A várost meg kell menteni - beszélgetés a pápai ejtőernyőssel, Huszár János bácsival
2011-04-06 07:50:31 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Kiállítás nyílt a pápai ejtőernyősök életéről, munkásságáról a Jókai Mór Művelődési Központ emeleti előadótermében. A kiállítás kapcsolódik a közelmúltban felavatott táblához, melyet dr. Szőllősy Sándor polgármester és vitéz Makray Ferenc alezredes emlékére állított közösen Pápa Város Önkormányzata és a Magyar Ejtőernyős Bajtársi Szövetség. A gondosan összeválogatott anyagot Huszár János állította össze, aki maga is részt vett a második világháborúban a pápai ejtőernyős alakulat katonájaként.
Huszár János úgy véli, a világba sokkal több ejtőernyős emlék került, mint gondolnánk.
- A világ tele van/volt ejtőernyősökkel és azok hozzátartozóival. Például Lengyelországban, egy Marik Hermann nevű egyetemi tanár kérte a könyvemet és 12 oldalas, nagyon szép cikket írt a lengyel helyi hadtörténeti folyóiratban, valamint a lengyel katonai folyóiratban is megjelent egy cikk a pápai ejtőernyősök életéről, mely jelentős tudósítás - összegezte a kiállítást Huszár János.
Elsősorban tárgyi emlékek, könyvek, képek, fényképek kaptak helyet a tárlókban több korszakot is felölelve. Különleges kuriózumként az egyik tárlóban egy megégett ejtőernyővászon darabjai vannak elhelyezve, amit Huszár János bácsi a veszprémi csatában szolgáló társától kapott. Eredeti ejtőernyős jelvényt is találhatunk, mely napjainkban éremgyűjtői körökben 10 ezer forintért kel el.
- Az az igazság, hogy háborús képeim nincsenek, ezt sajnálom, de nem volt rá lehetőség. Viszont a mindennapi élettel kapcsolatban rengeteg amatőr képem van - mondta Huszár János, aki több könyvet is írt a város életét meghatározó történtekről. 1992-től kezdődően találkozókat szervezetek a városban a megmaradt ejtőernyős bajtársak, melyre az ország minden pontjáról érkeztek volt katonák, e találkozókról is találunk képeket a falakon.
Az Apáczai-díjas történelemtanár a kiállításhoz kapcsolódóan beszélt nekünk legújabb könyvéről is, mely a Várost meg kell menteni címet kapta. A könyv Pápa megmentését meséli el az ejtőernyős alakulat hőstettein keresztül, három tanulmányra bontva. Az első tanulmányban Huszár János összefoglalja az eseményeket, a második dr. Szőllősi Sándor életéről szól, a harmadik pedig a katonai parancsnok, vitéz Makray Ferenc ezredes emlékezése.
A könyv megjelenését 1945-től kezdődően magában hordozta Huszár János. Mint mondta, óriási dolog, hogy a második világháborúban a város megmenekült, pedig a szovjetek halálra akarták bombázni. Ilyen város talán egy sincs az országban, amely így előzőleg felkészült az ostromra - véli az író.
1938. augusztusában, Szombathelyen kezdődött meg az ejtőernyősök kiképzése. A kísérleti keret és a majdan felállítandó század parancsnokául vitéz Bertalan Árpád századost nevezték ki, aki már az első világháborúban is részt vett egy bosnyákokból álló rohamosztag parancsnokaként. A tolmeini áttörésnél osztagával, mélyen az ellenséges vonalak mögött, a szembenálló olasz tüzérosztály tisztikarát fogságba ejtette, így akadályozva meg a támadó saját csapatok lövetését. Ezért a tettéért a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és a tiszti arany vitézségi érmet kapta meg. Ő válogatta ki azokat a fiatal tiszteket, akik a Honvédelmi Minisztérium 1938. nyarán kelt körlevelére jelentkeztek. A tisztek augusztus 16-án, Budapesten, a Mária Terézia laktanyában egy szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálaton estek át. Ezután hét jelölt maradt fenn a rostán, akik augusztus 25-én érkeztek Szombathelyre, ahol azonnal megkezdődött a szoktató repülés és a földi felkészítés az ugrásra. Az ugrókiképzés mellett természetesen a földi kiképzés - lövészet, kézigránátdobás és közelharc - is szerepelt a feladatok között. Az ejtőernyős század kiképzésének csak igen kis részét képezi az ejtőernyős ugrásban való kiképzés (toronyból és repülőgépből). A zöme a földön zajlik le és hivatásának megfelelően főleg robbantó, szabotázs és rohamkiképzés-szerű, amihez megfelelő terület kell.
