Emléknap az elhurcolt és megölt zsidók tiszteletére
2011-07-03 22:45:16 | cikk: HuHa |
Holokauszt emléknapot szervezett a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület a Pápáról és környékéről elhurcoltak emlékére. Az emléknap délelőtt a zsidó temetőben kezdődött, ahol mártír istentiszteleten hajtottak fejet mindazok előtt, akik ott nyugszanak és azok előtt, akiknek nincs sírjuk. Délután az egyesület vezetője és a város polgármestere koszorút helyezett el az Eötvös utcai emléktáblánál, majd a zsinagógában folytatódott a megemlékezés. A megjelenteket dr. Áldozó Tamás polgármester üdvözölte az önkormányzat és Pápa közösségeinek összessége nevében, a város leglátogatottabb, használaton kívüli épületében. Mint mondta, a zsinagóga bár üres és általában zárva van a kapuja, gyakran nyitják meg azok előtt, akik emlékezni jönnek vissza, távolba szakadt túlélők keresik fel az egykori felmenőik által látogatott helyeket és jutnak el Pápára a zsinagógába is.
-Aki felüti a múlt század elejének vagy korábbi időknek pápai újságjait, láthatja, hogy Pápa nyugodt, békés, befogadó város volt, ezen túl pedig színes város is volt, mert sokféle közösség lakta, köztük a helyi zsidók közössége. Hitüket zárt közösségben élték meg, de hétköznapjaikban ők is pápaiak voltak – mondta, hozzátéve - az évszázados együttélés - katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók pápai együttélése - sok szép és követendő példát állított. A polgármester úgy fogalmazott, a holokauszttal ebből a világból egy nagy darab elveszett: rengeteg szín, rengeteg hangulat és gazdagság.
-Ezt a színt, ezt a hangulatot, ezt a gazdagságot, ezt a sok-sok emberi lelket minden pápainak kötelessége őrizni, és amikor a zsinagógába vagy a temetőbe hívnak bennünket emlékezni, akkor kötelességünk megjelenni.
Az emlékünnepségen Schmidt Dezsőné egyesületi tag mondott emlékező beszédet, felidézve családi emlékképeket és sorolva a zsidóüldözés történelmi adatait. Ahogy mondta, az emléknap közeledtével egyre több adatot gyűjtött össze és egyre nehezebb volt őket rendszerezni, végül kiindulásnak az a kevés személyes emlék maradt, amit édesapjától tudott, és ami sok pápai zsidó család sorsához volt hasonló. Megható beszédében felidézte, hogy mire édesapja hazatért a munkaszolgálatból, feleségét és két leányát deportálták. Ők nem értek el a haláltáborig, útközben meghaltak. Az édesapa sokáig nem beszélt a borzalmakról második házasságából született gyermekének és csak sokára derült ki az is, hogy kik láthatók a régi fényképen, az egyetlen családi képen.
-Sajnálom, hogy nem segíthetett értelmezni azt a kort, melyben egyik ember a másikat törvények alapján elpusztíthatta, vallási hovatartozás szerint megkülönböztethette. Azt hiszem, ezt nem is lehet megérteni, nem is lehet soha elfogadni.
Hatmillió európai halt meg, hatszázezer magyar és több mint háromezer pápai és Pápa környéki. Pápán július 7-én – más források szerint július 4-én – haladt végig az a vonat, mely Kassáig 2793 főt vitt és adott át a németeknek. A Holokauszt történetének legnagyobb deportálási akciója 1944. május 15-én kezdődött. 56 nap alatt német adatok szerint 147 vonattal 437402 zsidót szállítottak el az országból. A transzportok túlnyomó többségét Kassán adták át a magyar hatóságok a náciknak - sorolta Schmidt Dezsőné a történelmi adatokat.
-Nem lehet elfogadni, hogy kipusztítottak egy nemzedéket. A mi feladatunk, hogy őrizzük az elhunytak emlékét, tegyünk meg mindent azért, hogy ne következhessen be még egyszer hasonló szörnyűség.
A szónok kiemelte, nem szabad hagyni, hogy az évenkénti megemlékezés fásult kötelesség legyen, ugyanakkor arról is szólt, hogy az emlékezés az utóbbi években egyfajta ünnepet is jelent.
