Beethoven gyöngyszemei szólóhegedűn és zongorán
2011-05-08 08:11:42 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A népszerű Barangolások Beethoven zenéjében című koncert folytatásaként pénteken este a PED Otthonban Németh-Vékes Erzsébet és Szabó Tamás, a Bartók Béla Zeneiskola tanárai a tavasz jegyében új oldaláról mutatták be a híres zeneszerzőt a közönségnek. A koncert előtt a Pápai Pedagógus Művelődési Ház nevében Kerecsényi Zoltán intézményvezető köszöntötte a megjelenteket.
- Ha Beethovent megemlítjük, általában a grandiózus, vehemens művei jutnak az eszünkbe, és viszonylag kevésbé kerülnek reflektorfénybe azok a művei, amelyekben dalol, énekel, vidám és él a nagy művész. Ezek általában kamaraművek, talán ezért is mozgatnak meg kisebb apparátust és kisebb közönséget is. 1801-ből és 1802-ből két Beethoven Románcot választottunk, amit szólóhegedűre és zenekarra írt, ma kicsit kamarazenére átalakítva szólaltatjuk meg zongorára átírva. Emellett elhangzik még F-dúr tavaszi szonátája is - mondta el kérdésünkre Szabó Tamás.
Az előző koncerthez hasonlóan most is érdekességek hangzottak el a nagy művészről a művek bemutatása előtt.
A korszakról, amikor született a két Románc, annyit érdemes tudni, hogy Beethoven akkor már teljesen tisztában volt azzal, hogy meg fog süketülni és szinte nagyon kevés dolgot értett meg. Levelezéseiben írja például, hogy nagyon közel kell ülnie a zenekarhoz, hogy az énekesek hangját hallja, illetve hiába hallja a beszédhangot, nem érti meg azt. Ez nagy magányra kényszerítette Beethovent, amit az emberek félreértettek és bohókás természetének tudták inkább be. Ezt a magányt kénytelen megírni, amit aztán műveiben írt ki magából. A másik érdekessége még ezeknek a műveknek, hogy nyelvezetükben a haydeni és mozarti örökségeket hordozzák, kevésbé a két hangszer belső inspirációjában születtek, mint inkább az akkori divatos szalonzenék fordulatait hordozzák magukban.
- Ha Beethovent megemlítjük, általában a grandiózus, vehemens művei jutnak az eszünkbe, és viszonylag kevésbé kerülnek reflektorfénybe azok a művei, amelyekben dalol, énekel, vidám és él a nagy művész. Ezek általában kamaraművek, talán ezért is mozgatnak meg kisebb apparátust és kisebb közönséget is. 1801-ből és 1802-ből két Beethoven Románcot választottunk, amit szólóhegedűre és zenekarra írt, ma kicsit kamarazenére átalakítva szólaltatjuk meg zongorára átírva. Emellett elhangzik még F-dúr tavaszi szonátája is - mondta el kérdésünkre Szabó Tamás.
Az előző koncerthez hasonlóan most is érdekességek hangzottak el a nagy művészről a művek bemutatása előtt.
A korszakról, amikor született a két Románc, annyit érdemes tudni, hogy Beethoven akkor már teljesen tisztában volt azzal, hogy meg fog süketülni és szinte nagyon kevés dolgot értett meg. Levelezéseiben írja például, hogy nagyon közel kell ülnie a zenekarhoz, hogy az énekesek hangját hallja, illetve hiába hallja a beszédhangot, nem érti meg azt. Ez nagy magányra kényszerítette Beethovent, amit az emberek félreértettek és bohókás természetének tudták inkább be. Ezt a magányt kénytelen megírni, amit aztán műveiben írt ki magából. A másik érdekessége még ezeknek a műveknek, hogy nyelvezetükben a haydeni és mozarti örökségeket hordozzák, kevésbé a két hangszer belső inspirációjában születtek, mint inkább az akkori divatos szalonzenék fordulatait hordozzák magukban.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!