könyvtáros előadása során olyan érdekességeket emelt ki a könyvből, mint a templom védőszentjéhez, Szent Györgyhöz kapcsolódó históriák, az iskoláztatás kérdése vagy a község legrégebben fennmaradt pecsétje. Háromszáz éves a vaszari népoktatás, ugyanis 1711. óta megszakítás nélküli az oktatás a legrégebben fennmaradt anyakönyv alapján, kevés olyan település van Magyarországon, amely ezt elmondhatja magáról. A XIX. század végéig használták a falu 1700-as évekből fennmaradt pecsétjét, Veszprém megyében ez is ritkaságszámba megy, 3-4 település mondhatja ezt el magáról. Vaszaron 1871. óta áll meg a vasút és ez az ősmagyar falu egykor még dohánytermesztéssel is foglalkozott és Hangyaszövetkezetet is működtetett. Szintén érdekességként emelte ki az előadó, hogy Mária Terézia vetett véget az utolsó európai boszorkánypernek, mely Vaszaron az egykor köztiszteletben álló bába ellen folyt.
- A falu első írásos említése 1238-ból való, egy oklevélről, és a vallásosság jeleit is megtalálhatjuk ebben az időben, hiszen a falu papjának első említése 1290-ben történik meg. Tehát a 13. századtól kezdve tudjuk biztosan, hogy lakott terület és jobbágyfalu volt. Ami még érdekes és kiemelendő, hogy végig a középkor folyamán a győri püspök birtoka, valamint tizedszedő központja Vaszar, ami azt jelenti, hogy a környékbeli falvakból a beszedett egyházi tizedet Vaszarra hozták be és onnan vitték tovább a győri püspöki uradalomba, Várkeszőre, vagy pedig egyenesen a győri püspöki várba. Másik két érdekesség, hogy a falu története során kétszer is pusztasággá vált, egyszer a 15 éves háború során, később pedig a török tette a földdel egyenlővé. De mindkétszer újratelepítette és újjáépítette a győri püspök ezt a települést.
Az ősi település történelme során mindig jeles egyházi plébánia volt, ahol mindig volt pap. A XIX. század második felére és a XX. század elejére olyan jelentős egyházi településsé vált, hogy a plébánosnak két káplánja volt. Lelkipásztori ellátás szempontjából Gecse és Takácsi is hozzátartozott, az egyházközségnek így kiterjedt uradalma, több mint 160 hold birtoka volt, ami az anyagi alapját képezte a fenntartásának. Emellett a győri püspök 2100 holdnyi területet birtokolt és mintegy 400 kataszteri hold területet a Kolozsvári család tudhatott magáénak.
Mezei Zsolt előadásában kihangsúlyozta, Vaszar mindig is magyarlakta falu volt, kétszeri kipusztulása ellenére sem került nemzetiségi elem a község lakosságába. A könyvtáros előadását egy érdekességgel zárta. Bizonyára sokak számára ismerős egy vaszari, ritkábban ugyan, de még máig használatos mondás: „Az én csikóm is ott nyerít az iskola falaiban”. Az utolsó iskolabővítéshez a falura súlyos adót kellett kivetni, s ezt nemzedékek őrizték meg a vaszari köztudatban. A megjelent honismerők hosszú tapssal díjazták a remek előadást.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!