-Az emléknap itt a zsinagógában - mely ugyan nem lehet már soha templom, de lehet az emlékezés helye – lehet olyan alkalom, mikor az innen elszármazottak visszatérnek, hazatérnek és találkoznak az itt maradottakkal, régi ismerősökkel, barátokkal. Ez a város pedig mindig várja azokat, akik úgy érzik, az itteni indulás egy életre szóló töltést adott.
A megemlékezésen Babos Tibor mondott szavalatot, majd Némethné Farkas Nóra és Falakiné Piltman Erika, a Bartók Béla Zeneiskola tanárainak előadásában csendültek fel emlékidéző dallamok.
-Aki felüti a múlt század elejének vagy korábbi időknek pápai újságjait, láthatja, hogy Pápa nyugodt, békés, befogadó város volt, ezen túl pedig színes város is volt, mert sokféle közösség lakta, köztük a helyi zsidók közössége. Hitüket zárt közösségben élték meg, de hétköznapjaikban ők is pápaiak voltak – mondta, hozzátéve - az évszázados együttélés - katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók pápai együttélése - sok szép és követendő példát állított. A polgármester úgy fogalmazott, a holokauszttal ebből a világból egy nagy darab elveszett: rengeteg szín, rengeteg hangulat és gazdagság.
-Ezt a színt, ezt a hangulatot, ezt a gazdagságot, ezt a sok-sok emberi lelket minden pápainak kötelessége őrizni, és amikor a zsinagógába vagy a temetőbe hívnak bennünket emlékezni, akkor kötelességünk megjelenni.
Az emlékünnepségen Schmidt Dezsőné egyesületi tag mondott emlékező beszédet, felidézve családi emlékképeket és sorolva a zsidóüldözés történelmi adatait. Ahogy mondta, az emléknap közeledtével egyre több adatot gyűjtött össze és egyre nehezebb volt őket rendszerezni, végül kiindulásnak az a kevés személyes emlék maradt, amit édesapjától tudott, és ami sok pápai zsidó család sorsához volt hasonló. Megható beszédében felidézte, hogy mire édesapja hazatért a munkaszolgálatból, feleségét és két leányát deportálták. Ők nem értek el a haláltáborig, útközben meghaltak. Az édesapa sokáig nem beszélt a borzalmakról második házasságából született gyermekének és csak sokára derült ki az is, hogy kik láthatók a régi fényképen, az egyetlen családi képen.
-Sajnálom, hogy nem segíthetett értelmezni azt a kort, melyben egyik ember a másikat törvények alapján elpusztíthatta, vallási hovatartozás szerint megkülönböztethette. Azt hiszem, ezt nem is lehet megérteni, nem is lehet soha elfogadni.
Hatmillió európai halt meg, hatszázezer magyar és több mint háromezer pápai és Pápa környéki. Pápán július 7-én – más források szerint július 4-én – haladt végig az a vonat, mely Kassáig 2793 főt vitt és adott át a németeknek. A Holokauszt történetének legnagyobb deportálási akciója 1944. május 15-én kezdődött. 56 nap alatt német adatok szerint 147 vonattal 437402 zsidót szállítottak el az országból. A transzportok túlnyomó többségét Kassán adták át a magyar hatóságok a náciknak - sorolta Schmidt Dezsőné a történelmi adatokat.
-Nem lehet elfogadni, hogy kipusztítottak egy nemzedéket. A mi feladatunk, hogy őrizzük az elhunytak emlékét, tegyünk meg mindent azért, hogy ne következhessen be még egyszer hasonló szörnyűség.
A szónok kiemelte, nem szabad hagyni, hogy az évenkénti megemlékezés fásult kötelesség legyen, ugyanakkor arról is szólt, hogy az emlékezés az utóbbi években egyfajta ünnepet is jelent.
-Az emléknap itt a zsinagógában - mely ugyan nem lehet már soha templom, de lehet az emlékezés helye – lehet olyan alkalom, mikor az innen elszármazottak visszatérnek, hazatérnek és találkoznak az itt maradottakkal, régi ismerősökkel, barátokkal. Ez a város pedig mindig várja azokat, akik úgy érzik, az itteni indulás egy életre szóló töltést adott.
A megemlékezésen Babos Tibor mondott szavalatot, majd Némethné Farkas Nóra és Falakiné Piltman Erika, a Bartók Béla Zeneiskola tanárainak előadásában csendültek fel emlékidéző dallamok.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!