2012 a Dunántúli Református Egyházkerület jubileumi éve
2012-03-04 19:41:00 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Dunántúli Református Egyházkerület 2011. október 22-i közgyűlésén döntött arról, hogy az 1612. június 20–án megtartott Körmendi Zsinatra emlékezve a Dunántúli Református Egyházkerület 2012-ben ünnepli fennállásának 400. évfordulóját, és a 2012. esztendőt a Dunántúli Református Egyházkerület jubileumi évévé nyilvánította. A jubileumi év központi rendezvényeinek sorában az elsőt, az ünnepélyes nyitó-istentiszteletet ma délelőtt tartották a pápai református templomban. A jeles eseményen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki a jubileumi év fővédnöke, Szászfalvi László államtitkár, dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő és dr. Dienes Dénes professzor, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója.
A Dunántúli Református Egyházkerület vezetősége nevében Köntös László főjegyző köszöntötte a megjelenteket, majd Steinbach József püspök szolgált igehirdetéssel. A református lelkész az emlékezés fontosságára hívta fel a gyülekezet figyelmét.
- Az emlékezésnek mindig vannak veszélyei. Nevezetesen, hogy a múlt könnyen megszépül azáltal, hogy múlt, hogy elmúlt. Könnyen áttérhetünk arra, hogy mitológiát gyártunk, a második veszélye pedig az, hogy a múltban elkövetett bűnökre hárítjuk a felelősséget, hogy a jelen tevékenységét valamilyen formában védjük ezzel. Vannak tehát az emlékezésnek veszélyei, de vannak óriási áldásai is. Az emlékezés egyik áldása az, hogy amikor a múltba tekintünk, tudatosul bennünk, hogy kik vagyunk, hogy honnan jöttünk, mik az értékeink, mi az örökségünk.
A püspök szerint az emlékezés a globalizált világban életmentő. Az emlékezés segít rádöbbenteni bennünket arra, hogy hol vannak a gyökereink és rádöbbent identitásunkra, arra, hogy mi dunántúli református magyarok vagyunk.
Az istentisztelet további részében ünnepi beszédet mondott dr. Huszár Pál főgondnok.
- Ünneplünk és tesszük ezt az Úristen iránti mélységesen mély hálával, mert az elmúlt négy évszázad során megtartotta eleinket, megtartott minket. Igen, eleink megérdemlik a tiszteletünket, hiszen vérzivataros, a szó legszorosabb értelmében vett vérzivataros korszakában álltak helyt ott, ahova az Úristen állította őket és őrizték meg mindenféle viszontagságok között is református Anyaszentegyházunkat. Meggyőződésem, hogy a múltat megszólaltatni csak úgy érdemes, és szabad, hogy ha az nekünk a jelenre és a jövőre is mond valamit.
Az MRE Zsinatának világi elnöke ünnepi beszédében kitért az 1612. június 20–án megtartott Körmendi Zsinat határozataira is, kiemelt közülük néhányat, a szentírásra alapozást, a nemzeti nyelvű igehirdetést, a templom belső rendjét, a sákramentumok megtartását, melyek ma is alapvető maghatározói a református egyháznak.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében elsőként köszönetét fejezte ki, hogy ma szülővárosban, abban a templomban, ahol keresztelték, üdvözölheti a négyszáz éves jubiláló egyházkerületet. Mint mondta, négyszáz év tekintélyt parancsoló, ez idő alatt szép és hosszú utat tett meg az ország és a református egyház is.
A házelnök szerint eleink tudták, minden építkezés csak akkor lehet sikeres, ha belülről kifelé fogunk hozzá. Ma a lelkek kiürültek, világunkból pedig hiányzik az a bizonyos belülről kifelé való építkezés, a hitét vesztett társadalom pedig ideológiákhoz fordul.
Kövér László úgy látja, a történelmünk megmutatta és bebizonyította, hogy megtartó hit, küldetéstudat hiányában a közösség csak az alapvető életfunkciók ellátására képes, vegetál, idővel talán el is sorvad.
- A történelem során a magyarság azért nem pusztult el, mert minden csonkolás ellenére a hit megtartó ereje, a magyarság küldetéstudata életben tartotta a nemzetet. Ebben az időben az egyház látta el azt a feladatot, amit az állam nem tudott: egyben tartotta a közösséget.
