Advent: Egymásba kapaszkodva mindent túl tudunk élni
2011-12-05 07:28:45 | cikk: Tóth Tamara |
Tegnap este meggyújtottuk az adventi koszorún a második gyertyát, tehát már csak két hét van hátra az év legjobban várt ünnepéig. Az ünnepre várás lelki készüléséhez mostantól minden vasárnap egy egy helyi felekezet lelkipásztorának adventi gondolatait írjuk le. Tegnap este ifjabb Márkus Mihály református lelkipásztor beszél az adventről, a várakozás fontosságáról és az ünnep valódi céljáról.
- Minden évben advent előtt, három este evangélizációs hitmélyítő alkalmat tart a pápai református egyházközség. Ezeknek a találkozásoknak a célja pontosan az, hogy ezt a nagyon fontos ünnepet, az adventet és a karácsonyt úgy kezdhessük, hogy ráhangolódunk és az önismeretben tovább mélyülve várakozzunk, merthogy az advent kifejezés érkezést jelent, Úr érkezését várjuk. Ez a huszonegyedik században különösnek hangzik, hiszen ma pont arról szól az élet, hogy minél kevesebbet tudunk várni dolgokra, türelemből nincsen senkinek semmenyi, és pont ezért van az is, hogy a tévéreklámokban is az a legjobb fájdalomcsillapító gyógyszer, amelyik a leggyorsabban hat, leelőzi a többit hatásban, mert már arra sincs időnk, hogy megvárjuk, amíg hasson a gyógyszer, ahogyan nem tudunk várni az autóbuszra, a nagy szerelemre, nem tudunk várni igazából semmire sem, pedig a várakozásnak nagyon sok szép pillanata is lehet. Például egy randevúzó szerelmes szép fiatal, mindegy, hogy fiú-e vagy lány, tud várni vagy egy édesanya, aki a szíve alatt hordozza kilenc hónapig a kívánt magzatát, örvendetesen várja azt az időszakot, amíg a karjaiba foghatja a gyermekét. Szép hagyományunk például, hogy egy protestáns lelkipásztor kezdeményezésére alakult ki az adventi koszorú, a négy gyertya a karácsony előtti négy vasárnapot szimbolizálja, mindig egyel többet gyújtunk meg, ez is a várakozást jeleníti meg és ugyanígy egy édesanya ötlete szép volt az adventi koszorú, aki így próbálta meg ünnepivé varázsolni türelmetlen gyermekei várakozását. A várakozásnak van egy ilyen földi aspektusa, tehát a várakozás ideje az advent, csak az a kérdés, hogy mire várakozunk. A gyerekek nagy része az ajándékokra vár, a szülők nagy része arra vár, hogy de jó lenne egy kicsit végre pihenni, de az ünnep előtt annyira telehajszoljuk magunkat, hogy mire odaérünk már igazából nem is élvezzük. Éppen ezért nem mindegy, hogy mire várunk és hogyan tesszük azt, miért van ez a négy hét. A reformátusok azt vallják, hogy ez a négy hét azért van, hogy Jézus Krisztus születésének ünnepére ünneplőbe öltöztessük a szívünket, ebben az időszakban rendet kell tennünk magunkban és nem hajtani kéne a még több munkát, hanem sokkal inkább arra kéne figyelnünk, hogy együtt van a család. A reformátusok minden csoporja karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik, arra az ünnepre, amikor Isten lehajol az emberhez, tehát az Isten emberré lesz, hogy megértsük, mert istenként sokszor nagyon távolinak tűnik, és félelmetesnek, de Jézus Krisztusban emberré lett, aki azért jött el a földre, hogy az embereket megváltsa azokból a bűneinkből, a terheinkből, ami körülvesz és egy új leheőséget adjon nekünk. Iagzából, amikor várakozunk a karácsonyra, arra is emlékezünk, amikor ebben a kisemberben az emberiség, így én is, egy új lehetőséget kaptam egy olyan életre, amelyben már benne van az Isten, sokkal kevesebb a bánat és a keserűség, sokkal több a boldogság. Jézus Krisztussal egy olyan "szemüveget" kapunk, amely által sokkal szebb lesz az élet és azért láthatjuk szebbnek, mert tisztábbak leszünk őáltala és meglájuk benne az embereket, mint testvéreket, mint jóbarátokat, mint olyanokat, akiktől segítséget lehet kapni. Azt hiszem, hogy erre lenne a legnagyobb szükség ebben a világban, hogy felismerjük a másik embert, hogy ő is ember, nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy függetlenül attól, hogy ő hol született, mondhatnék országot, nemzetiséget, etinikai csoportokat. Meglátni ezt az embert, és ezt az embert elkezdeni szeretni, tőrődni vele, fontos lenne, hogy az idei karácsony alatt közelebb kerüljünk egymáshoz. Amennyire az ember hallja a híreket, nem jó világ van, gazdasági válság van és nem túl sok jóval kecsegtetnek bennünket a jövőt illetően, de mi az egyetlen lehetőségünk akkor? Megtanulni, hogy az elég több a soknál, ráébredni, hogy körülvesznek jóbarátok, a családom és olyan emberek, akik szeretnek és ezt a közösséget magtartani. Ha ezek a fontos elemek megvannak, akkor én azt gondolom, hogy bármilyen gazdasági világválság jöhet, mert azt is túl tudjuk élni, hiszen egymásba kapaszkodva mindent túl tudunk élni, nagyobb gonoszságokon is úrrá lehet lenni, ha az ember a másik hasznát keresve megy egyre előbbrébb.
