Szenvedélyesen, belehalásig kell szeretni a szerepet – Bodrogi Gyula járt Pápán


2011-11-12 09:18:15  | cikk: HuHa  | 


Szenvedélyesen, belehalásig kell szeretni a szerepet – Bodrogi Gyula járt Pápán főképe
Mielőtt bárki az gondolná, hogy a Petőfi Asztaltársaság tegnapi összejöveteléről szóló tudósítás címében tiszteletlenül adtam a „Nemzet Süsüje” jelzőt Bodrogi Gyulának, el kell mondanom, hogy ő maga nevezte így magát a rendezvényen, s mindjárt el is mesélte, hogy miként is lett Süsüvé. Néhány éve már a pályán volt, amikor behívták a Magyar Rádióba, hogy a készülő rádiójátékban a kedves, jóságos sárkány szerepét vállalja. Aztán később Csukás István és Bergendy István kereste meg azzal, hogy bábjátékot készítenek Süsü, a sárkány címmel és arra kérték, hogy adja hangját a címszereplőnek. A színész először azt gondolta, hogy talán a rádióban hallották őt a sárkány szerepében, de mint kiderült Bergendyék nem is tudtak a rádiós meséről, vagyis egymástól teljesen függetlenül született a két megkeresés. Az azonban nem vitatható, hogy ez a szerep mindenképpen hozzájárult halhatatlanságához. Színészi sikerei azonban jóval Süsü előtt kezdődtek. Erről is kérdeztem a nemzet színészét az összejövetel előtt.
-Milyen emlékek fűzik Pápa városához?
-Gyermekkoromnak egy része ehhez a városhoz kötődik, hiszen itt voltam először színpadi színész 9 éves koromban. Az itteni színházban csináltak egy darabot és jöttek az iskolába, gyerekszereplőt kerestek. Aztán rám mutattak és azt mondták, én jó lennék. Hát így történt, hogy itt játszottam első színpadi szerepemet. Bár ezelőtt már Veszprémben, az iskolában többször kellett szavalnom, de effektíve „színész” itt voltam először.
-Innentől már egyenes volt az út? Ez volt mindvégig a szíve vágya?
-Nem, egyáltalán – tiltakozott mosolyogva – itt sem ez volt a szívem vágya. Matematika-fizika tanárnak készültem, a nővérem és a húgom is tanárnak tanult, de valahogy az élet mindig úgy intézte, hogy ahová mentem iskolába, ott mindig azt mondták, hogy szerepeljek. Aztán hivatásos táncos lettem, de az élet úgy hozta, hogy Színiakadémiára kerültem és az évek alatt egyre jobban beleszerettem ebbe a szakmába. Most pedig már úgy érzem, ez volt az elhatározás odafönn, hogy én ezt a pályát csináljam.
-Színház, mozi, televízió. Mindegyiknek sztárja. Van kedvenc e három között?
-Nincs, mert mindegyik más ad, de mindegyik azért van, hogy a közönséggel megértessen valamit, a közönséggel együtt legyen valamilyen formában. A televíziót a kanapén ülve élvezik a nézők, a filmhez el kell menni a moziba, a színházban pedig – ami talán a legizgalmasabb mind közül – az élő színész találkozik az élő közönséggel és ők értik meg egymást. Az előadóművészetnek talán ez a királya, a színház.
-Felsorolhatatlanul sok szerepe között van „király”?
-Mindig az, amelyiket aznap este játszom. Legfeljebb úgy lehetne válogatni, hogy nagyobb szerep vagy kisebb szerep, esetleg főszerep, de nem lehet egy szerepet szeretni, miközben egy másikat játszom. Csak azt a szerepet lehet szenvedélyesen, belehalásig szeretni, amit éppen játszik az ember.
-Színpadi színészként a készülés, a próbák jelentenek nagyobb izgalmat, megélni, látni, amint kialakul és teljessé lesz az alkotás, vagy az az igazi élmény, amikor felmegy a függöny és tapsol a közönség?
-A próbák kérdőjelek. Csinálunk valamit, de ez mindig kérdőjel, holott nekünk szent meggyőződésünk, hogy az úgy jó, ahogy elképzeltük, ahogy csináljuk. De amikor bejön a közönség, akkor derül ki, hogy lesz-e a kérdőjelből pont vagy felkiáltójel, vagyis, hogy válik valóra, amit elképzeltünk. A színházban úgy tűnik, hogy mi játszunk, a néző pedig nézi, de ez nem igaz. Mert mi játszunk, de úgy játszunk, hogy a néző velünk játszhasson. Ez a lényeg, hogy nekik külön szerepük van, csak ők zsenik, mi meg csak színészek vagyunk.
-Jelenleg három színházban, öt darabban játszik. Hogy bírja?
-Egy este mindig csak egy szerepet játszom – mondja nevetve – igaz, egyik este az egyiket, következő este egy másikat. Bemegyek, meglátom a ruhát az öltözőben, felveszem, és akkor már azt hiszem, hogy én vagyok a reimsi érsek vagy éppen Mici néni udvarlója, és ez így van a kezdetek óta.
Bodrogi Gyula nemcsak a színpadon, a mozivásznon vagy a tévében varázsolja el közönségét, a Petőfi Asztaltársaság összejövetelén résztvevők sem csatlakoztak a nemzet színészének remek stílusában, jellegzetes hangjában és vidámságában.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!