Az ejtőernyősök életében 1939. október elseje tehát fordulópont volt, mivel századdá szervezve, új állomáshelyen folytatták munkájukat.
- Akkor 42 kiképzett katona került ide és a toborzókat követően a békéscsabai katonazenekar összes tagja jelentkezett ejtőernyősnek például, erőszakkal kellett visszatartani őket. Volt külön székely szakasz, kárpátaljai szakasz, hiszen akkor még szélesebb volt az országhatár.
Pápára újoncok nem kerültek az első években, csak kiképzett katonák a különböző alakulatokból. Már az új állomáshelyre vonult be az a mintegy négyszáz fő, aki Bertalan júliusi felhívására különböző alakulatoktól ejtőernyős szolgálatra jelentkeztek. Bertalan Árpádot 1939. november elsején őrnaggyá léptették elő.
1945. március 25-én éjszaka vonult ki Pápáról a második zászlóalj, ez volt a város szerencséje, mert akkor az volt a harcmodor, hogy ha egy városban katonai alakulat van, akkor meg kell bombázni. Három nappal előtte meg is bombázták a várost, súlyos károkat szenvedett, de szerencsére néhány száz méterre eltévesztették a bombázók a várost, így a Tókertre hullottak az ötszáz kilós bombák, végig párhuzamosan a Fő utcával. Az utolsók itt robbantak körülbelül ahol most a kiállítás is megjelent, valamint a régi strand helyén.
- Amikor 1945. januárjában hazakerültünk a komáromi páncélos ütközetből. Az első zászlóalj itt gyakorlatot tartott Pápa védelmére, a keleti oldalon remek kiépített állások voltak a polgári lakossággal. Ezen a gyakorlaton kiderült, hogy Pápát kitűnően lehet védelmezni, minden állásból nagyon jó kilövések voltak. Ott álltam a légpuskások mögött, persze akkor vaktölténnyel lőttek és láttam, hogy lehetetlen a tűzfüggönyön átjönni. A németek közben alaposan felfegyverezték a pápai ejtőernyősöket villámlégpuskával. Ennek három csöve volt, két másodperc alatt cseréltük le, óriási mennyiségű lőszert lehetett elhasználni percek alatt. Mit tett volna a szovjet hadvezetés ebben az esetben, az itt állomásozó 17. szovjet légi hadsereg újra és újra lebombázta volna a várost, mindaddig, amíg rommá nem lesz. Ezért kivonultunk, megmentve a várost a pusztulástól - emlékezett vissza az egykori ejtőernyős.
Huszár János úgy véli, a világba sokkal több ejtőernyős emlék került, mint gondolnánk.
- A világ tele van/volt ejtőernyősökkel és azok hozzátartozóival. Például Lengyelországban, egy Marik Hermann nevű egyetemi tanár kérte a könyvemet és 12 oldalas, nagyon szép cikket írt a lengyel helyi hadtörténeti folyóiratban, valamint a lengyel katonai folyóiratban is megjelent egy cikk a pápai ejtőernyősök életéről, mely jelentős tudósítás - összegezte a kiállítást Huszár János.
Elsősorban tárgyi emlékek, könyvek, képek, fényképek kaptak helyet a tárlókban több korszakot is felölelve. Különleges kuriózumként az egyik tárlóban egy megégett ejtőernyővászon darabjai vannak elhelyezve, amit Huszár János bácsi a veszprémi csatában szolgáló társától kapott. Eredeti ejtőernyős jelvényt is találhatunk, mely napjainkban éremgyűjtői körökben 10 ezer forintért kel el.
- Az az igazság, hogy háborús képeim nincsenek, ezt sajnálom, de nem volt rá lehetőség. Viszont a mindennapi élettel kapcsolatban rengeteg amatőr képem van - mondta Huszár János, aki több könyvet is írt a város életét meghatározó történtekről. 1992-től kezdődően találkozókat szervezetek a városban a megmaradt ejtőernyős bajtársak, melyre az ország minden pontjáról érkeztek volt katonák, e találkozókról is találunk képeket a falakon.
Az Apáczai-díjas történelemtanár a kiállításhoz kapcsolódóan beszélt nekünk legújabb könyvéről is, mely a Várost meg kell menteni címet kapta. A könyv Pápa megmentését meséli el az ejtőernyős alakulat hőstettein keresztül, három tanulmányra bontva. Az első tanulmányban Huszár János összefoglalja az eseményeket, a második dr. Szőllősi Sándor életéről szól, a harmadik pedig a katonai parancsnok, vitéz Makray Ferenc ezredes emlékezése.
