Elesett hőseinkre emlékezett a Jobbik
2011-05-29 19:52:03 | cikk: mo |
A második világháborúban újabb nevekkel szaporodott a hősök sora. Egy 1942. április 25-én kelt rendeletben az ünnepet kiterjesztették az 1938. után elesettekre is. Kimondta: 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért, emléküket ugyanolyan kegyelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét – emlékezett vissza Orbán Imre az emléknap keletkezésének történetére. - 1945-ben még országszerte megtartották a hősök napját, de szerényebb keretek között és már nem számított nemzeti ünnepnek. A kommunista hatalomnak nem volt ínyére a megemlékezés, hiszen azokról a honvédekről szólt, akik jórészt a szovjet hadsereg ellen harcolva estek el. Közel ötven évig csak titokban lehetett gyertyát gyújtani hősi halottainkért – fogalmazott a radikális párt helyi elnöke. Orbán Imre rövid történelem órát tartott a megjelenteknek, melyhez Fejes Sándor A Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred története című kötetét hívta segítségül. Emlékbeszédében felidézte a gorodok-satanowi lovasroham tragédiáját, s az azt követő veszteségeket. A beszédet követően az emlékezők gyertyagyújtással tisztelegtek a hősi halált halt huszárok, katonák, honvédek emléke előtt az első és második világháborús emlékműveknél, valamint az 1956-os forradalom emlékére állíttatott Magyar Piétánál.
Képek:
"Lovasságunk a lóháton vívott harcban minden alkalommal győzött. Huszárjaink, ahol lehetett, az orosz gyalogságot és a tüzérséget legázolták, de az előre elkészített védelmi vonalak előtt le kellett szállniuk a lóról, mert csak gyalogtámadással juthattak előre. Ehhez viszonyt nem volt megfelelő ruhájuk és felszerelésük. Színes ruháikkal igen jó célpontjai voltak a puskáknak, géppuskáknak és ágyúknak. Mégis nagyon sok használható jelentést tudtak küldeni az ellenség mozgásáról, gyülekezéséről. Támadó szellemben nevelt lovasságunknak a felderítés kierőszakolásáért vívott nehéz harcai igen nagy veszteséggel jártak. A hadvezetés a gorodoki vereség után belátta, hogy a lovasságot helytelenül szerelte fel, és olyan feladatot adott számára, amit az gyenge erejével helyenként még a teljes felőrlődés árán sem oldhatott meg. A huszár a harcban vitéz, minden helyzetben leleményes volt és gyorsan megtanulta azt is, amire nem nevelték. Az 5. honvéd lovashadosztály gorodoki, halálfélelmet nem ismerő lovasrohamai rettegetté tették a magyar huszár nevét és a már addig is világhírű magyar lovasságnak most még a „vörösördog” jelzőt is megszerezték. Az orosz lovasság rendszerint ki is tért a lovasrohamok elől."
Részlet Fejes Sándor - A Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred története című könyvéből.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!