Nemzetébresztő rendezvénysorozatot indított a Jobbik
2009-11-20 14:59:22 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Csütörtökön délután 16 órakor a Petőfi moziban a Jobbik Magyarországért Mozgalom megemlékezett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc áldozatairól. Orbán Imre, a párt elnöke köszöntötte a megjelenteket:
- A mai napon a Jobbik pápai szervezete nemzetébresztő rendezvénysorozatot indít. Fel kívánja ébreszteni a nemzetet, a megyét, Pápa város polgárait, mert ideje az ébredésnek. Ideje, hogy tisztán lássunk, tiszta szívvel érezzünk. Az ünnepi rendezvény vendégei az 56’-os Forradalom és Szabadságharc hősei, Wittner Mária, Murányi Levente és Vitéz Tóth Károly, akik fizikai és szellemi jelenlétükkel elhivatottá tesznek minket. Az ő emberi nagyságra épült útmutatásuk a jövőt illetően és az ő bátorságuk erősít meg minket a sötét és nehéz napokban- mondta az elnök.
Ezt követően Erős Bulcsú, a Jobbik pápai szervezetének tagja, képviselőjelölt köszöntötte a vendégeket és a megjelenteket.
- Kicsit szomorú vagyok, azért, mert nem látom tele itt a sorokat, hiszen amikor arról van szó, hogy elmondjuk véleményünket szórólapon, újságban vagy az interneten, akkor mindenki nagyon hangos szokott lenni. A mikor azonban el kellene jönni egy rendezvényre, az arcokat az embereknek kellene vállalniuk, akkor azért kissé megtorpan a bátorság. Minden esetre, ahogy szokták mondani, aki számít, az itt van és ez a fontos.
A képviselőjelölt visszaemlékezett 2003. október 24-ére, amikor részt vehetett a Jobbik zászlóbontó nagygyűlésén és megszoríthatta egy 56’-os pesti srác, Pongrácz Gergely kezét, aki akkor azt mondta, hogy a Jobbikosok vigyék tovább azt a lángot, amit az 56’-os pesti srácok elkezdtek. Erős Bulcsú szerint 1956 szellemisége és forradalmának beteljesülése mind a mai napig nem jöhetett létre. Majd kifejtette, hogy ez az akkori és a mai politikai elitnek köszönhető.
A vendégek közül elsőként Murányi Levente, 56’-os pesti srác, a Jobbik alelnöke mondott beszédet, melyben kifejtette:
- Vannak dátumok, melyek emberek, nemzeti közösségek fejében örökre megmaradnak. Reméljük, hogy 1956. október 23-a is egy ilyen nap. Ellenségeink a kommunisták és a liberálisok mindent megtesznek azért, hogy ez a nap feledésbe merüljön. Vagy ha már nem merült feledésbe, akkor valami mást tudjunk arról, ami akkor kezdődött.
Az alelnököt Vitéz Tóth Károly követte, aki kihangsúlyozta, hogy nekünk magyaroknak kell talpra állni, még ha nem segít senki sem, hiszen az Amerikai Egyesült Államok, a nyugat akkor se és a rendszerváltáskor sem segített. Beszédében kitért a gárdára is:
- A magyar gárda körül nagy hisztériát keltettek, hogy félelmet keltünk. Kiben keltünk félelmet? Azoknak, akiknek van mit félteniük, van miért félniük. Hát azok féljenek! De a magyarság 95 százalékának nincs miért félni. Egykori római államférfiú szavával hadd kiáltsam bele a világba: Meddig még? Véget fogunk vetni ennek. Isten hagyja, hogy bekövetkezzen és adjon az Isten szebb jövőt!
Végül Wittner Mária mondott versekkel tarkított emlékezőbeszédet. Elsőként Ignác Rózsa: Így játszottak című novelláját olvasta fel. A történet egy 14 éves gyermekről szól, aki kiment játszani 56’-ban az utcára, aztán az események hatására harcosok közé állt és agyonlőtték.
- Ez csak egy igaztöredék 56’-ról-mondta Wittner Mária könnyeivel küszködve, majd hozzátette, hogy Muki, a 14 éves gyerek itt él bennünk, és bennünk élnek mindazok, akiknek a sírja névtelen.
- Én emlékszem rá, amikor Kósa Pált, a Forradalmi Munkástanács újpesti elnökét exhumáltatta a felesége. Ki volt írva a sírkőre: Kósa Pál. Aztán fölbontották a sírt, és ebben a sírban egymáson hat ember, összedrótozva, arccal a föld felé feküdt. De nem volt benne Kósa Pál és akkor felbontották a mellette lévőt is és ott is vagy hat ember volt és itt találták meg a Kósa Pált. Elgondolkodom azon, hogy hány sírban lehetnek még mindig arccal a föld felé eltemetve, meggyalázva emberek? Ha végig nézzük az elmúlt húsz évet, nemcsak a holtakat gyalázták meg, hanem az élőket is. Mert ez a forradalom még nem fejeződött be! 56’ folytatódik tovább, csak más módszerrel, nem fegyverrel. Nem jönnek már tankkal letaposni, más síkon folyik a harc, szellemi síkon. És ez a legfontosabb, hogy ezt a harcot nekünk kell megnyernünk!
Az 56’-os elítélt szerint az a döbbenetes, hogy az akkori gyilkosok most is helyet követelnek a forradalom koszorúzásánál, és nagyon fontosnak tartja, hogy beszéljünk arról, ami 1956-ban történt, főleg a fiataloknak fontos átadni az üzenetet.