A könyv megjelenését 1945-től kezdődően magában hordozta Huszár János. Mint mondta, óriási dolog, hogy a második világháborúban a város megmenekült, pedig a szovjetek halálra akarták bombázni. Ilyen város talán egy sincs az országban, amely így előzőleg felkészült az ostromra - véli az író.
1938. augusztusában, Szombathelyen kezdődött meg az ejtőernyősök kiképzése. A kísérleti keret és a majdan felállítandó század parancsnokául vitéz Bertalan Árpád századost nevezték ki, aki már az első világháborúban is részt vett egy bosnyákokból álló rohamosztag parancsnokaként. A tolmeini áttörésnél osztagával, mélyen az ellenséges vonalak mögött, a szembenálló olasz tüzérosztály tisztikarát fogságba ejtette, így akadályozva meg a támadó saját csapatok lövetését. Ezért a tettéért a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és a tiszti arany vitézségi érmet kapta meg. Ő válogatta ki azokat a fiatal tiszteket, akik a Honvédelmi Minisztérium 1938. nyarán kelt körlevelére jelentkeztek. A tisztek augusztus 16-án, Budapesten, a Mária Terézia laktanyában egy szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálaton estek át. Ezután hét jelölt maradt fenn a rostán, akik augusztus 25-én érkeztek Szombathelyre, ahol azonnal megkezdődött a szoktató repülés és a földi felkészítés az ugrásra. Az ugrókiképzés mellett természetesen a földi kiképzés - lövészet, kézigránátdobás és közelharc - is szerepelt a feladatok között. Az ejtőernyős század kiképzésének csak igen kis részét képezi az ejtőernyős ugrásban való kiképzés (toronyból és repülőgépből). A zöme a földön zajlik le és hivatásának megfelelően főleg robbantó, szabotázs és rohamkiképzés-szerű, amihez megfelelő terület kell.
Az ejtőernyősök életében 1939. október elseje tehát fordulópont volt, mivel századdá szervezve, új állomáshelyen folytatták munkájukat.
- Akkor 42 kiképzett katona került ide és a toborzókat követően a békéscsabai katonazenekar összes tagja jelentkezett ejtőernyősnek például, erőszakkal kellett visszatartani őket. Volt külön székely szakasz, kárpátaljai szakasz, hiszen akkor még szélesebb volt az országhatár.
Pápára újoncok nem kerültek az első években, csak kiképzett katonák a különböző alakulatokból. Már az új állomáshelyre vonult be az a mintegy négyszáz fő, aki Bertalan júliusi felhívására különböző alakulatoktól ejtőernyős szolgálatra jelentkeztek. Bertalan Árpádot 1939. november elsején őrnaggyá léptették elő.
1945. március 25-én éjszaka vonult ki Pápáról a második zászlóalj, ez volt a város szerencséje, mert akkor az volt a harcmodor, hogy ha egy városban katonai alakulat van, akkor meg kell bombázni. Három nappal előtte meg is bombázták a várost, súlyos károkat szenvedett, de szerencsére néhány száz méterre eltévesztették a bombázók a várost, így a Tókertre hullottak az ötszáz kilós bombák, végig párhuzamosan a Fő utcával. Az utolsók itt robbantak körülbelül ahol most a kiállítás is megjelent, valamint a régi strand helyén.
- Amikor 1945. januárjában hazakerültünk a komáromi páncélos ütközetből. Az első zászlóalj itt gyakorlatot tartott Pápa védelmére, a keleti oldalon remek kiépített állások voltak a polgári lakossággal. Ezen a gyakorlaton kiderült, hogy Pápát kitűnően lehet védelmezni, minden állásból nagyon jó kilövések voltak. Ott álltam a légpuskások mögött, persze akkor vaktölténnyel lőttek és láttam, hogy lehetetlen a tűzfüggönyön átjönni. A németek közben alaposan felfegyverezték a pápai ejtőernyősöket villámlégpuskával. Ennek három csöve volt, két másodperc alatt cseréltük le, óriási mennyiségű lőszert lehetett elhasználni percek alatt. Mit tett volna a szovjet hadvezetés ebben az esetben, az itt állomásozó 17. szovjet légi hadsereg újra és újra lebombázta volna a várost, mindaddig, amíg rommá nem lesz. Ezért kivonultunk, megmentve a várost a pusztulástól - emlékezett vissza az egykori ejtőernyős.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!