A politikus beszédében kitért a reformáció mai üzenetére is. Kifejtette, a reformáció üzenete ma az, hogy a demokrácia csupán a forma, a tartalom a kereszténység. Ezért ma, akárcsak közel fél évezreddel ezelőtt, arra van szükség, hogy egész Európának újra megnyíljon a szíve és ráébredjenek, hogy nem a vagyon teremti a lelket, hanem a lélek a vagyont.
- Ha a pápai kollégium hármas jelmondatából, „Istennek, hazának, tudománynak” bármelyikét elhagyjuk, vagy a sorrendet felcseréljük, akkor eláruljuk református, keresztény hitünket. Haza és tudomány Isten nélkül gőg és pogányság, Isten és tudomány haza nélkül felfuvalkodott világpolgárság, Isten és haza a tudomány nélkül pedig az igénytelenség csapdájába kerül.
A házelnök megfogalmazása szerint, be kell bizonyítanunk, hogy a kereszténység nemcsak kulturális, történelmi diszciplína, hanem maga a gyakorlatiasság is, út az életvezetéshez, út egy testvériesebb Magyarországhoz és Európához. Véget kell vetni annak az arrogáns meggyőződésnek, hogy az emberek segítség nélkül képesek lesznek megoldani a világ összes problémáját.
- A református egyház mindig a felemelkedés, az egyetértés és a megbecsülés útján járt. Aki közösséget épít, az a magyar népet erősíti. Erre van a legnagyobb szükségünk: bízni, gyarapodni, újjászőni közösségeink szövetét, ki-ki a magáét. Ha így teszünk, annak eredménye nem lehet más, mint egy gyarapodó, önmagában bízó, tettre kész, büszke nemzet.
Kövér László végül Szent Ágostont idézte.
- A hit azt jelenti, hogy hiszünk valamiben, amit nem látunk, és hitünk jutalma, hogy meglátjuk, amiben hiszünk. Kívánom Önöknek, hogy azt a Magyarországot, amelyet megálmodtunk, és amelyben hiszünk, hamarosan valósággá váljon – mondta a házelnök, majd az Országgyűlés nevében köszöntötte a jubiláló Dunamelléki Református Egyházkerületet.
Az istentisztelet végén Dr. Dienes Dénes a "Processus visitationis - Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben" című könyvet mutatta be, melyet a Pápai Református Gyűjtemények szerkesztett és adott ki 2011-ben.
A Dunántúli Református Egyházkerület vezetősége nevében Köntös László főjegyző köszöntötte a megjelenteket, majd Steinbach József püspök szolgált igehirdetéssel. A református lelkész az emlékezés fontosságára hívta fel a gyülekezet figyelmét.
- Az emlékezésnek mindig vannak veszélyei. Nevezetesen, hogy a múlt könnyen megszépül azáltal, hogy múlt, hogy elmúlt. Könnyen áttérhetünk arra, hogy mitológiát gyártunk, a második veszélye pedig az, hogy a múltban elkövetett bűnökre hárítjuk a felelősséget, hogy a jelen tevékenységét valamilyen formában védjük ezzel. Vannak tehát az emlékezésnek veszélyei, de vannak óriási áldásai is. Az emlékezés egyik áldása az, hogy amikor a múltba tekintünk, tudatosul bennünk, hogy kik vagyunk, hogy honnan jöttünk, mik az értékeink, mi az örökségünk.
A püspök szerint az emlékezés a globalizált világban életmentő. Az emlékezés segít rádöbbenteni bennünket arra, hogy hol vannak a gyökereink és rádöbbent identitásunkra, arra, hogy mi dunántúli református magyarok vagyunk.
Az istentisztelet további részében ünnepi beszédet mondott dr. Huszár Pál főgondnok.
- Ünneplünk és tesszük ezt az Úristen iránti mélységesen mély hálával, mert az elmúlt négy évszázad során megtartotta eleinket, megtartott minket. Igen, eleink megérdemlik a tiszteletünket, hiszen vérzivataros, a szó legszorosabb értelmében vett vérzivataros korszakában álltak helyt ott, ahova az Úristen állította őket és őrizték meg mindenféle viszontagságok között is református Anyaszentegyházunkat. Meggyőződésem, hogy a múltat megszólaltatni csak úgy érdemes, és szabad, hogy ha az nekünk a jelenre és a jövőre is mond valamit.
