Olasz cserediák Pápán

- Giusy vagyok, tizenöt éves, Olaszországban, Gragnanoban élek, ami egy Pápa nagyságú kisváros, két kilométerre a tengertől és 30 km-re Nápolytól - kezdte szinte hibátlan magyarsággal a nyelvünket mindössze alig két hónapja tanuló diáklány. - Hárman vagyunk testvérek, van két öcsém, a tizenhárom éves Antonio és a tízéves Francesco. Amíg Magyarországon tartózkodom, a szüleim is vendégül látnak egy belga cserediákot. Az itteni vendéglátó családom a Berta család, egy magyar „testvérem” van, Lotti, akivel osztálytársak is vagyunk a 9. D-ben, osztályfőnökünk Németh Éva tanárnő.

- Voltál már valaha cserediák?
- Hát nem igazán, bár egy hétig tavaly voltam Németországban egy családnál, s egyszer két hetet töltöttem Dublinban egy nyelvtanfolyamon.

- Nehéz volt elszakadni a családodtól? Milyen cserediáknak lenni?
- Őszintén szólva nem könnyű, de a családom támogatta az ötletet, sőt javasolták is nekem ezt a fantasztikus lehetőséget. Az itteni tanáraim, barátaim is segítettek nekem a beilleszkedésben.

- Miért éppen Magyarországot, Pápát választottad?
- Pápát nem én választottam, csak Magyarországot, sok szépet hallottam már róla. A vendéglátó családok, akik részt vesznek ebben a cserediák programban, ők választják ki az életrajzok és egyéb információk alapján, hogy kit szeretnének „befogadni”. Ez egy fantasztikus ország, de ezt  kevesen tudják. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy ide kerültem, nagyon kedves a családom, szeretem az osztálytársaimat és a tanáraimat is. Mindenki nagyon segítőkész velem.

- Mennyiben különbözik az olasz iskolarendszer a magyartól? Van különbség?
- Természetesen van, nem is kevés - mondta mosolyogva a diáklány. - Az olasz iskolák teljesen mások, mint a magyarok. Például nálunk nincsen évnyitó ünnepély, a tanóráink hatvan percesek és nincs szünet közöttük, illetve kötelező heti egy hittanóra a diákoknak. Középiskolába öt évig járunk, én egy reálgimnázium tanulója vagyok. Más tantárgyaink vannak, mint itt, például latin, filozófia és francia. Az osztályozás is nagyon eltérő, nálunk 1-10 közötti jegyekkel értékelik a teljesítményünket és a házi feladatunk is több. A tanár és a diák viszony is más, nem annyira közvetlen. Az olasz tanárok általában a vezeték nevükön szólítják a tanulókat. Érdekes számomra, hogy Magyarországon van ének-zene oktatás középiskolában is, nálunk ez általános iskolában befejeződik. Örülök annak, hogy a magyar iskolámban tanulok gépírást, tanulásmódszertant és németet is. Így most egyszerre két új nyelvvel ismerkedem, a magyarral és a némettel. A magyar nyelv nagyon nehéz, de már sok mindent megértek és válaszolni is tudok.

- Nehéz volt magyarul megtanulni?
- A szavakkal nem volt gondom. Könnyű volt a három igeidő is, de a ragozással nem volt egyszerű megbarátkozni, az még máig is gondot okoz. Tetszik ez a nyelv, átjárok Veszprémbe, ahol még rajtam kívül kettő AFS-cserediákkal tanulunk magyarul, de itt, a közgázban is segít az olasztanár, Vadász Gábor abban, hogy még jobban megismerhessem a magyar nyelv szépségeit .

- Mi volt a legnehezebb illetve a legkönnyebb magyar szó, amit megtanultál?
-  Talán a legegyszerűbbnek a „család” szó tűnt, ez a kedvencem, legnehezebb pedig az „osztályfőnöki” és „gazdasági ismeretek” kiejtése volt.

- Hogy állsz a magyar konyhával?
- Szeretem a magyar ízeket, finom ételek vannak. Nagyon ízlik a gulyásleves, talán azért is, mert nálunk, Olaszországban nem szokás sűrűn levest enni. A múlt héten ettem egy számomra érdekes ételt, mint utóbb megtudtam, ez a mákos guba volt, ilyet nem szeretnék többet enni - mondta nevetve.

- Merre jártál már Magyarországon?
- Sokfelé elmentünk már kirándulni, jártunk Győrben, Veszprémben, a Balaton és a Fertő tó környékén, Debrecenben, a Duna- kanyarban, sőt az őszi szünetben még külföldre is eljutottam a magyar családommal, Prágába és Bécsbe látogattunk el, s közben Budapestet is megnéztük. Csodálatos a magyar főváros!

- Mi a legemlékezetesebb számodra az itt eltöltött hónapokból?
- Minden! Örömmel fogok majd a családomra, a tanáraimra, barátaimra visszaemlékezni. Nagy élmény lesz számomra a napokban megrendezendő gólyabál, amit az elsőéveseknek szerveznek, nálunk ilyen sajnos nincs. Menyasszonyi ruhában fogok felvonulni ezen a bulin, amit izgatottan várok már.

- Tervezed, hogy visszalátogatsz még Pápára?
- Igen, biztos, hogy visszajövök!!

- Végül mit tanácsolsz, érdemes cserediáknak elmenni valamelyik országba?
- Feltétlen használja ki a lehetőséget mindenki, aki megteheti. Cserediáknak lenni meghatározó, életre szóló élmény, amihez azonban, kitartás, tolerancia és bátorság is kell!

A beszélgetés végén az olasz diáklány osztályfőnöke, Németh Éva, aki egyben Guisy angoltanára is, hozzáfűzött néhány gondolatot a beszélgetéshez.
- Örülök, hogy az osztályomba jár ez a kislány, tanítványaimmal együtt nagyon fogjuk sajnálni, amikor november végén hazautazik. Temperamentumos, belevaló, igazi cserediák, nyitott, minden érdekli, szorgalmas és persze mindig jókedvű! Nemcsak ő tanult sokat, mi is rengeteg érdekességet hallottunk tőle. Reméljük, nem szakad meg a kapcsolatunk azzal, hogy visszatér Olaszországba.

Babos Petra