Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben


2011-12-19 22:00:40  | cikk: Tóth Tamara  | fotó: Tóth Tamara  | 


Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben főképe
Érsek Miklós művésztanár ismét a nyilvánosság elé tárta alkotásait, melyekből ma este 17 órakor nyílt kiállítás a Jókai Mór Városi Könyvtár folyosóján. A tárlaton azon képeit állította ki a művész, amelyekkel a pápai közönség eddig még nem találkozhatott. A fák magányos festője ritkán ábrázol embert, hiszen saját bevallása szerint a természet áll legközelebb a szívéhez.
- Nagyanyám erdő mellett lakott és gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem ott, imádtam ott lenni, és imádtam a fákat, a természetet, s ez bennem maradt örök életre, azt hiszem. Ha szép fát látok, az mindig munkára hajszol - vallja a művész.
Érsek Miklós legszívesebben grafikával dolgozik, de képkészítéskor olajtechnikát is használ, néha a rézkarcok és a nyomatok felé is „eltéved” a keze. Kedvenc pápai épületei közé a régi barokk templomok tartoznak, kiemelten a Nagytemplom és a Bencés templom. Mint mondta, számára a művészet a minden, mely egyben a kikapcsolódást jelenti, az átkapcsolást a műszaki életből egy másikba és egyben egy kitekintést is a másik oldalra.
A megnyitó ünnepségen Szanyi Máté, az Acsády Ignác Szakképző Iskola tizenkettedik osztályos tanulója Hamvas Béla híres filozófus Az életmű című írásából részleteket idézve köszöntötte a művészt.
- Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen. De a műnek nyitva kell állnia, hogy aki be akar lépni, befogadja. A mű lehet ház, lehet festmény, lehet ország. Akhilleusz nem írt verset, mégsem mondhatja senki, hogy nem alkotott művet, tetteivel a heroikus élet művét. A művet meg kell különböztetni a mutatványtól. A mű az emberi élet anyagából készül, mintha egyetlen, sűrű és végleges alakja lenne annak, ami veszendő; a mutatvány bravúr, ami megtanulható és ismételhető. A mutatványból az ember hiányzik. A művet a hindu hagyomány karmának nevezi, valaminek, ami enyészetből készül, de megmarad. A mutatvány nem opus, csupán aktus, rangtalan és nagyság nélküli. Mű az, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért oda kell adni. Nem azért, hogy megmaradjon, hanem azért, hogy legyen. De az örökben legyen. Az életmű minden téglája az életben valamiről való lemondásba kerül. Az életet élvezni, ugyanakkor a művet felépíteni, ilyen nincs. Elvetemült hűségéből nem enged, s ezért a mű az embert az élettől független következetességbe emeli át, felsőbb szinten megfogalmazott létbe, az én méreteit messze meghaladó arányokban, és önmagát, mint önmagánál többet megismétli. Az ember élete túlnő önmagán, és tömény kivonatában oly szférában rakódik le, amely az élethez hasonló, mégis más alakban és erőkkel az életre visszahat, és az életet a maga képére formálja.
A kiállítást Tóth Kálmán, a Pápai Huszáregyesület alelnöke nyitotta meg. A hagyományőrző szerint, ha egy kiállítást végignézünk, sok kérdés felmerül bennünk a látottakkal és az alkotóval kapcsolatban is.
- Mik ezek? Vonalrendszerek, színek, tér, forma, mi az, amit ábrázol, mi az, amit kifejez, vajon mit gondolhatott a művész, amikor ábrázolt, vagy mit látott meg, mit láttat számunkra? Ezen szempontok alapján szeretném bemutatni a kiállítást, hiszen én magam három oldaláról is ismerem eme dolgokat: egyrészt tanítottam, másrészt magam is művelem, és harmadrészt arra szeretnék rávilágítani, hogy a képekre nézve milyen érzések támadhatnak.

Képek:

Érsek Miklós Zala megyében, Pákán született. Pápára 1957-ben költözött és él itt azóta is családjával. Általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. Már fiatalkorában képzőművészeti pályára készült, végül hivatása a műszaki tanári pálya lett. Rajztanárai indíttatására az általános iskolában kezdett el rajztanulással foglalkozni, több diákpályázaton is részt vett, ahol sikeresen szerepelt, s így került be a pápai képzőművészeti körökbe, ahol megismerkedett A. Tóth Sándorral, valamint későbbi tanáraival Bíró Károllyal és Szalai Lászlóval. A tehetség tanárai által az ország több neves művésztelepére is eljutott, ahol kapcsolatba kerülhetett Cziráki Lajos festőművésszel és a XX. század egyik legnagyobbnak tartott alkotójával, Barcsai Jenővel. Első jelentős bemutatkozása 1975-ben, Szegeden, egy országos rendezvényen volt. Az elmúlt három és fél évtized alkotótevékenységével több kiállításon is bemutatkozott a művész. Érsek Miklósnak legutóbb 2006-ban nyílt kiállítása a városi könyvtárban, és 2011-ben ismét e patinás hely ad teret az alkotó munkásságának.

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!