A jövő nem lesz könnyű – beszélgetés Kövér Lászlóval, a Magyar Országgyűlés elnökével
2011-07-09 09:09:36 | cikk: HuHa |
Néhány héttel ezelőtt járt városunkban Kövér László. A Magyar Országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokság eredményhirdetésére érkezett és – a hagyományoknak megfelelően – részt vett a Pápai Polgári Kör évadzáró rendezvényén. Ez utóbbin hosszan beszélt hazánk elmúlt egy évéről, az ország helyzetéről és a megoldandó nehézségekről. Kövér László hírportálunkkal is megosztotta gondolatait.
-Egy évvel ezelőtt arról beszéltem, hogy az előttünk álló fél év nagyon nehéz lesz és önmagában már az is siker lesz, ha működőképes állapotban tudjuk tartani az országot, közintézményeinket, kórházainkat, a tömegközlekedést, lesz nyugdíja a nyugdíjasoknak és így tovább – tekintettel arra a lehetetlen költségvetési helyzetre, amit a Bajnai-kormánytól örököltünk. Ez a siker megadatott, bár nem kis erőfeszítéseket kellett tennünk és rendkívülinek is nevezhető intézkedéseket kellett hozni. Ez megalapozta az idei évet, amit már aszerint élünk, amit a kormány az év végén meghatározott a költségvetésben.
-Az első fél év után a következő nagy feladatot az Európai Unió soros elnöki tisztjének betöltése jelentette. Miként értékelhető az elvégzett munka?
-Megítélésünk szerint ez teljes sikert hozott. Osztom miniszterelnök úr szavait, ő úgy fogalmazott, 98 százalékban sikerült teljesítenünk a vállalásainkat, és ez nem csak azért fontos, mert Magyarország külső megítélése, tekintélye javult ezáltal, hanem mert olyan témákban tudtunk előre lépni, amelyek valóságos problémát jelentenek Európa minden tagállamában. Ez viszont olyan nem kalkulált következménnyel is járt, hogy olyan fizikai és időbeli leterheltségnek voltak kitéve a kormány tagjai – a miniszterelnökkel az élen -, ami nagyon sok energiát vont el a belső problémáktól. Ettől függetlenül a parlament nem pihent, a megtárgyalt előterjesztések nagy részét a kormány tette az asztalra és számos olyan fontos kérdésben döntött az országgyűlés, amik a jövőt megalapozzák.
-Ön a Polgári Kör tagjai előtti beszédében azt mondta, a jövő nem lesz könnyű. Mire értette ezt?
- Soros elnökségünk arra is rávilágított, hogy Európa olyan problémákkal küzd, amiket mindenkinek a saját háza táján kell megoldania, így hazánknak is. A demográfiai kérdést, hogy egyre kevesebb gyermek születik és egyre öregebb a társadalom. Ezáltal romlanak az esélyek arra, hogy olyan foglalkoztatottsági arányt tudjunk produkálni, ami Magyarországot - és Európát is - versenyképesnek tartja meg a jövőben. Meg kell tenni a szükséges lépéseket, ez részben a családpolitika átalakítását jelenti, annak minden eszközével – az adótól a családtámogatási rendszerig. De ide kapcsolódik a roma probléma - ami az Európai Uniós elnökségünk kiemelt témája is volt -, hiszen tizenhárom millió roma él Európában és mindenhol ugyanaz a gond: iskolázottságuk, munkaerőpiacra való bejutásuk, esélyeik tekintetében messze elmaradnak az adott ország átlagától. De ez a szám a munkaerő szempontjából is olyan figyelembe veendő tartalék, aminek az integrálására mindent el kell követni. Át kell alakítani a nyugdíjrendszert – ez is minden országban megoldandó feladat – elsősorban a most nyugdíjban lévők érdekében, hogy legyen miből kifizetni a nyugdíjakat. De fontos ez a leendő nyugdíjasok számára is, hogy majdan is az aktív, adót és járulékot fizető emberek, vállalkozások aránya olyan legyen, képesek legyenek megtermelni azt a nyugdíjat, amit majd a mi generációnknak és utódainknak folyósítanak. De mondhatnám a bürokrácia letörését, az államigazgatás átalakítását, a korrupció elleni küzdelmet és még sok olyan fontos teendőt, amibe már belefogtunk ebben a félévben, de a döntések igazán majd az év második felében születnek meg. Így én egy sikeres, nagyon nehéz fél év után, egy legalább ennyire sikeres, még nehezebb félévre számítok.
-Egyes döntéseket komoly társadalmi ellenállás kísér. Miként kezelhető ez?