A rendezvény zárásaként a Jobbik megemlékezésének résztvevői elhelyezték Kiss Zoltán táblájánál koszorújukat, szándékosan üresen hagyva a szalagot, mondván, hogy ők nem szeretnének pártpolitikát csinálni az emlékezésből.
- A mai napon a Jobbik pápai szervezete nemzetébresztő rendezvénysorozatot indít. Fel kívánja ébreszteni a nemzetet, a megyét, Pápa város polgárait, mert ideje az ébredésnek. Ideje, hogy tisztán lássunk, tiszta szívvel érezzünk. Az ünnepi rendezvény vendégei az 56’-os Forradalom és Szabadságharc hősei, Wittner Mária, Murányi Levente és Vitéz Tóth Károly, akik fizikai és szellemi jelenlétükkel elhivatottá tesznek minket. Az ő emberi nagyságra épült útmutatásuk a jövőt illetően és az ő bátorságuk erősít meg minket a sötét és nehéz napokban- mondta az elnök.
Ezt követően Erős Bulcsú, a Jobbik pápai szervezetének tagja, képviselőjelölt köszöntötte a vendégeket és a megjelenteket.
- Kicsit szomorú vagyok, azért, mert nem látom tele itt a sorokat, hiszen amikor arról van szó, hogy elmondjuk véleményünket szórólapon, újságban vagy az interneten, akkor mindenki nagyon hangos szokott lenni. A mikor azonban el kellene jönni egy rendezvényre, az arcokat az embereknek kellene vállalniuk, akkor azért kissé megtorpan a bátorság. Minden esetre, ahogy szokták mondani, aki számít, az itt van és ez a fontos.
A képviselőjelölt visszaemlékezett 2003. október 24-ére, amikor részt vehetett a Jobbik zászlóbontó nagygyűlésén és megszoríthatta egy 56’-os pesti srác, Pongrácz Gergely kezét, aki akkor azt mondta, hogy a Jobbikosok vigyék tovább azt a lángot, amit az 56’-os pesti srácok elkezdtek. Erős Bulcsú szerint 1956 szellemisége és forradalmának beteljesülése mind a mai napig nem jöhetett létre. Majd kifejtette, hogy ez az akkori és a mai politikai elitnek köszönhető.
A vendégek közül elsőként Murányi Levente, 56’-os pesti srác, a Jobbik alelnöke mondott beszédet, melyben kifejtette:
- Vannak dátumok, melyek emberek, nemzeti közösségek fejében örökre megmaradnak. Reméljük, hogy 1956. október 23-a is egy ilyen nap. Ellenségeink a kommunisták és a liberálisok mindent megtesznek azért, hogy ez a nap feledésbe merüljön. Vagy ha már nem merült feledésbe, akkor valami mást tudjunk arról, ami akkor kezdődött.
Az alelnököt Vitéz Tóth Károly követte, aki kihangsúlyozta, hogy nekünk magyaroknak kell talpra állni, még ha nem segít senki sem, hiszen az Amerikai Egyesült Államok, a nyugat akkor se és a rendszerváltáskor sem segített. Beszédében kitért a gárdára is:
- A magyar gárda körül nagy hisztériát keltettek, hogy félelmet keltünk. Kiben keltünk félelmet? Azoknak, akiknek van mit félteniük, van miért félniük. Hát azok féljenek! De a magyarság 95 százalékának nincs miért félni. Egykori római államférfiú szavával hadd kiáltsam bele a világba: Meddig még? Véget fogunk vetni ennek. Isten hagyja, hogy bekövetkezzen és adjon az Isten szebb jövőt!
Végül Wittner Mária mondott versekkel tarkított emlékezőbeszédet. Elsőként Ignác Rózsa: Így játszottak című novelláját olvasta fel. A történet egy 14 éves gyermekről szól, aki kiment játszani 56’-ban az utcára, aztán az események hatására harcosok közé állt és agyonlőtték.
- Ez csak egy igaztöredék 56’-ról-mondta Wittner Mária könnyeivel küszködve, majd hozzátette, hogy Muki, a 14 éves gyerek itt él bennünk, és bennünk élnek mindazok, akiknek a sírja névtelen.
- Én emlékszem rá, amikor Kósa Pált, a Forradalmi Munkástanács újpesti elnökét exhumáltatta a felesége. Ki volt írva a sírkőre: Kósa Pál. Aztán fölbontották a sírt, és ebben a sírban egymáson hat ember, összedrótozva, arccal a föld felé feküdt. De nem volt benne Kósa Pál és akkor felbontották a mellette lévőt is és ott is vagy hat ember volt és itt találták meg a Kósa Pált. Elgondolkodom azon, hogy hány sírban lehetnek még mindig arccal a föld felé eltemetve, meggyalázva emberek? Ha végig nézzük az elmúlt húsz évet, nemcsak a holtakat gyalázták meg, hanem az élőket is. Mert ez a forradalom még nem fejeződött be! 56’ folytatódik tovább, csak más módszerrel, nem fegyverrel. Nem jönnek már tankkal letaposni, más síkon folyik a harc, szellemi síkon. És ez a legfontosabb, hogy ezt a harcot nekünk kell megnyernünk!
Az 56’-os elítélt szerint az a döbbenetes, hogy az akkori gyilkosok most is helyet követelnek a forradalom koszorúzásánál, és nagyon fontosnak tartja, hogy beszéljünk arról, ami 1956-ban történt, főleg a fiataloknak fontos átadni az üzenetet.
A rendezvény zárásaként a Jobbik megemlékezésének résztvevői elhelyezték Kiss Zoltán táblájánál koszorújukat, szándékosan üresen hagyva a szalagot, mondván, hogy ők nem szeretnének pártpolitikát csinálni az emlékezésből.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!