Ki a gyáva? A drogos gyerek, a tehetetlen szülő vagy a társadalom?
2012-02-01 14:29:14 | cikk: Tóth Tamara |
A Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont ifjúsági színházbérletesei a Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület által színpadra vitt A gyáva című előadást láthatták a héten. Mivel a darab kamaratérben játszódott, nagyon erős hatásokat váltott ki a diákokból. Az előadás előtt Scherer Péter rendezővel beszélgettem.
- A darab kifejezetten a középiskolás korosztály számára készült, de játsszuk Budapesten rendszeresen egy színházban is, és az lenne a legjobb, ha a felnőttek mellett megnéznék azok a családok is, akiknek kamasz gyerekük van.
A dráma a drog problematikáját járja körül egy hat éve heroinfüggő fiú, akit Kovács Krisztián alakít és tehetetlen apja, Scherer Péter szemszögéből. A fiú meséli el az anyag hatását, beszerzését, hiányát és azt, hogy jött le a „barnáról”, de két jelenet erejéig a monológ átmegy dialógba, az apa megjelenésével és tipikus szülői viselkedésével az elvarázsolt világba behozza a normál hétköznapi világot, hiába a zárt ajtó.
- Helyenként humoros, néha szívfacsaró az egész. Törekedtünk arra, hogy azon a nyelvezeten szóljunk erről a nehéz témáról, amit a gyerekek könnyen be tudnak fogadni. A barátom, Gyulay Eszter dramaturg ötlete volt, hogy saját fejlesztésben, valamint a kábítószer-függők írásai alapján, többek között Gáll Szabolcs Balázs Száraz létünk fekete napjai című könyvéből és a Tűcsere program tapasztalatai alapján dolgozzuk fel ezt a témát.
- Hogy éli meg egy szülő, hogy a gyereke drogos, hogy lehet ezt a szerepet felvenni?
- Nagyon nehéz. Ez az egész azért nagyon nehéz, mert úgynevezett multifaktoriális probléma, tehát nem arról van szó, hogy a gyerek hülye lett és drogos lett, mert ha megtörténik, ebben a család nagyon komolyan benne van. Mindaddig, amíg a család tagjai azon vannak, hogy fenntartsák ezt az állapotot, hogy az anya a fiú megmentője, az apa a szigorú és szidalmazó, a gyerek meg menekül az egészből, fut az anyag felé, tehát mindaddig, amíg erre rá nem jönnek, hogy ők is szerves részei a gyerek üldözésének, nem lehet belőle kiszakadni. A legnehezebb nem azt felismerni, hogy a gyerekem drogos lett, megtaláltam egy injekciós tűt, hanem hogy én is ott vagyok ebben a történetben, és hogy hogy kerültem bele. Nincs rá olyan megoldás, hogy innentől majd ezt vagy azt kell csinálni.
- Ki a gyáva ember Ön szerint?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Mi szoktuk feltenni a diákoknak az előadás végén, hogy szerintük ki a gyáva. A gyávázás egy nagyon ismert drogszakembernek, dr. Csernus Imrének a szövege. Én inkább azt mondom, hogy milyen feleleteket kaptam eddig a gyerekektől. Van, aki azt mondja, hogy az apa a gyáva, mert nem mer szembenézni saját magával, és azzal, hogy ebben ő is benne van. Van, aki azt mondja, hogy a fiú a gyáva, mert menekül valami elől és azért nyúl a drogokhoz. Volt olyan, aki azt mondta, hogy a társadalom a gyáva, mert nem mer szembenézni ezzel a problémával. Úgy gondolom ezzel a darabbal mi megtettük ezt.
Az előadás után a kommunikációt drogprevencióval foglalkozó addiktológus szakember, Surányi Judit segítette, hogy ezt a komoly és nehéz témát megértsék, feldolgozzák a diákok. A fiataloknak tetszett ez az előadás - pedig nem vidám témát járt körül -, mert nem unalmasan láthatták és hallhatták a prevenciós célú információkat. A színházi körülmények valódivá emelték a problémát, így érthetőbb volt, mint a legtöbb ismeretterjesztő film a drogokról.
