A néptánc szerelmesei voltak a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör vendégei
2011-06-27 21:01:18 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Pápán a Müller név egyenlőt jelent a Vadvirággal, a néptánccal, a zenével és az énekkel. A Müller család tagjait mindenki jól ismeri a fellépésekről, ma este azonban egy egészen más oldalukat mutatták be a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Körben.
A 30 éves együttes alapításáról, kezdeteiről Müller Zoltán beszélt a szép számban megjelent érdeklődőknek. Az együttes mostani vezetője ’86 óta tagja a csapatnak, 16 évesen került be Ruppert László kezei közé. Előtte sportszerűen lovagolt, s amikor abbahagyta a lovaglást, sógornője ajánlására mentek el Anitával megnézni egy vadvirágos néptáncpróbát. Saját bevallása szerint, nem a néptánc fogta meg őket, hanem a csapat, amely nagyon vidám társaság volt akkor, aztán elkezdtek a próbákra járni és szép lassan ottragadtak az együttesben.
- Később megjött ehhez a népi kultúra iránti tisztelet és szeretet is, hiszen ezt ott belenevelték az emberbe. Az együttes már kétszeresen is „Kiválóra” minősült, ez óriási eredmény, a saját magam tekintetében pedig azt tartom nagy sikernek, hogy egyszerű táncosból tánckarvezetővé, majd később az együttes vezetőjévé váltam - mondta Müller Zoltán.
A családatya úgy gondolja, a jó eredmény mögött csapatmunka áll, és a csapattal szembeni elvárásoknak azért nem terhes megfelelni, mert a tagok rengeteg áldozatot hoznak az együttesért.
Müller Anita szerint csak szívvel-lélekkel és hittel valamint nagy-nagy szerelemmel lehet ezt a műfajt csinálni.
- Sokszor gondolkoztunk Zolival, férjemmel azon, hogy ha annak idején mi nem kezdünk el együtt táncolni a Vadvirágban, hiszen mi előbb ismerkedtünk meg, akkor együtt maradtunk volna-e. Nem biztos. Úgy gondolom, hogy egy család életében szükség van olyan közös nevezőkre, közös pontokra, amikben a család a legteljesebb mértékben együtt tud gondolkodni. Nekünk ez a legnagyobb megtartó erő, hogy van egy olyan közös szerelmünk, amely akkor is átsegít minket a bajon, hogyha esetleg problémák vannak a mindennapi életben.
Az együttes koreográfusa úgy fogalmazott, a közös szerelem néha problémák forrása is lehet, hiszen férjével együtt mindketten nagyon erős személyiségek, így a döntések meghozatalánál nap, mint nap megvívják a maguk harcát.
A Müller családnak az otthona is a néptáncról szól. Ha éppen nincs ház körüli feladatuk, de sokszor még aközben is énekelnek, és a szabadidejüket is aktívan, tánctanulással, archív felvételek áttanulmányozásával töltik. Ebbe a világba született mindkét lányuk, Müller Sára és Müller Kata is, így nem meglepő, hogy mindkét leányzó a néptáncban keresi boldogulását.
- Úgy gondolom, nem jó az, ha egy nő kijelenti, hogy ő irányít egy családot, mert az nagyon sok felelősséget róhat rá. Mindig tudni kell belehelyezkedni a női szerepekbe. Nekem ezt volt a legnehezebb megtanulnom annak idején, mert én egy nagyon fiús lány voltam. A mai napig is vannak bennem ilyen törekvések, tehát én a sportválasztásomban és a magánéletemben is mindig szerettem keménykedni. Amikor elkezdtem táncolni, akkor szembesültem azzal, hogy a magyar népi kultúrában a női szerep, az egy elég komolyan alárendelt szerep és nekem ezt a harcot volt nehéz megvívnom, hogy nem én vagyok az, aki megmondja, hogy merre fordul, aki megmondja, hogy mit teszünk a táncban, és hogy mikor hagyhatom ott a fiút.
