Még kér a nép

Ez a Győr és Pápa közti térség a közlekedési infrastruktúra fejlesztése tekintetében mintha meg lenne átkozva… Közlekedési miniszter a parlamentben, képviselő választási szórólapján évek óta ígéri a két város közötti vasút villamosítását, a munkák meg közben nem nagyon látszódnak előremozdulni. De vissza a közúthoz!

Egyedülálló lehetőséget szalasztott el Bajnai Gordon miniszterelnök július 27-én a légibázison az első C-17-es repülőgép ünnepélyes fogadásán. A sors megteremtette számára azt a lehetőséget, hogy a diplomáciai testület megjelent tagjai, főtisztek, képviselők és önkormányzati vezetők, valamint érdeklődő pápaiak előtt jelentse be: a magyar kormány eleget tesz vállalásának, s megfelelő műszaki tartalommal (s nem a jelenleg ismert tervek szerint, azaz a régi nyomvonalon) építteti meg a 83-as út Győr és Pápa közötti szakaszát. A miniszterelnök nem élt a lehetőséggel, terjedelmes beszéde ennek híján kevés maradandó nyomot hagyott az ünneplők körében.

Elfogyott a türelem

Kovács Zoltán pápai és Horváth Gyula győrszemerei polgármesterek a Magyar Nemzet augusztus 6–i, csütörtöki számában jelezték: fogytán a 83-a út mellett élők türelme. A rossz vonalvezetésű, sebességkorlátozásokkal „karbantartott” út hónapról hónapra szedi áldozatait, az itt élőket képviselő polgármesterek hónapok óta Hónig Péter közlekedési miniszter válaszát várják, akit még májusban kerestek fel néhány ezer tiltakozó aláírás társaságában. Kovács Zoltán polgármester hivatkozott arra az üzenetváltásra is, amelynek részese volt még korábbi miniszteri minőségében Bajnai Gordon is, s amelyben meg is erősíti azt, hogy a Győr-Pápa közötti út korszerűsítése 2010-re elkészül; valamint emlékeztetett a pápai polgármester arra is, hogy Pápa (és vele Magyarország) azért nyerhetett a C-17-esekért futott versenyben Románia és Constanza (azért a XX. században ritka volt az ilyen pillanat!), továbbá Németország és Ramstein előtt, mert kötelezettséget vállalt arra is, hogy az M1-es autópályától a repülőtérig mai értelemben vett járható utat épít. Ugyanezeket az érveket sorolta el augusztus 7-én Áldozó Tamás pápai alpolgármester a Lánchíd Rádió reggeli adásában kiegészítve azzal, hogy a fent említett miniszteri vizit alkalmával megdöbbentő tájékozatlanságot tapasztalt Hónig Péter részéről.

Építsen utat a HM, tankot meg vegyen a GKM?

Hónig Péter a 83-as út pápai bevezetőjének építése kapcsán nem érezte illetékesnek a közlekedési minisztériumot (GKM), mivel szerinte a NATO amúgyis fizet a repülőtér használatáért a honvédelmi tárcának, így építsen utat az utóbbi. Ezek szerint a közúthálózat kíméletes használata céljából a közlekedési tárca meg gumikerekű harckocsikat vásároljon a seregnek? A miniszteri kijelentésről annyit, hogy a NATO nem fizet a repülőtér használatáért, már csak azért sem, mivel a légiszállítási képesség fokozása (angol rövidítéssel: SAC) nem NATO, hanem a szövetségi kereteken túlmutató program, hisz részese annak Finnország és Svédország is. És a hazánkkal együttműködő másik 11 ország egyike sem fizet arepülőtér használatáért.

Miért kell az út?