- A darab kifejezetten a középiskolás korosztály számára készült, de játsszuk Budapesten rendszeresen egy színházban is, és az lenne a legjobb, ha a felnőttek mellett megnéznék azok a családok is, akiknek kamasz gyerekük van.
A dráma a drog problematikáját járja körül egy hat éve heroinfüggő fiú, akit Kovács Krisztián alakít és tehetetlen apja, Scherer Péter szemszögéből. A fiú meséli el az anyag hatását, beszerzését, hiányát és azt, hogy jött le a „barnáról”, de két jelenet erejéig a monológ átmegy dialógba, az apa megjelenésével és tipikus szülői viselkedésével az elvarázsolt világba behozza a normál hétköznapi világot, hiába a zárt ajtó.
- Helyenként humoros, néha szívfacsaró az egész. Törekedtünk arra, hogy azon a nyelvezeten szóljunk erről a nehéz témáról, amit a gyerekek könnyen be tudnak fogadni. A barátom, Gyulay Eszter dramaturg ötlete volt, hogy saját fejlesztésben, valamint a kábítószer-függők írásai alapján, többek között Gáll Szabolcs Balázs Száraz létünk fekete napjai című könyvéből és a Tűcsere program tapasztalatai alapján dolgozzuk fel ezt a témát.
- Hogy éli meg egy szülő, hogy a gyereke drogos, hogy lehet ezt a szerepet felvenni?
- Nagyon nehéz. Ez az egész azért nagyon nehéz, mert úgynevezett multifaktoriális probléma, tehát nem arról van szó, hogy a gyerek hülye lett és drogos lett, mert ha megtörténik, ebben a család nagyon komolyan benne van. Mindaddig, amíg a család tagjai azon vannak, hogy fenntartsák ezt az állapotot, hogy az anya a fiú megmentője, az apa a szigorú és szidalmazó, a gyerek meg menekül az egészből, fut az anyag felé, tehát mindaddig, amíg erre rá nem jönnek, hogy ők is szerves részei a gyerek üldözésének, nem lehet belőle kiszakadni. A legnehezebb nem azt felismerni, hogy a gyerekem drogos lett, megtaláltam egy injekciós tűt, hanem hogy én is ott vagyok ebben a történetben, és hogy hogy kerültem bele. Nincs rá olyan megoldás, hogy innentől majd ezt vagy azt kell csinálni.
- Ki a gyáva ember Ön szerint?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Mi szoktuk feltenni a diákoknak az előadás végén, hogy szerintük ki a gyáva. A gyávázás egy nagyon ismert drogszakembernek, dr. Csernus Imrének a szövege. Én inkább azt mondom, hogy milyen feleleteket kaptam eddig a gyerekektől. Van, aki azt mondja, hogy az apa a gyáva, mert nem mer szembenézni saját magával, és azzal, hogy ebben ő is benne van. Van, aki azt mondja, hogy a fiú a gyáva, mert menekül valami elől és azért nyúl a drogokhoz. Volt olyan, aki azt mondta, hogy a társadalom a gyáva, mert nem mer szembenézni ezzel a problémával. Úgy gondolom ezzel a darabbal mi megtettük ezt.
Az előadás után a kommunikációt drogprevencióval foglalkozó addiktológus szakember, Surányi Judit segítette, hogy ezt a komoly és nehéz témát megértsék, feldolgozzák a diákok. A fiataloknak tetszett ez az előadás - pedig nem vidám témát járt körül -, mert nem unalmasan láthatták és hallhatták a prevenciós célú információkat. A színházi körülmények valódivá emelték a problémát, így érthetőbb volt, mint a legtöbb ismeretterjesztő film a drogokról.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!