MIG 23-ast avattak a IV. Repülős Baráti Találkozó résztvevői
2011-07-03 16:54:15 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Negyedik alkalommal gyűltek össze városunkban tegnap az ég katonái, a tíz éve megszűnt 47. Pápa Harcászati Repülőezred egykori pilótái és veterán bajtársai, hiszen a IV. Repülős Baráti Találkozónak ismét Pápa adott otthont. A rangos esemény négy helyszínen zajlott. 14 órakor a Pedagógus Művelődési Házban rég nem látott tömeg gyűlt össze, hogy 47. Pápa Harcászati Repülőezred emlékkiállítás megnyitóján a képekre tekintve együtt emlékezzen a nagy múltú és nagy repülőhagyományokkal rendelkező ezred egykori napjaira. Az ezredben szolgált repülőgépek akril, pasztell, és pirográf technikákkal készült képeit Váczi Lajos nyugállományú főtörzsőrmester készítette, meghívott alkotókként Vincze Ferenc nyugállományú főtörzsőrmester és Németh György főtörzsőrmester alkotásai is a falakra kerültek. A szép számban megjelent érdeklődők innen a Helyőrségi Tiszti Klubhoz mentek, ahol a hagyományoknak megfelelően koszorúkat helyeztek el az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület által 2008-ban emelt gránit emléktáblánál.
A koszorúzáson Horváth Ferenc, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke mondott beszédet.
- Az embernek fontos, hogy halála után is emlékezzenek rá, maradandó nyomot hagyjon maga után, ha máshol nem, legalább hozzátartozói, barátai és bajtársai emlékezetében. A halottak már kint vannak a tér-időből, nincsenek beszorítva a múlt és a jövő közé, a porszerű jelenbe, nem félnek, hogy vajon mi vár rájuk, nem sajnálkoznak a megtörtént dolgok megmásíthatatlanságán. Éppen ezért lehetséges olyan módon törődni velük, ahogy azt ők igénylik, és valóban megérdemlik - mondta Horváth Ferenc, majd két repülőszerencsétlenséget idézett fel a közelmúltból.
A Honvéd Bajtársi Klub elnöke kiemelte, ma emlékezni kell mindazokra, akik lehetővé tették a repülőgép vezetők számára a feladatok sikeres végrehajtását, azokra a bajtársakra, repülőgép-műszakiakra, földi kiszolgálókra, akik ma már nem lehetnek velünk, emellett emlékezni kell a 47. Pápa Harcászati Repülőezredre is.
- Ez a katonai szervezet ötven éven át munkát, megélhetést, boldogságot, örömet és szomorúságot adott nekünk ebben a városban. Mindnyájunkban ezen emlékek élnek a munkatársainkról, a repülésekről és a mindennapokról. Egy közös emlék azonban meghatározó maradt mindenki életében, ez a búcsúrepülés. Amikor a beton fölött végig repült a 16 darab MIG 21-es repülőgép, abban erő, becsület és tisztesség volt - fogalmazott az elnök.
A koszorúzást követően a találkozó résztvevői a Bázisrepülőtérre utaztak, ahol egy 08-as oldalszámú MIG-23 repülőgép avatóceremóniáján vettek részt.
Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület és a Pápai Honvéd Bajtársi Klub nevében Simon Róbert, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket.
- A mai találkozón megemlékezünk a tíz éve megszüntetett Repülőezredünkről és a 15 éve utoljára felszállt, MIG 23-as repülőgépeinkről. A 16 repülőgép 1979 és 1996 között, 35206 felszállással, 22079 óra 21 percet töltött a levegőben. Az üzemeltetés során elvesztettünk öt repülőgép vezetőt és repülőgépet. A 23-as családból nem hivatalosan, a mellettem álló gép állt le először. Miután megkapta a 01-es hajtóművét, kétszer próbálta berepülni Cseporán Mihály, de mindkétszer magas volt a gázhő az utánégető üzemmódon. A harmadik berepülés, ami egyben a gép utolsó felszállása is volt, 1995. február 23-án került végrehajtásra. A repülőgép-vezetőfülkében ekkor is Cseporán Mihály ezredes ült, a gépet Magasdi György főtörzsőrmester, a gép első számú mechanikusa engedte el az utolsó útra. Leszállás után ez áll a formulárban: teljesített 2197 fel és leszállást, ez alatt 1462 óra 12 percet repült.
