A „nagy magyar mesemondóra” emlékeztek
2012-02-19 21:26:17 | cikk: Tóth Tamara |
Révkomáromban járt a Jókai Kör tagsága, így tisztelegve névadójuk előtt születésének évfordulója alkalmából. A kirándulókat Válint Magdolna, a kör titkára köszöntötte a Duna Menti Múzeum előtt felállított egész alakos Jókai szobornál.
- Öröm számomra, hogy együtt emlékezhetünk meg névadónkról, arról a híres íróról, aki több mint százkötetnyi könyvet hagyott az utókorra. Regényei mindenki történetei voltak Magyarországon, regényhősei pedig mindenki rokonai a hazában.
Ránk hagyott művei kapcsán Krúdy Gyulát idézte:
- "...a nemzet levelesládái, amelyekben írott emléke van minden tündéri álmunknak, bús bánatunknak, csengős kedvünknek és hervadtságában is andalító szerelmünknek. Jókai mindenkinek írt: az ifjúnak, aki ideált keresett, a pünkösdi leányzónak, aki a szerelmet még nem ismerte, és az öregnek, aki mindig csak arra szeret gondolni, ami ötven esztendő előtt történt vele. Jókai nem egy ember, hanem az egész tizenkilencedik század, regényességével, érzelmességével és hóbortosságával. Jókai egyesíti magában a magyar nemzet minden nagyszerű erényét és csöndes hibáját. A Jókai tollán át megörökített magyarság még száz esztendők múltán is oly legendás, kiváló, szinte földöntúli alakban fog feltűnni, mint akár azok a csodálatos honfoglalók, akikről a regék és névtelen jegyzők írnak. Jókai bűvészi tolla okozza azt, hogy mindnyájan, a ma élők sóhajtva gondolunk boldog eleinkre, akik az utolérhetetlen tizenkilencedik századot átélték, akik ehették azt a kenyeret, és szívhatták a levegőt, amelyet Jókai regényhősei. Jókai naggyá tette azt a magyar száz évet, amelyben a sors földre küldte őt egy komáromi nemes házba” - idézte a kör titkára, majd hozzátette:
- A kegyelet koszorúi, amelyeket hamarosan elhelyezünk, annak a nagyformátumú, örökemlékű írónak, közéleti személyiségnek szólnak, akinek temetése „tündöklő gyászünnep” volt, akiről Ady Endre így írt: Kicsoda volt Jókai Mór? Egy megelevenedett Pantheon. A mi büszkeségünk. Óh, legyen az még sokáig." Igen, mindnyájunk kívánsága, akarata, legyen az még sokáig, míg magyar ember él ezen a földön.
A megemlékezés után a tagok sétáltak egyet az Európa–udvarban, ahol megcsodálták az új szobrokat: Bél Mátyás, Kossuth, Széchenyi élethű szobra mellett Szisziben is gyönyörködhettek a kirándulók, majd a Klapka téren át siettek a vonatra.
- Öröm számomra, hogy együtt emlékezhetünk meg névadónkról, arról a híres íróról, aki több mint százkötetnyi könyvet hagyott az utókorra. Regényei mindenki történetei voltak Magyarországon, regényhősei pedig mindenki rokonai a hazában.
Ránk hagyott művei kapcsán Krúdy Gyulát idézte:
- "...a nemzet levelesládái, amelyekben írott emléke van minden tündéri álmunknak, bús bánatunknak, csengős kedvünknek és hervadtságában is andalító szerelmünknek. Jókai mindenkinek írt: az ifjúnak, aki ideált keresett, a pünkösdi leányzónak, aki a szerelmet még nem ismerte, és az öregnek, aki mindig csak arra szeret gondolni, ami ötven esztendő előtt történt vele. Jókai nem egy ember, hanem az egész tizenkilencedik század, regényességével, érzelmességével és hóbortosságával. Jókai egyesíti magában a magyar nemzet minden nagyszerű erényét és csöndes hibáját. A Jókai tollán át megörökített magyarság még száz esztendők múltán is oly legendás, kiváló, szinte földöntúli alakban fog feltűnni, mint akár azok a csodálatos honfoglalók, akikről a regék és névtelen jegyzők írnak. Jókai bűvészi tolla okozza azt, hogy mindnyájan, a ma élők sóhajtva gondolunk boldog eleinkre, akik az utolérhetetlen tizenkilencedik századot átélték, akik ehették azt a kenyeret, és szívhatták a levegőt, amelyet Jókai regényhősei. Jókai naggyá tette azt a magyar száz évet, amelyben a sors földre küldte őt egy komáromi nemes házba” - idézte a kör titkára, majd hozzátette:
- A kegyelet koszorúi, amelyeket hamarosan elhelyezünk, annak a nagyformátumú, örökemlékű írónak, közéleti személyiségnek szólnak, akinek temetése „tündöklő gyászünnep” volt, akiről Ady Endre így írt: Kicsoda volt Jókai Mór? Egy megelevenedett Pantheon. A mi büszkeségünk. Óh, legyen az még sokáig." Igen, mindnyájunk kívánsága, akarata, legyen az még sokáig, míg magyar ember él ezen a földön.
A megemlékezés után a tagok sétáltak egyet az Európa–udvarban, ahol megcsodálták az új szobrokat: Bél Mátyás, Kossuth, Széchenyi élethű szobra mellett Szisziben is gyönyörködhettek a kirándulók, majd a Klapka téren át siettek a vonatra.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!