-Ebben a tekintetben a magyarok nem különböznek más nemzet fiaitól, úgy látszik, az emberi természetbe ez bele van építve. Józan ésszel, tárgyilagosan megközelítve az emberek elsöprő része egyetért azzal, hogy a dolgok tovább nem folytathatók úgy, mint azelőtt. Hiszen látjuk, hogy mik az abszurditások, mik azok, amik erkölcsi érzékünket is piszkálják, mik azok, amikről belátjuk, hogy az ország nem engedheti meg magának. Ebben van egyfajta többségi megegyezés. De itt jön a „de” és a „csak”. Létezik egy angol mondás: rendben van, csak ne az én kertemben. Vagyis: rendben van, hogy rendet kell csinálni, áldozatokat kell hozni, de ha lehet, ne nálam kezdjük, engem ne érintsen. És ezzel mindenki így van. Legyen szó rendőrökről, honvédekről, tűzoltókról, akiknek most a reménybeli korai nyugdíjba vonulását próbálja – az ő szempontjukból - a kormány megakadályozni, vagy legyen szó a pedagógusokról, akiknek a munkarendjét át kívánjuk alakítani a közoktatás rendszerének átalakítása keretében, vagy legyen szó az egészségügyi dolgozókról, akiknek a szinte elviselhetetlen intézményi körülményeit szeretnénk átalakítani. Szóval mindenki egyetért azzal, hogy a dolgoknak másként kell mennie a jövőben, hogy egy működőképes, tartható, fejlődést is produkáló országban élhessenek gyermekeink, unokáink is, de azt már senki sem szereti, ha konkrétan neki is – az egyébként is szűkös lehetőségei mellett – további áldozatokat kell hozni. Nagy bölcsességre van szüksége a döntéshozóknak és a polgároknak is ahhoz, hogy megtaláljuk azt az optimális megoldást, melyben mindenkinek csak annyi áldozatot kell hozni, amennyit okvetlenül muszáj és a teherviselés arányain kell változtatni. Vagyis kevesebbet viseljenek azok, akiknek eddig talán többet kellett cipelniük a hátukon és azokra is háruljon teher, akik eddig nem cipeltek, vagy akik kevesebbet tettek hozzá a közös kasszához.
-Milyen házelnöknek lenni, hogy éli meg az új feladatát?
-Nem készültem én erre, és kicsit gondban is voltam az elején – nem mintha megfordult volna a fejemben, hogy visszautasítsam a megtisztelő felkérést, hiszen azért ennyire nem vagyok önbizalom hiányos – de minden új előtt az ember általában szorongással áll és várja, hogy mi fog belőle kisülni, mennyire lesz az új feladat a képességeinek, hajlamainak megfelelő. Már beleszoktam ebbe a szerepbe, tudom, hogy mit szeretnék elérni házelnökként, nekem is megvan a magam kis programja, ami részben arról szól, hogy miként lehet ezt a kormányt segíteni a döntéseiben, részben pedig arról szól, hogy miként lehet egy jobban működő, hatékonyabb országgyűlést a következő ciklus képviselőire hagyni. A magam csöndes, komótos módján megtettem a szükséges lépéseket az elmúlt fél évben és remélem, hogy nem követtem el olyan hibát, amit a szememre lehet hányni.
-Egy évvel ezelőtt arról beszéltem, hogy az előttünk álló fél év nagyon nehéz lesz és önmagában már az is siker lesz, ha működőképes állapotban tudjuk tartani az országot, közintézményeinket, kórházainkat, a tömegközlekedést, lesz nyugdíja a nyugdíjasoknak és így tovább – tekintettel arra a lehetetlen költségvetési helyzetre, amit a Bajnai-kormánytól örököltünk. Ez a siker megadatott, bár nem kis erőfeszítéseket kellett tennünk és rendkívülinek is nevezhető intézkedéseket kellett hozni. Ez megalapozta az idei évet, amit már aszerint élünk, amit a kormány az év végén meghatározott a költségvetésben.
-Az első fél év után a következő nagy feladatot az Európai Unió soros elnöki tisztjének betöltése jelentette. Miként értékelhető az elvégzett munka?
-Megítélésünk szerint ez teljes sikert hozott. Osztom miniszterelnök úr szavait, ő úgy fogalmazott, 98 százalékban sikerült teljesítenünk a vállalásainkat, és ez nem csak azért fontos, mert Magyarország külső megítélése, tekintélye javult ezáltal, hanem mert olyan témákban tudtunk előre lépni, amelyek valóságos problémát jelentenek Európa minden tagállamában. Ez viszont olyan nem kalkulált következménnyel is járt, hogy olyan fizikai és időbeli leterheltségnek voltak kitéve a kormány tagjai – a miniszterelnökkel az élen -, ami nagyon sok energiát vont el a belső problémáktól. Ettől függetlenül a parlament nem pihent, a megtárgyalt előterjesztések nagy részét a kormány tette az asztalra és számos olyan fontos kérdésben döntött az országgyűlés, amik a jövőt megalapozzák.
-Ön a Polgári Kör tagjai előtti beszédében azt mondta, a jövő nem lesz könnyű. Mire értette ezt?
