Turizmusért díj - beszélgetés Sántha Csabával
2009-11-18 20:17:04 | cikk: | fotó: Tóth Tamara |
Sántha Csabának, az Edvy Malom Udvarház tulajdonosának a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Nemzetközi Kapcsolatok és Turizmus Bizottsága a Turizmusért díjat adományozta Veszprém megye, különösen Pápa város turisztikai vonzerejének növelése érdekében végzett széleskörű, magas színvonalú szakmai munkája elismeréseképpen. A díjat Lasztovicza Jenő, a Megyei Közgyűlés elnöke és Horváth László, a Veszprém Megyei Közgyűlés Nemzetközi Kapcsolatok és Turizmus Bizottságának elnöke adták át Veszprémben az október 23-i forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi közgyűlésen.
- Hogyan és mikor kezdődött az Edvy Malom története?
- Nem ebben a világban kezdődik a történetem. A nagyapámtól annak idején államosították; ő volt a malom utolsó tulajdonosa, Edvy Károly, s ő utána Edvy Malomként is nevezték. 2001-ben vásároltam vissza az épületet és kezdtem el a felújítását.
- Kilenc éve itt egy romhalmaz állt. Ha most belép az ember az udvarba, azonnal érezheti a felé áramló történelmet, a múltat, a hagyományokat. Embert próbáló munka lehetett mindezt felépíteni.
- Engem harcosnak neveltek, a hagyománytiszteletre, hogy keressem a családban, a nemzetségemben, az országomban azokat a gyökereket, amik igaz forrásból táplálkoznak. Ez a hit egyszerűen párosult egy olyan lehetőséggel, hogy a családomtól elkobzott vagyonrészt, amiből kisemmizték őket, amiben fölnevelődtem, én egy pályázat útján visszaszerezzem. Nekem nem karddal és lóháton kellett harcolnom, hanem a kitartásommal és az akaraterőmmel. Arra neveltek, hogy nagy tettekre vagyok képes. Mindig előtör a szívemből egy érzés, amit aztán megpróbálok itt a fizikai világban megvalósítani. Szeretnék megmenteni régi dolgokat. És ez nem csak a régi tárgyakra, hanem a gondolatokra, a régi erkölcsre, a tartásra, lovagi eszményekre is vonatkozik. Egy kis tisztaságot szeretnék vinni a világba. A sors nem áldott meg, hogy művész legyek vagy költő, hogy kifejezzem az érzéseimet, én így próbálom átadni azokat, ez a hely annak a színtere, a gyökere, mert ez nem egy gazdasági vállalkozás, hanem az értékek mentése. Vannak érzések, amelyeket sokkal könnyebb megérezni, mint szavakba önteni. Mikor már szavakba öntöd, elveszik a jelentés java része. Ez egy gyűjteménye a világban elvesző dolgoknak.
- Különböző témakörök szerint rendezték el a szobákat, a múzeumot is. Melyek ezek?
- Az öregmalom aljában van a Malommúzeum, ott a nagyapám malommal kapcsolatos két világháború közötti levelezése van, korhű képek, illetve tárgyak, eszközök, amiket a malomban használtak. Aztán van egy Bormúzeum, most készült el a Borszentély, van Bor és pálinkaház, Nagymagyarság termünk, mely a tél során fog fejlődni, jeles eseményeket fogunk képekben kiállítani. Az udvarról indul befelé a falusi múzeum: kívül a mezőgazdasági gépek sorakoznak, mellettük a falusi életben használt tárgyak, belül pedig egykori mesterségeket mutatunk be.
- Hogyan tovább?
- Van egy nagy álmom. Az egyik épületnek a tetőterében van egy gyönyörű padlás, oda lovagtermet szeretnék csinálni, amely valamikor az ilyen erődítmény jellegű épületeknek a fegyvertára volt, s amikor jött az ellenség, akkor onnan vették fel a fegyvereket. Ez megvolt korábban itt is, hiszen régen ehhez a birtokhoz hozzátartozott 16 holdnyi terület, amit meg kellett védeni, ez egy kis uradalom volt valamikor. Illetve egy 56-os emlékmúzeumot szeretnék létrehozni.
Tóth Tamara
- Hogyan és mikor kezdődött az Edvy Malom története?
- Nem ebben a világban kezdődik a történetem. A nagyapámtól annak idején államosították; ő volt a malom utolsó tulajdonosa, Edvy Károly, s ő utána Edvy Malomként is nevezték. 2001-ben vásároltam vissza az épületet és kezdtem el a felújítását.
- Kilenc éve itt egy romhalmaz állt. Ha most belép az ember az udvarba, azonnal érezheti a felé áramló történelmet, a múltat, a hagyományokat. Embert próbáló munka lehetett mindezt felépíteni.
- Engem harcosnak neveltek, a hagyománytiszteletre, hogy keressem a családban, a nemzetségemben, az országomban azokat a gyökereket, amik igaz forrásból táplálkoznak. Ez a hit egyszerűen párosult egy olyan lehetőséggel, hogy a családomtól elkobzott vagyonrészt, amiből kisemmizték őket, amiben fölnevelődtem, én egy pályázat útján visszaszerezzem. Nekem nem karddal és lóháton kellett harcolnom, hanem a kitartásommal és az akaraterőmmel. Arra neveltek, hogy nagy tettekre vagyok képes. Mindig előtör a szívemből egy érzés, amit aztán megpróbálok itt a fizikai világban megvalósítani. Szeretnék megmenteni régi dolgokat. És ez nem csak a régi tárgyakra, hanem a gondolatokra, a régi erkölcsre, a tartásra, lovagi eszményekre is vonatkozik. Egy kis tisztaságot szeretnék vinni a világba. A sors nem áldott meg, hogy művész legyek vagy költő, hogy kifejezzem az érzéseimet, én így próbálom átadni azokat, ez a hely annak a színtere, a gyökere, mert ez nem egy gazdasági vállalkozás, hanem az értékek mentése. Vannak érzések, amelyeket sokkal könnyebb megérezni, mint szavakba önteni. Mikor már szavakba öntöd, elveszik a jelentés java része. Ez egy gyűjteménye a világban elvesző dolgoknak.
- Különböző témakörök szerint rendezték el a szobákat, a múzeumot is. Melyek ezek?
- Az öregmalom aljában van a Malommúzeum, ott a nagyapám malommal kapcsolatos két világháború közötti levelezése van, korhű képek, illetve tárgyak, eszközök, amiket a malomban használtak. Aztán van egy Bormúzeum, most készült el a Borszentély, van Bor és pálinkaház, Nagymagyarság termünk, mely a tél során fog fejlődni, jeles eseményeket fogunk képekben kiállítani. Az udvarról indul befelé a falusi múzeum: kívül a mezőgazdasági gépek sorakoznak, mellettük a falusi életben használt tárgyak, belül pedig egykori mesterségeket mutatunk be.
- Hogyan tovább?
- Van egy nagy álmom. Az egyik épületnek a tetőterében van egy gyönyörű padlás, oda lovagtermet szeretnék csinálni, amely valamikor az ilyen erődítmény jellegű épületeknek a fegyvertára volt, s amikor jött az ellenség, akkor onnan vették fel a fegyvereket. Ez megvolt korábban itt is, hiszen régen ehhez a birtokhoz hozzátartozott 16 holdnyi terület, amit meg kellett védeni, ez egy kis uradalom volt valamikor. Illetve egy 56-os emlékmúzeumot szeretnék létrehozni.
Tóth Tamara
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!