Csillagászati szakkör indult a Pápai Pedagógus Művelődési Házban
2011-03-28 08:23:42 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? - hangzik el a Csillagpor című film elején. Egy biztos az emberiséget már évezredek óta foglalkoztatja az égbolt. Legendák, mondák, teremtéstörténetek foglalkoznak a csillagok keletkezésével, létezésük okával és az égbolton elfoglalt helyükkel.
Csillagokkal foglalkozni nehéz, de annál szebb tudomány. A szakkör vezetője, Pintérné Rajnai Renáta, csillagász szombaton tartotta meg első összejövetelét a művelődési házban, mely rendkívül nagy népszerűségnek örvendett.
Pintérné Rajnai Renáta 2009-ben végzett az ELTE Természettudományi Karán, csillagászati szakon. Jelenleg másodéves doktorandusz az ELTE-n, fő témaköre az égi-mechanika, a bolygók és kisebb-nagyobb égitestek mozgását vizsgálja. A csillagászat két részre osztható, - tudtuk meg az előadótól- az egyik ága az elmélettel foglalkozik, a másik inkább a megfigyelésre tesz nagyobb hangsúlyt. Pintérné Rajnai Renáta az elméleti ággal foglalkozik, ez tömény matematika és fizika tanulmányokat jelent.
– Szerintem mindenkit foglalkoztatnak a csillagok, kortól függetlenül. A szakkört két részre szeretném bontani. Az első előadáson rövid ismertetőt tartanék a szakmámról, majd az égbolton található tájékozódási pontokról, néhány csillagkép keletkezéséről, jelentéséről beszélek. Jó idő esetén pedig a Várkertben folytatjuk a szakkört a csillagképek vizsgálatával.
A távcső és az iránytű elterjedése előtt az emberek a csillagokat használták tájékozódási pontként, de főleg a hajósok, felfedezők esetében volt különleges jelentősége a csillagoknak.
A halványabb és a fényesebb csillagokat összekötötték képzeletbeli vonalakkal és különböző csillagképeket alkottak ezzel a technikával. A távcső elterjedése után a halványabb csillagok területi besorolásához új csillagképeket kreáltak a már meglevőek közötti üres területeken. Pintérné Rajnai Renáta e vonatkozásban Hevelius, danzigi lengyel csillagászt említette, ugyanis ő alkotta a ma is használatos Hiúz, Zsiráf, Gyík és a Szextáns nevű csillagképeket. A 19. század nagy égboltfelmérései nyomán szükségessé vált az egyes csillagképek területének pontos meghatározása, egységesítése, amiről a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban hozott határozatot: akkor egyeztek meg a ma ismert 88 csillagászati csillagkép nevéről, méretéről, formájáról. Az is nemzetközi megegyezés, hogy a tudományos publikációkban a csillagképek latin nevét kell használni.
A szakkörön való részvétel ingyenes, és nem feltétel a különleges távcső sem, hiszen a fiatal csillagász minden technikai feltételt biztosít az égbolt tanulmányozásához.
Csillagokkal foglalkozni nehéz, de annál szebb tudomány. A szakkör vezetője, Pintérné Rajnai Renáta, csillagász szombaton tartotta meg első összejövetelét a művelődési házban, mely rendkívül nagy népszerűségnek örvendett.
Pintérné Rajnai Renáta 2009-ben végzett az ELTE Természettudományi Karán, csillagászati szakon. Jelenleg másodéves doktorandusz az ELTE-n, fő témaköre az égi-mechanika, a bolygók és kisebb-nagyobb égitestek mozgását vizsgálja. A csillagászat két részre osztható, - tudtuk meg az előadótól- az egyik ága az elmélettel foglalkozik, a másik inkább a megfigyelésre tesz nagyobb hangsúlyt. Pintérné Rajnai Renáta az elméleti ággal foglalkozik, ez tömény matematika és fizika tanulmányokat jelent.
– Szerintem mindenkit foglalkoztatnak a csillagok, kortól függetlenül. A szakkört két részre szeretném bontani. Az első előadáson rövid ismertetőt tartanék a szakmámról, majd az égbolton található tájékozódási pontokról, néhány csillagkép keletkezéséről, jelentéséről beszélek. Jó idő esetén pedig a Várkertben folytatjuk a szakkört a csillagképek vizsgálatával.
A távcső és az iránytű elterjedése előtt az emberek a csillagokat használták tájékozódási pontként, de főleg a hajósok, felfedezők esetében volt különleges jelentősége a csillagoknak.
A halványabb és a fényesebb csillagokat összekötötték képzeletbeli vonalakkal és különböző csillagképeket alkottak ezzel a technikával. A távcső elterjedése után a halványabb csillagok területi besorolásához új csillagképeket kreáltak a már meglevőek közötti üres területeken. Pintérné Rajnai Renáta e vonatkozásban Hevelius, danzigi lengyel csillagászt említette, ugyanis ő alkotta a ma is használatos Hiúz, Zsiráf, Gyík és a Szextáns nevű csillagképeket. A 19. század nagy égboltfelmérései nyomán szükségessé vált az egyes csillagképek területének pontos meghatározása, egységesítése, amiről a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban hozott határozatot: akkor egyeztek meg a ma ismert 88 csillagászati csillagkép nevéről, méretéről, formájáról. Az is nemzetközi megegyezés, hogy a tudományos publikációkban a csillagképek latin nevét kell használni.
A szakkörön való részvétel ingyenes, és nem feltétel a különleges távcső sem, hiszen a fiatal csillagász minden technikai feltételt biztosít az égbolt tanulmányozásához.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!