Az MRE Zsinatának világi elnöke ünnepi beszédében kitért az 1612. június 20–án megtartott Körmendi Zsinat határozataira is, kiemelt közülük néhányat, a szentírásra alapozást, a nemzeti nyelvű igehirdetést, a templom belső rendjét, a sákramentumok megtartását, melyek ma is alapvető maghatározói a református egyháznak.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében elsőként köszönetét fejezte ki, hogy ma szülővárosban, abban a templomban, ahol keresztelték, üdvözölheti a négyszáz éves jubiláló egyházkerületet. Mint mondta, négyszáz év tekintélyt parancsoló, ez idő alatt szép és hosszú utat tett meg az ország és a református egyház is.
A házelnök szerint eleink tudták, minden építkezés csak akkor lehet sikeres, ha belülről kifelé fogunk hozzá. Ma a lelkek kiürültek, világunkból pedig hiányzik az a bizonyos belülről kifelé való építkezés, a hitét vesztett társadalom pedig ideológiákhoz fordul.
Kövér László úgy látja, a történelmünk megmutatta és bebizonyította, hogy megtartó hit, küldetéstudat hiányában a közösség csak az alapvető életfunkciók ellátására képes, vegetál, idővel talán el is sorvad.
- A történelem során a magyarság azért nem pusztult el, mert minden csonkolás ellenére a hit megtartó ereje, a magyarság küldetéstudata életben tartotta a nemzetet. Ebben az időben az egyház látta el azt a feladatot, amit az állam nem tudott: egyben tartotta a közösséget.
A politikus beszédében kitért a reformáció mai üzenetére is. Kifejtette, a reformáció üzenete ma az, hogy a demokrácia csupán a forma, a tartalom a kereszténység. Ezért ma, akárcsak közel fél évezreddel ezelőtt, arra van szükség, hogy egész Európának újra megnyíljon a szíve és ráébredjenek, hogy nem a vagyon teremti a lelket, hanem a lélek a vagyont.
- Ha a pápai kollégium hármas jelmondatából, „Istennek, hazának, tudománynak” bármelyikét elhagyjuk, vagy a sorrendet felcseréljük, akkor eláruljuk református, keresztény hitünket. Haza és tudomány Isten nélkül gőg és pogányság, Isten és tudomány haza nélkül felfuvalkodott világpolgárság, Isten és haza a tudomány nélkül pedig az igénytelenség csapdájába kerül.
A házelnök megfogalmazása szerint, be kell bizonyítanunk, hogy a kereszténység nemcsak kulturális, történelmi diszciplína, hanem maga a gyakorlatiasság is, út az életvezetéshez, út egy testvériesebb Magyarországhoz és Európához. Véget kell vetni annak az arrogáns meggyőződésnek, hogy az emberek segítség nélkül képesek lesznek megoldani a világ összes problémáját.
- A református egyház mindig a felemelkedés, az egyetértés és a megbecsülés útján járt. Aki közösséget épít, az a magyar népet erősíti. Erre van a legnagyobb szükségünk: bízni, gyarapodni, újjászőni közösségeink szövetét, ki-ki a magáét. Ha így teszünk, annak eredménye nem lehet más, mint egy gyarapodó, önmagában bízó, tettre kész, büszke nemzet.
Kövér László végül Szent Ágostont idézte.
- A hit azt jelenti, hogy hiszünk valamiben, amit nem látunk, és hitünk jutalma, hogy meglátjuk, amiben hiszünk. Kívánom Önöknek, hogy azt a Magyarországot, amelyet megálmodtunk, és amelyben hiszünk, hamarosan valósággá váljon – mondta a házelnök, majd az Országgyűlés nevében köszöntötte a jubiláló Dunamelléki Református Egyházkerületet.
Az istentisztelet végén Dr. Dienes Dénes a "Processus visitationis - Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben" című könyvet mutatta be, melyet a Pápai Református Gyűjtemények szerkesztett és adott ki 2011-ben.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!