Megemlékezés Jókai halálának évfordulóján
2011-05-05 19:51:18 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
1904. május 5-én halt meg a „nagy magyar mesemondó”, regényíró Jókai Mór. Ez alkalomból emlékezett ma a Jókai Kör az íróra a Várkastély előtti parkban található Jókai emlékoszlopnál.
Jókai naggyá tette azt a magyar száz évet, amelyben a sors földre küldte őt egy komáromi nemesi házba. A sors elküldte őt Komáromból Pápára is 1841 októberében diáknak az ősi kollégiumba, hogy a "megálmodott dicsőség koszorújához" kinyíljanak számára az első virágok. S valóban kinyíltak itt számára az első virágok, hiszen Jókai számára a szárnypróbálgatások éve volt a pápai. A diákév után sem lett hűtlen Pápához, s a város is tiszteletben tartotta, tartja emlékét, hisz egy máig működő irodalmi-művészeti kört nevezett el róla.
- A kegyelet koszorúi, amelyeket hamarosan elhelyezünk annál a kőoszlopnál, amely apa és fia utolsó közös munkája volt, annak az örökemlékű írónak, közéleti személyiségnek szólnak, akiről még a múlt századforduló feltörekvő új nemzedékének kétségkívül legtehetségesebb képviselője, Ady Endre is így írt: Kicsoda volt Jókai Mór? Egy megelevenedett Pantheon. A mi büszkeségünk. Óh, legyen az még sokáig." Igen, mindnyájunk kívánsága, akarata, legyen az még sokáig, míg magyar ember él ezen a földön - hangsúlyozta köszöntőjében Válint Magdolna, a kör főtitkára.
Timár Adelina, a Türr István Gimnázium és Kollégium 11. G osztályos tanulója Petőfi Sándor Jókai Mórhoz című versét szavalta el, majd Grőber Attila, az iskola történelem-filozófia szakos tanára mondott megemlékező beszédet a legolvasottabb magyar íróról, a romantikus próza legkiemelkedőbb alakjáról.
- „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely utamra rávezetett…” idézte Jókai Mór 1880-ban írt leveléből Grőber Attila. Az áldott kéz és láng nem volt más, mint Pápa városa, az egykori iskolája, a Református Kollégium. 1841-ben került Pápára, a jeles iskolavárosba. A fiatal diák és a város hamar egymásra találtak. Az egymásra találás olyan szellemi pezsgést idézett, mely gondolatával és minden cselekedetével egy szabad, művelt Magyarország vágyát sugározta. A bölcsészet tanulása után az író elhagyta városunkat, mély nyomot hagyva benne és Pápában is. Számos írása merített ötletet pápai történetekből - zárta gondolatait Grőber Attila.
Müller Kata, a Türr István Gimnázium és Kollégium 11. G osztályos diákja Juhász Gyula: Ének Jókairól című versének szavalata után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Jókai naggyá tette azt a magyar száz évet, amelyben a sors földre küldte őt egy komáromi nemesi házba. A sors elküldte őt Komáromból Pápára is 1841 októberében diáknak az ősi kollégiumba, hogy a "megálmodott dicsőség koszorújához" kinyíljanak számára az első virágok. S valóban kinyíltak itt számára az első virágok, hiszen Jókai számára a szárnypróbálgatások éve volt a pápai. A diákév után sem lett hűtlen Pápához, s a város is tiszteletben tartotta, tartja emlékét, hisz egy máig működő irodalmi-művészeti kört nevezett el róla.
- A kegyelet koszorúi, amelyeket hamarosan elhelyezünk annál a kőoszlopnál, amely apa és fia utolsó közös munkája volt, annak az örökemlékű írónak, közéleti személyiségnek szólnak, akiről még a múlt századforduló feltörekvő új nemzedékének kétségkívül legtehetségesebb képviselője, Ady Endre is így írt: Kicsoda volt Jókai Mór? Egy megelevenedett Pantheon. A mi büszkeségünk. Óh, legyen az még sokáig." Igen, mindnyájunk kívánsága, akarata, legyen az még sokáig, míg magyar ember él ezen a földön - hangsúlyozta köszöntőjében Válint Magdolna, a kör főtitkára.
Timár Adelina, a Türr István Gimnázium és Kollégium 11. G osztályos tanulója Petőfi Sándor Jókai Mórhoz című versét szavalta el, majd Grőber Attila, az iskola történelem-filozófia szakos tanára mondott megemlékező beszédet a legolvasottabb magyar íróról, a romantikus próza legkiemelkedőbb alakjáról.
- „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely utamra rávezetett…” idézte Jókai Mór 1880-ban írt leveléből Grőber Attila. Az áldott kéz és láng nem volt más, mint Pápa városa, az egykori iskolája, a Református Kollégium. 1841-ben került Pápára, a jeles iskolavárosba. A fiatal diák és a város hamar egymásra találtak. Az egymásra találás olyan szellemi pezsgést idézett, mely gondolatával és minden cselekedetével egy szabad, művelt Magyarország vágyát sugározta. A bölcsészet tanulása után az író elhagyta városunkat, mély nyomot hagyva benne és Pápában is. Számos írása merített ötletet pápai történetekből - zárta gondolatait Grőber Attila.
Müller Kata, a Türr István Gimnázium és Kollégium 11. G osztályos diákja Juhász Gyula: Ének Jókairól című versének szavalata után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!