Július 2-a a magyar repülőműszakiak napja. A Magyar Légierő indulója után Sáfár Albert ezredes köszöntötte a repülőműszakiakat és a rendezvény résztvevőit.
- A repülőműszakiak azok az emberek, akik alánk tolták a gépeket, akkor, amikor ez az ezred még működött. Akkor, amikor repültünk, nem is gondoltunk arra, hogy azok a kerozinszagú műszakiak, akik ott sürgölődnek-forgolódnak a gépek mellett, milyen szeretettel, odaadással, hozzáértéssel és hűséggel kezelik azt a technikát, amit a haza adott nekik, amivel mi repültünk. Azok az emberek, akik a piros vonalon éveket, sőt évtizedeket húztak le, a féltő gondoskodást, amit a gépek iránt éreztek, átadták nekünk is - ezekkel a gondolatokkal köszönte meg a repülőműszakiak munkáját a rendezvény fővédnöke, egykori pilóta.
2000. június 30. és augusztus 24. Ezek azok a dátumok, amit senki sem fog elfelejteni, hiszen előbbikor szűnt meg a 47. Pápa Harcászati Repülőezred, utóbbi napon pedig a repülőtér és az ezred búcsúzott el a típusától, a bázistól és a várostól.
Aznap 16 gép emelkedett a levegőbe és egy gigantikus 3×5-ös köteléket alkotva többször is áthúztak a repülőtér felett. Domonkos Miklós akkor még törzsfőnökként könnyeivel küszködve azt mondta, tudja, amikor a parancsnoka leszáll és engedélyt kér a zászló levonására, egy kicsit meghal a Magyar Légierő. Tegnapi beszédében a bázisrepülőtér parancsnoka kiemelte, nem kell temetni a 47-est.
- Azért nem kell siratni, mert vannak olyan emberek, akik próbálják ébren tartani a lángot, az emléket. Amikor Simon Róbert megkeresett engem, szkeptikus voltam, hiszen vannak nekünk repülőgépeink, amelyeket fel lehetne állítani, de a mostani gazdasági helyzetben nem egyszerű ezt megoldani. Ezért szeretnék köszönetet mondani nekik, hogy volt bátorságuk, tehetségük, kapcsolatuk és kitartásuk abba belefogni, hogy ezt a repülőgépet újjá varázsolják - fogalmazott az ezredes.
Domonkos Miklós úgy véli, minden értéket, amivel ma a Bázisreptér rendelkezik és képvisel, a 47. Pápa Harcászati Repülőezredtől kapta örökségül.
- A szakértelmet, a kitartást, azt, hogy soha nem kell feladni a reményeinket, az álmainkat és azt, hogy ha nagyon sokat teszünk valamiért, azt el tudjuk érni, mind a 47-estől kaptuk örökül - fogalmazott a bázisparancsnok.
A lepel lehúzása előtt Varga Imre, a 23-as hajózó század egykori parancsnoka vidám történeteket felelevenítve emlékezett a MÍG-23-as típusra.
Amikor a 47. Pápa Harcászati Repülőezred végleg megszűnt, hatalmas űrt hagyott maga után a magyar katonai repülésben. Ezt minden jelenlévő egyszerre érezhette, amikor Cseporán Mihály és Magasdi György együtt leplezték le a 08-as oldalszámú MIG-23 repülőgépet. A gép mellett emléktábla hirdeti a típus repülőgép-vezetőit és egyben emlékezik az elhunyt kollégákra is.
