Örmény monodráma a pedotthonban
2009-10-23 00:43:39 | cikk: | fotó: Tóth Tamara |
A Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójának befogadott produkciója, Nelly Shahnazaryan Keresztút című monodrámája kezdődött tegnap 17 órakor a Pedagógus Művelődési Házban, a Pápai Örmény Kisebbségi Önkormányzat (továbbiakban: PÖKÖ) szervezésében. A főszereplőt, Terézt Váradi Mária művésznő alakítja. A darabot Szőke István rendezte. Az előadás az idén az utolsó, záró kulturális programja a PÖKÖ- nak.
Dr. Vaitsuk Mária Magdolna, a Pápai Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese az előadás mondanivalójáról beszélt:
- A monodráma egy örmény család sorsát mutatja be a rendszerváltás után, mikor is újabb nehézségek alakulnak ki az örmény társadalomban. A történelmi pillanatokról, nehézségekről, mindennapi küszködésről, az újjal való birkózásról szól a darab. A rendszerváltozás után vagyunk, amikor is megszabadulva az orosz hatalomtól, az elvtársakat felváltja az új Bankok és új Tankok hatalma, a régi-új világ gátlástalan urai, a legalizált privatizációban meggazdagodott tolvajok. Egyetlen mentsvára marad a főszereplőnek, hinni kell önmagában, hinni népének ősi erkölcsében, múltjában és jövőjében.
A darab a drámaíró, Nelly Shahnazaryan gondolatának megidézésével kezdődött:
„Minden ember a maga eleve kiszabott szerencseadagjával érkezik erre a világra, hogy nekivágjon élete vándorútjának, azon az ösvényen, amelyet helyesnek vél. Vándorlásunk során előbb-utóbb mindnyájan eljutunk egy fontos állomásra, ahol megtorpanunk… megtorpanunk és elgondolkodunk… Mindnyájan hordozunk valamilyen keresztet és ki-ki a magáét érzi a legnehezebbnek… Én sem különböztem a többiektől. Megfáradt vándor vagyok magam is. Alig egy lépésre távolodtam el a kezdeteimtől. A kezdet nekem a vég is és a vég csupán új kezdetet jelent. ”
Tóth Tamara
Dr. Vaitsuk Mária Magdolna, a Pápai Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese az előadás mondanivalójáról beszélt:
- A monodráma egy örmény család sorsát mutatja be a rendszerváltás után, mikor is újabb nehézségek alakulnak ki az örmény társadalomban. A történelmi pillanatokról, nehézségekről, mindennapi küszködésről, az újjal való birkózásról szól a darab. A rendszerváltozás után vagyunk, amikor is megszabadulva az orosz hatalomtól, az elvtársakat felváltja az új Bankok és új Tankok hatalma, a régi-új világ gátlástalan urai, a legalizált privatizációban meggazdagodott tolvajok. Egyetlen mentsvára marad a főszereplőnek, hinni kell önmagában, hinni népének ősi erkölcsében, múltjában és jövőjében.
A darab a drámaíró, Nelly Shahnazaryan gondolatának megidézésével kezdődött:
„Minden ember a maga eleve kiszabott szerencseadagjával érkezik erre a világra, hogy nekivágjon élete vándorútjának, azon az ösvényen, amelyet helyesnek vél. Vándorlásunk során előbb-utóbb mindnyájan eljutunk egy fontos állomásra, ahol megtorpanunk… megtorpanunk és elgondolkodunk… Mindnyájan hordozunk valamilyen keresztet és ki-ki a magáét érzi a legnehezebbnek… Én sem különböztem a többiektől. Megfáradt vándor vagyok magam is. Alig egy lépésre távolodtam el a kezdeteimtől. A kezdet nekem a vég is és a vég csupán új kezdetet jelent. ”
Tóth Tamara
Képek:
Az örménységre már a díszlet koronaeleme is utalt. Az ajtó feletti kerek üvegablakot - mely sejtelmes fényszűrő is - kereszt alakú lécezet osztja négy negyedre. Három üveglap az örmény nemzeti színeket (piros, kék, sárga) viseli, a negyedik fehér. Majd feltűnik a színen Várady Mária színésznő, Teréz alakítója, aki színészi játékában a társadalmi, történelmi, politikai valóság negatívumaitól megérintett magánéleti lelkiismeret-drámát ad elő. Vendégváró szeretettel, a földi létből való elbocsátást, végtisztességet adó szertartásossággal készíti elő, rendezgeti az örmény halotti lakoma kendőbe kötve magával hozott hagyományos étkeit, italait, azzal még a mamát búcsúztatja, a falusiakat hívná. Kibuggyan belőle a szeretet, a megbocsátás, amelyet az élő anyós iránt nem érezhetett, a halott iránt azonban illik éreznie. Ahogy mind kétségtelenebb lesz, hogy egyetlen lélek nem siet gyászolni az elhunytat, még a sírját sem ásták meg, hiába volt az előzetes megállapodás, minden gond Terézre szakad, egyedül kell megásnia is a sírhelyét és eltemetnie is egyedül kell a nagymamát, kölcsönpénzből, a saját házában. Teréz férje bedugta a mamát egy aggmenhelyre, mielőtt feleségét, csemetéit elhagyva Oroszországba távozott volna, hogy ott keresse az örménynél biztosabb kenyeret.
(forrás: internet)
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!