Müller Anita sok mindent tanult a tánctól, hiszen mint mondta, megtanulta tisztelni ezt a fajta hagyományt, és megtanult tanulni a másik féltől. Összességében úgy véli, ezek is segítették abban, hogy helyes arányok alakultak ki a Müller családban.
A 30 éves együttes alapításáról, kezdeteiről Müller Zoltán beszélt a szép számban megjelent érdeklődőknek. Az együttes mostani vezetője ’86 óta tagja a csapatnak, 16 évesen került be Ruppert László kezei közé. Előtte sportszerűen lovagolt, s amikor abbahagyta a lovaglást, sógornője ajánlására mentek el Anitával megnézni egy vadvirágos néptáncpróbát. Saját bevallása szerint, nem a néptánc fogta meg őket, hanem a csapat, amely nagyon vidám társaság volt akkor, aztán elkezdtek a próbákra járni és szép lassan ottragadtak az együttesben.
- Később megjött ehhez a népi kultúra iránti tisztelet és szeretet is, hiszen ezt ott belenevelték az emberbe. Az együttes már kétszeresen is „Kiválóra” minősült, ez óriási eredmény, a saját magam tekintetében pedig azt tartom nagy sikernek, hogy egyszerű táncosból tánckarvezetővé, majd később az együttes vezetőjévé váltam - mondta Müller Zoltán.
A családatya úgy gondolja, a jó eredmény mögött csapatmunka áll, és a csapattal szembeni elvárásoknak azért nem terhes megfelelni, mert a tagok rengeteg áldozatot hoznak az együttesért.
Müller Anita szerint csak szívvel-lélekkel és hittel valamint nagy-nagy szerelemmel lehet ezt a műfajt csinálni.
- Sokszor gondolkoztunk Zolival, férjemmel azon, hogy ha annak idején mi nem kezdünk el együtt táncolni a Vadvirágban, hiszen mi előbb ismerkedtünk meg, akkor együtt maradtunk volna-e. Nem biztos. Úgy gondolom, hogy egy család életében szükség van olyan közös nevezőkre, közös pontokra, amikben a család a legteljesebb mértékben együtt tud gondolkodni. Nekünk ez a legnagyobb megtartó erő, hogy van egy olyan közös szerelmünk, amely akkor is átsegít minket a bajon, hogyha esetleg problémák vannak a mindennapi életben.
Az együttes koreográfusa úgy fogalmazott, a közös szerelem néha problémák forrása is lehet, hiszen férjével együtt mindketten nagyon erős személyiségek, így a döntések meghozatalánál nap, mint nap megvívják a maguk harcát.
A Müller családnak az otthona is a néptáncról szól. Ha éppen nincs ház körüli feladatuk, de sokszor még aközben is énekelnek, és a szabadidejüket is aktívan, tánctanulással, archív felvételek áttanulmányozásával töltik. Ebbe a világba született mindkét lányuk, Müller Sára és Müller Kata is, így nem meglepő, hogy mindkét leányzó a néptáncban keresi boldogulását.
- Úgy gondolom, nem jó az, ha egy nő kijelenti, hogy ő irányít egy családot, mert az nagyon sok felelősséget róhat rá. Mindig tudni kell belehelyezkedni a női szerepekbe. Nekem ezt volt a legnehezebb megtanulnom annak idején, mert én egy nagyon fiús lány voltam. A mai napig is vannak bennem ilyen törekvések, tehát én a sportválasztásomban és a magánéletemben is mindig szerettem keménykedni. Amikor elkezdtem táncolni, akkor szembesültem azzal, hogy a magyar népi kultúrában a női szerep, az egy elég komolyan alárendelt szerep és nekem ezt a harcot volt nehéz megvívnom, hogy nem én vagyok az, aki megmondja, hogy merre fordul, aki megmondja, hogy mit teszünk a táncban, és hogy mikor hagyhatom ott a fiút.
Müller Anita sok mindent tanult a tánctól, hiszen mint mondta, megtanulta tisztelni ezt a fajta hagyományt, és megtanult tanulni a másik féltől. Összességében úgy véli, ezek is segítették abban, hogy helyes arányok alakultak ki a Müller családban.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!