A repülőgép a Hadtörténeti Intézet és Múzeumból került újra otthonába. Körülbelül egy hónapja kezdődtek rajta a rekonstrukciós munkálatok. A festők, Pach József és csapata, előbb lecsiszolták, majd egy alapozó festés után, újra eredeti színét kapta meg a gép a fedőfestés során. Balogh Imre vezérőrnagy, Bordás Botond alezredes és Vetró Róbert főtörzsőrmester az új gumik beszerzésében segédkeztek, Szakács Zoltán és Barka Tamás pedig hihetetlen teljesítményként 15 év után újra működőképessé tették a kabintető levegőrendszerét. A 08-as oldalszámú MÍG 23-as tegnaptól a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtéren kiállított többi repülőgéptársa mellett hirdeti a bázis nagyon is aktuális jelmondatát: „Hitünk a jövő!”
A koszorúzáson Horváth Ferenc, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke mondott beszédet.
- Az embernek fontos, hogy halála után is emlékezzenek rá, maradandó nyomot hagyjon maga után, ha máshol nem, legalább hozzátartozói, barátai és bajtársai emlékezetében. A halottak már kint vannak a tér-időből, nincsenek beszorítva a múlt és a jövő közé, a porszerű jelenbe, nem félnek, hogy vajon mi vár rájuk, nem sajnálkoznak a megtörtént dolgok megmásíthatatlanságán. Éppen ezért lehetséges olyan módon törődni velük, ahogy azt ők igénylik, és valóban megérdemlik - mondta Horváth Ferenc, majd két repülőszerencsétlenséget idézett fel a közelmúltból.
A Honvéd Bajtársi Klub elnöke kiemelte, ma emlékezni kell mindazokra, akik lehetővé tették a repülőgép vezetők számára a feladatok sikeres végrehajtását, azokra a bajtársakra, repülőgép-műszakiakra, földi kiszolgálókra, akik ma már nem lehetnek velünk, emellett emlékezni kell a 47. Pápa Harcászati Repülőezredre is.
- Ez a katonai szervezet ötven éven át munkát, megélhetést, boldogságot, örömet és szomorúságot adott nekünk ebben a városban. Mindnyájunkban ezen emlékek élnek a munkatársainkról, a repülésekről és a mindennapokról. Egy közös emlék azonban meghatározó maradt mindenki életében, ez a búcsúrepülés. Amikor a beton fölött végig repült a 16 darab MIG 21-es repülőgép, abban erő, becsület és tisztesség volt - fogalmazott az elnök.
A koszorúzást követően a találkozó résztvevői a Bázisrepülőtérre utaztak, ahol egy 08-as oldalszámú MIG-23 repülőgép avatóceremóniáján vettek részt.
Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület és a Pápai Honvéd Bajtársi Klub nevében Simon Róbert, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket.
- A mai találkozón megemlékezünk a tíz éve megszüntetett Repülőezredünkről és a 15 éve utoljára felszállt, MIG 23-as repülőgépeinkről. A 16 repülőgép 1979 és 1996 között, 35206 felszállással, 22079 óra 21 percet töltött a levegőben. Az üzemeltetés során elvesztettünk öt repülőgép vezetőt és repülőgépet. A 23-as családból nem hivatalosan, a mellettem álló gép állt le először. Miután megkapta a 01-es hajtóművét, kétszer próbálta berepülni Cseporán Mihály, de mindkétszer magas volt a gázhő az utánégető üzemmódon. A harmadik berepülés, ami egyben a gép utolsó felszállása is volt, 1995. február 23-án került végrehajtásra. A repülőgép-vezetőfülkében ekkor is Cseporán Mihály ezredes ült, a gépet Magasdi György főtörzsőrmester, a gép első számú mechanikusa engedte el az utolsó útra. Leszállás után ez áll a formulárban: teljesített 2197 fel és leszállást, ez alatt 1462 óra 12 percet repült.
Július 2-a a magyar repülőműszakiak napja. A Magyar Légierő indulója után Sáfár Albert ezredes köszöntötte a repülőműszakiakat és a rendezvény résztvevőit.