- Minden évben advent előtt, három este evangélizációs hitmélyítő alkalmat tart a pápai református egyházközség. Ezeknek a találkozásoknak a célja pontosan az, hogy ezt a nagyon fontos ünnepet, az adventet és a karácsonyt úgy kezdhessük, hogy ráhangolódunk és az önismeretben tovább mélyülve várakozzunk, merthogy az advent kifejezés érkezést jelent, Úr érkezését várjuk. Ez a huszonegyedik században különösnek hangzik, hiszen ma pont arról szól az élet, hogy minél kevesebbet tudunk várni dolgokra, türelemből nincsen senkinek semmenyi, és pont ezért van az is, hogy a tévéreklámokban is az a legjobb fájdalomcsillapító gyógyszer, amelyik a leggyorsabban hat, leelőzi a többit hatásban, mert már arra sincs időnk, hogy megvárjuk, amíg hasson a gyógyszer, ahogyan nem tudunk várni az autóbuszra, a nagy szerelemre, nem tudunk várni igazából semmire sem, pedig a várakozásnak nagyon sok szép pillanata is lehet. Például egy randevúzó szerelmes szép fiatal, mindegy, hogy fiú-e vagy lány, tud várni vagy egy édesanya, aki a szíve alatt hordozza kilenc hónapig a kívánt magzatát, örvendetesen várja azt az időszakot, amíg a karjaiba foghatja a gyermekét. Szép hagyományunk például, hogy egy protestáns lelkipásztor kezdeményezésére alakult ki az adventi koszorú, a négy gyertya a karácsony előtti négy vasárnapot szimbolizálja, mindig egyel többet gyújtunk meg, ez is a várakozást jeleníti meg és ugyanígy egy édesanya ötlete szép volt az adventi koszorú, aki így próbálta meg ünnepivé varázsolni türelmetlen gyermekei várakozását. A várakozásnak van egy ilyen földi aspektusa, tehát a várakozás ideje az advent, csak az a kérdés, hogy mire várakozunk. A gyerekek nagy része az ajándékokra vár, a szülők nagy része arra vár, hogy de jó lenne egy kicsit végre pihenni, de az ünnep előtt annyira telehajszoljuk magunkat, hogy mire odaérünk már igazából nem is élvezzük. Éppen ezért nem mindegy, hogy mire várunk és hogyan tesszük azt, miért van ez a négy hét. A reformátusok azt vallják, hogy ez a négy hét azért van, hogy Jézus Krisztus születésének ünnepére ünneplőbe öltöztessük a szívünket, ebben az időszakban rendet kell tennünk magunkban és nem hajtani kéne a még több munkát, hanem sokkal inkább arra kéne figyelnünk, hogy együtt van a család. A reformátusok minden csoporja karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik, arra az ünnepre, amikor Isten lehajol az emberhez, tehát az Isten emberré lesz, hogy megértsük, mert istenként sokszor nagyon távolinak tűnik, és félelmetesnek, de Jézus Krisztusban emberré lett, aki azért jött el a földre, hogy az embereket megváltsa azokból a bűneinkből, a terheinkből, ami körülvesz és egy új leheőséget adjon nekünk. Iagzából, amikor várakozunk a karácsonyra, arra is emlékezünk, amikor ebben a kisemberben az emberiség, így én is, egy új lehetőséget kaptam egy olyan életre, amelyben már benne van az Isten, sokkal kevesebb a bánat és a keserűség, sokkal több a boldogság. Jézus Krisztussal egy olyan "szemüveget" kapunk, amely által sokkal szebb lesz az élet és azért láthatjuk szebbnek, mert tisztábbak leszünk őáltala és meglájuk benne az embereket, mint testvéreket, mint jóbarátokat, mint olyanokat, akiktől segítséget lehet kapni. Azt hiszem, hogy erre lenne a legnagyobb szükség ebben a világban, hogy felismerjük a másik embert, hogy ő is ember, nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy függetlenül attól, hogy ő hol született, mondhatnék országot, nemzetiséget, etinikai csoportokat. Meglátni ezt az embert, és ezt az embert elkezdeni szeretni, tőrődni vele, fontos lenne, hogy az idei karácsony alatt közelebb kerüljünk egymáshoz. Amennyire az ember hallja a híreket, nem jó világ van, gazdasági válság van és nem túl sok jóval kecsegtetnek bennünket a jövőt illetően, de mi az egyetlen lehetőségünk akkor? Megtanulni, hogy az elég több a soknál, ráébredni, hogy körülvesznek jóbarátok, a családom és olyan emberek, akik szeretnek és ezt a közösséget magtartani. Ha ezek a fontos elemek megvannak, akkor én azt gondolom, hogy bármilyen gazdasági világválság jöhet, mert azt is túl tudjuk élni, hiszen egymásba kapaszkodva mindent túl tudunk élni, nagyobb gonoszságokon is úrrá lehet lenni, ha az ember a másik hasznát keresve megy egyre előbbrébb.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!