- Soros elnökségünk arra is rávilágított, hogy Európa olyan problémákkal küzd, amiket mindenkinek a saját háza táján kell megoldania, így hazánknak is. A demográfiai kérdést, hogy egyre kevesebb gyermek születik és egyre öregebb a társadalom. Ezáltal romlanak az esélyek arra, hogy olyan foglalkoztatottsági arányt tudjunk produkálni, ami Magyarországot - és Európát is - versenyképesnek tartja meg a jövőben. Meg kell tenni a szükséges lépéseket, ez részben a családpolitika átalakítását jelenti, annak minden eszközével – az adótól a családtámogatási rendszerig. De ide kapcsolódik a roma probléma - ami az Európai Uniós elnökségünk kiemelt témája is volt -, hiszen tizenhárom millió roma él Európában és mindenhol ugyanaz a gond: iskolázottságuk, munkaerőpiacra való bejutásuk, esélyeik tekintetében messze elmaradnak az adott ország átlagától. De ez a szám a munkaerő szempontjából is olyan figyelembe veendő tartalék, aminek az integrálására mindent el kell követni. Át kell alakítani a nyugdíjrendszert – ez is minden országban megoldandó feladat – elsősorban a most nyugdíjban lévők érdekében, hogy legyen miből kifizetni a nyugdíjakat. De fontos ez a leendő nyugdíjasok számára is, hogy majdan is az aktív, adót és járulékot fizető emberek, vállalkozások aránya olyan legyen, képesek legyenek megtermelni azt a nyugdíjat, amit majd a mi generációnknak és utódainknak folyósítanak. De mondhatnám a bürokrácia letörését, az államigazgatás átalakítását, a korrupció elleni küzdelmet és még sok olyan fontos teendőt, amibe már belefogtunk ebben a félévben, de a döntések igazán majd az év második felében születnek meg. Így én egy sikeres, nagyon nehéz fél év után, egy legalább ennyire sikeres, még nehezebb félévre számítok.
-Egyes döntéseket komoly társadalmi ellenállás kísér. Miként kezelhető ez?
-Ebben a tekintetben a magyarok nem különböznek más nemzet fiaitól, úgy látszik, az emberi természetbe ez bele van építve. Józan ésszel, tárgyilagosan megközelítve az emberek elsöprő része egyetért azzal, hogy a dolgok tovább nem folytathatók úgy, mint azelőtt. Hiszen látjuk, hogy mik az abszurditások, mik azok, amik erkölcsi érzékünket is piszkálják, mik azok, amikről belátjuk, hogy az ország nem engedheti meg magának. Ebben van egyfajta többségi megegyezés. De itt jön a „de” és a „csak”. Létezik egy angol mondás: rendben van, csak ne az én kertemben. Vagyis: rendben van, hogy rendet kell csinálni, áldozatokat kell hozni, de ha lehet, ne nálam kezdjük, engem ne érintsen. És ezzel mindenki így van. Legyen szó rendőrökről, honvédekről, tűzoltókról, akiknek most a reménybeli korai nyugdíjba vonulását próbálja – az ő szempontjukból - a kormány megakadályozni, vagy legyen szó a pedagógusokról, akiknek a munkarendjét át kívánjuk alakítani a közoktatás rendszerének átalakítása keretében, vagy legyen szó az egészségügyi dolgozókról, akiknek a szinte elviselhetetlen intézményi körülményeit szeretnénk átalakítani. Szóval mindenki egyetért azzal, hogy a dolgoknak másként kell mennie a jövőben, hogy egy működőképes, tartható, fejlődést is produkáló országban élhessenek gyermekeink, unokáink is, de azt már senki sem szereti, ha konkrétan neki is – az egyébként is szűkös lehetőségei mellett – további áldozatokat kell hozni. Nagy bölcsességre van szüksége a döntéshozóknak és a polgároknak is ahhoz, hogy megtaláljuk azt az optimális megoldást, melyben mindenkinek csak annyi áldozatot kell hozni, amennyit okvetlenül muszáj és a teherviselés arányain kell változtatni. Vagyis kevesebbet viseljenek azok, akiknek eddig talán többet kellett cipelniük a hátukon és azokra is háruljon teher, akik eddig nem cipeltek, vagy akik kevesebbet tettek hozzá a közös kasszához.
-Milyen házelnöknek lenni, hogy éli meg az új feladatát?
-Nem készültem én erre, és kicsit gondban is voltam az elején – nem mintha megfordult volna a fejemben, hogy visszautasítsam a megtisztelő felkérést, hiszen azért ennyire nem vagyok önbizalom hiányos – de minden új előtt az ember általában szorongással áll és várja, hogy mi fog belőle kisülni, mennyire lesz az új feladat a képességeinek, hajlamainak megfelelő. Már beleszoktam ebbe a szerepbe, tudom, hogy mit szeretnék elérni házelnökként, nekem is megvan a magam kis programja, ami részben arról szól, hogy miként lehet ezt a kormányt segíteni a döntéseiben, részben pedig arról szól, hogy miként lehet egy jobban működő, hatékonyabb országgyűlést a következő ciklus képviselőire hagyni. A magam csöndes, komótos módján megtettem a szükséges lépéseket az elmúlt fél évben és remélem, hogy nem követtem el olyan hibát, amit a szememre lehet hányni.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!