Csak egy köszönet a pápaiaknak - beszélgetés Horváth Adriánnal, aki megkomponálta Pápa Város Himnuszát


2011-06-30 13:48:50  | cikk: Tóth Tamara  | 


Megszületett a mű, Pápa Város Himnusza. Egy kicsit szomorkás, emelkedett, de mindenképpen megható és ünnepélyes. Komponálója és szövegírója Veszprémben él és ott is lakik. Horváth Adrián, 2008. óta karmestere Pápa Város Fúvószenekarának, emellett mélyrézfúvós hangszereken tanít.

- Megírni ma egy himnuszt nem könnyű és nem is hálás feladat, hiszen sok a kritikus. Honnan jött az ötlet?
- Ez egy nagyon régi szokás volt. Annak idején úgy tartották, ha egy karmester a város vagy uradalom szolgálatába szegődött, akkor írnia kell egy indulót a településnek. Én erről már lemaradtam, mivel Pápa város indulóját korábban már megíratták. Engem nagyon nagy szeretettel fogadtak itt Pápán és azon gondolkodtam, hogy mivel tudnám ezt meghálálni. Ezért alkottam meg a város himnuszát, mely csak egy köszönet a pápaiaknak, hogy ilyen kedvesen befogadtak veszprémiként.

- Mi inspirálta a mű írásakor?
- Az lebegett a szemeim előtt, hogy próbáljak valami olyan fenségeset, fennköltebb dalt írni, ami jobban a szívéhez szól az embereknek. Lehet, hogy egy kicsit szomorúnak tűnik, de próbáltam zeneileg ezt tompítani a vége felé. A célom az volt, hogy ha megszólal, a szívre hasson. A szövegnél is igyekeztem mindent kihozni magamból, de én igazából a zenéhez értek.

- Volt illetve van példaképe? Mikor döntött a mű megírásáról?
- Nem, én tulajdonképpen egyszer csak úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy megírjam, mert volt néhány dallam a fejemben. Leültem és úgy döntöttem, hogy megírom. Az lebegett a szemem előtt, hogy nem akartam hosszút írni, mert akkor senki sem akarja elénekelni és akkor senki sem akarja majd játszani. Formailag ennyi kikötésem volt magammal szemben.

- Teltházas koncerttel ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját Pápa Város Fúvószenekara, és akkor este hallhatta először a város az Ön által komponált Pápa Város Himnuszát. Legutóbb pedig a református templomban csendült fel három kórus, az Erkel Kórus, az Éneklő Szülők Kara és Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskarának előadásában. Lát arra lehetőséget, hogy a többi gyülekezet előtt is megszólalhatna a város himnusza?
- Tulajdonképpen ez nem rajtunk múlik, mert a zenekar mindig is nyitott volt arra, hogy amit mi játszunk, azt minél több ember meghallgathassa. Nincs megkötve, az teljesen véletlen volt, hogy a pápai református templomban szólalt meg másodszor.

Horváth Adrián a jövőt tekintve is tele van új célokkal és feladatokkal. A nagy múltú Pápa Város Fúvószenekarának karmestereként fel van adva a lecke, megújulni úgy, hogy közben a felismerhető és jellemző stílust megtartsa a zenekar, szintén nem könnyű feladat. Pápa Város Himnuszát hallgatva azonban kétség sem férhet hozzá, hogy Horváth Adriánnak ez is sikerülni fog.
 

Képek:

nincsenek képek

Életút:
Horváth Adrián 1970. szeptember 11-én született Kiskőrösön és nyolc évesen kezdett el zenét tanulni, még abban az évben bekerült a kiskőrösi MÁV Vasutas Fúvószenekarba, mint tenorkürtös. Zenei pályája azonban itt nem állt meg, 1989-ben a Zenész Tiszthelyettes-képző Szakközépiskola tuba tanszakán, majd 1998-ban harsona tanszakon is elvégezte a középiskolát a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolában. 2008-ban a Miskolci Egyetem, Bartók Béla Zeneművészeti Intézet harsonatanár, kamaraművész és a fúvószenekari karnagy szakán diplomát szerzett. A művész 1989-tól a veszprémi Légierő Zenekarban tubásként, később harsonásként zenélt, ahol 2007-2011 között Katona János alezredes mellett a karmester-helyettesi tisztséget is betöltötte. 2011-ben vonult szolgálati nyugdíjba a Légierő Zenekarból.

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!