- A repülőműszakiak azok az emberek, akik alánk tolták a gépeket, akkor, amikor ez az ezred még működött. Akkor, amikor repültünk, nem is gondoltunk arra, hogy azok a kerozinszagú műszakiak, akik ott sürgölődnek-forgolódnak a gépek mellett, milyen szeretettel, odaadással, hozzáértéssel és hűséggel kezelik azt a technikát, amit a haza adott nekik, amivel mi repültünk. Azok az emberek, akik a piros vonalon éveket, sőt évtizedeket húztak le, a féltő gondoskodást, amit a gépek iránt éreztek, átadták nekünk is - ezekkel a gondolatokkal köszönte meg a repülőműszakiak munkáját a rendezvény fővédnöke, egykori pilóta.
2000. június 30. és augusztus 24. Ezek azok a dátumok, amit senki sem fog elfelejteni, hiszen előbbikor szűnt meg a 47. Pápa Harcászati Repülőezred, utóbbi napon pedig a repülőtér és az ezred búcsúzott el a típusától, a bázistól és a várostól.
Aznap 16 gép emelkedett a levegőbe és egy gigantikus 3×5-ös köteléket alkotva többször is áthúztak a repülőtér felett. Domonkos Miklós akkor még törzsfőnökként könnyeivel küszködve azt mondta, tudja, amikor a parancsnoka leszáll és engedélyt kér a zászló levonására, egy kicsit meghal a Magyar Légierő. Tegnapi beszédében a bázisrepülőtér parancsnoka kiemelte, nem kell temetni a 47-est.
- Azért nem kell siratni, mert vannak olyan emberek, akik próbálják ébren tartani a lángot, az emléket. Amikor Simon Róbert megkeresett engem, szkeptikus voltam, hiszen vannak nekünk repülőgépeink, amelyeket fel lehetne állítani, de a mostani gazdasági helyzetben nem egyszerű ezt megoldani. Ezért szeretnék köszönetet mondani nekik, hogy volt bátorságuk, tehetségük, kapcsolatuk és kitartásuk abba belefogni, hogy ezt a repülőgépet újjá varázsolják - fogalmazott az ezredes.
Domonkos Miklós úgy véli, minden értéket, amivel ma a Bázisreptér rendelkezik és képvisel, a 47. Pápa Harcászati Repülőezredtől kapta örökségül.
- A szakértelmet, a kitartást, azt, hogy soha nem kell feladni a reményeinket, az álmainkat és azt, hogy ha nagyon sokat teszünk valamiért, azt el tudjuk érni, mind a 47-estől kaptuk örökül - fogalmazott a bázisparancsnok.
A lepel lehúzása előtt Varga Imre, a 23-as hajózó század egykori parancsnoka vidám történeteket felelevenítve emlékezett a MÍG-23-as típusra.
Amikor a 47. Pápa Harcászati Repülőezred végleg megszűnt, hatalmas űrt hagyott maga után a magyar katonai repülésben. Ezt minden jelenlévő egyszerre érezhette, amikor Cseporán Mihály és Magasdi György együtt leplezték le a 08-as oldalszámú MIG-23 repülőgépet. A gép mellett emléktábla hirdeti a típus repülőgép-vezetőit és egyben emlékezik az elhunyt kollégákra is.
A repülőgép a Hadtörténeti Intézet és Múzeumból került újra otthonába. Körülbelül egy hónapja kezdődtek rajta a rekonstrukciós munkálatok. A festők, Pach József és csapata, előbb lecsiszolták, majd egy alapozó festés után, újra eredeti színét kapta meg a gép a fedőfestés során. Balogh Imre vezérőrnagy, Bordás Botond alezredes és Vetró Róbert főtörzsőrmester az új gumik beszerzésében segédkeztek, Szakács Zoltán és Barka Tamás pedig hihetetlen teljesítményként 15 év után újra működőképessé tették a kabintető levegőrendszerét. A 08-as oldalszámú MÍG 23-as tegnaptól a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtéren kiállított többi repülőgéptársa mellett hirdeti a bázis nagyon is aktuális jelmondatát: „Hitünk a jövő!”
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!