Egymástól hozzávetőleg 40 kilométeres távolságban két, gyakorlatilag korlátlan kapacitású közlekedési infrastruktúra áll rendelkezésre: az M1-es autópálya és a pápai repülőtér. Esetleges szükséghelyzetekben (pl.: természeti katasztrófák esetén, hogy háborúkra ne is utaljunk) szükségessé válhat, hogy ezt a 40 kilométeres szakaszt igen nagy tömegű, vasúton nem szállítható (oh, villamosítás…) áruval kell leküzdeni. Akár az is előfordulhat, hogy a pápai bázison kialakított képességet Takácsiban egy csőtörés (vagy a Gerence áradása, mint ahogy néhány éve az is megesett), vagy Győrszemerén a fuvaros által meghozott, de még be nem hordott fa korlátozza működésében. Olyasmi ez, mint az emberi szervezetben az érszűkület: két aorta között egy hajszálér az összeköttetés. A 83-as út korszerűsítéséről korábban tartott egyeztetések egyikén a Veszprém megyei közutasok egyebek mellett a leendő szenkirályszabadjai repülőtérrel magyarázták a márkói elkerülő hajmeresztően pazarló műszaki megoldásait. A repülőtér és a közút kapacitása közötti összefüggést tehát ismeri a közlekedési szakma. A szentkirályszabadjai lufi lassan végleg leereszteni látszik, az út mégis megépült (szerényebb kivitelben szó nem érné miatta a ház elejét); Pápán meg évtizedekig biztosan lesz repülőtér, az útért meg küzdeni kell. Az összefüggések tehát nem mindig érvényesek. Volt néhány évtized, amikor a pápaiak keserű tapasztalatokat gyűjtöttek már erről a különös logikáról…
És természetesen kell az út miattunk, akiknek otthona mellett néhány méterrel megy el a kamion éjszaka, amikor átrobog a házak között; akiknek a falujában még személyautóval is figyelmet igényel a jármű úton tartása; meg kell a gyermekeink miatt is, akiket nyugodtan akarunk elengedni iskolába. És kell Pápán a Külső-Győri útiak meg a Vaszari útiak miatt is, meg valamennyiünk miatt is, mert mi fogjuk elszenvedni azt, amikor közel 22 méter hosszú kamionok próbálnak majd a győri úti vasúti átjárónál elfordulni a repülőtér felé.

Kell az út. De miből?

Mivel a 83-as út M1-es utáni szakasza Ménfőcsanakot elkerüli, körülbelül 35 kilométer, jelentős részben új nyomvonalvezetésű út megépítéséről van szó. Azért az új nyomvonal, mert ésszerűbb az egyes települési elkerülőket több helyütt új úttal összekötni, mint mindig visszavezetni az elkerülőket a régi 83-asra. Elkerülő út és települési átvezető szakasz építése között sokszor nincs jelentős ráfordításbéli különbség, hisz az egyes településeken forgalomlassítókat, rávezető és lekanyarodó sávokat, kerékpárutakat, gyalogátkelőket kell kialakítani; megerősíteni a régi  műtárgyakat (pl.: hidak), buszmegállókat áthelyezni. Korábban a közútfejlesztés operatív programja tartalmazta a 83-as út városlődi kereszteződésétől Pápáig tartó szakaszának korszerűsítését. A hírek szerint ez a hozzávetőleg 26-27 kilométeres szakasz elveszett, azaz a közlekedési tárca az erre a projektre tervezett forrásokat átcsoportosította a Győr-Pápa közötti fejlesztésekre. Ha ez így történik, akkor mindössze 8-10 kilométer út építésére (illetve mivel  EU-projektről van szó, az építés önrészére) kell forrást találni. Ez a forrás pedig a központi költségvetésben rendelkezésre áll: a SAC-program sikerének köszönhetően eddig Pápán letelepedett közel kétszáz külföldi család többletfogyasztásából adók formájában évente sokszáz millió forinttal (a program 30 évre tervezett ideje alatt összességében sok-sok milliárddal) részesül a költségvetés. Kár volna, ha a közlekedési tárcánál tapasztalt hivatali szűklátókörűség, az előkészítésben eddig tapasztalt csőlátás árnyékot vetne az egyedülálló nemzetközi együttműködés eddigi sikereire. Az meg különösen kerülendő, hogy az együttműködő külföldi partnerek magyar békételenségnek, a program létét veszélyeztető belső viszálynak értékeljék a 83-as jövője körül folyó, egyelőre békés, ám könnyen eszkalálódó polémiát.