Dr. Áldozó Tamás: Felkészültem a feladatra
2011-02-20 09:44:06 | cikk: HuHa |
Bárki is ül a polgármesteri székbe dr. Kovács Zoltán után, nagy kihívás elé néz. Tudja ezt dr. Áldozó Tamás, a Fidesz polgármesterjelöltje is, így nem is lepődik meg, amikor ezzel a kérdéssel indítom a beszélgetést.
-Az önkormányzatiságból eltelt húsz év és ezt a húsz évet polgármester úr munkája és az ő nevéhez fűződő sikerek fémjelzik. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy 1994-től önkormányzati képviselőként, 1998-tól pedig alpolgármesterként dr. Kovás Zoltán munkatársa lehettem és számos olyan projekten, szervezeti átalakításon dolgoztam, aminek eredményei voltak. Természetesen egészen más felelősség alpolgármesterként dolgozni, mint amilyen polgármesterként lehet és én szeretném ezt a felelősséget érezni, és szeretném, ha ennek a kihívásnak megfelelhetnék. Úgy érzem, hogy felkészültem erre a feladatra, tekintve egyrészt 12-13 éves alpolgármesteri gyakorlatomat, másrészt az ugyanilyen időtartamú megyei közgyűlési tevékenységemet. Rendelkezem azzal a kapcsolatrendszerrel - itt a megyében, sőt azon túl is –, ami szerintem ehhez a munkához elengedhetetlen és úgy érzem, hogy kijártam azokat az „iskolákat és osztályokat”, amik ehhez a feladat ellátáshoz szükségesek.
-Az októberi önkormányzati választásokra meghatároztak egy irányvonalat a város jövőjére vonatkozóan. Változik most ez a program, az Ön jelöltségével?
-Ugyanazon értékek mellett köteleztem el magam én is, amit októberben megfogalmaztunk, furcsa is volna, ha ebben változás lenne. Van néhány olyan prioritás, ami az elmúlt húsz évben is meghatározta a munkánkat és a jövőben is emellett szeretnénk haladni. Változás nyilván mégis lesz, hiszen nekem más személyiségjegyeim vannak, mint polgármester úrnak. Azt is mondhatnám, nekem mások az erényeim és mások a hibáim és ez valószínűleg meghatározza a munkának a menetét is. 2010-ben azt mondtuk, hogy azt a városépítő munkát kívánjuk folytatni, amit eddig is tettünk, hiszen egy város élete nem szabdalható négy éves szakaszokra, ciklusokon átívelő koncepcióknak kell érvényesülnie az eredményességhez. A főtér rekonstrukciója, a belváros rehabilitációja tulajdonképpen már az 1990-es évek elején kezdődött, hiszen a Korona utca megépítésével vált először lehetőség arra, hogy a forgalom elkerülje a belvárost közvetlenül. Tehát tekinthetem úgy, hogy egy akkor megkezdett folyamatról van szó, ami még nagyon sokáig fog tartani, hiszen a jelenlegi belváros rehabilitáció az első üteme a belváros újjáépítésének és már mindenki a Kossuth utcáról, Fő utcáról és a Március 15. térről beszél és magától értetődő, hogy ez a projekt több irányba is folytatható. Ha nem a beruházásokról beszélek, hanem arról, hogy elköteleztük magunkat arra, hogy a pápai polgárok pénzével mindenkor takarékosan és hatékonyan bánunk, akkor érthető, hogy akár népszerűtlen intézkedéseket is felvállaltunk – gondolok itt iskola összevonásokra, intézményracionalizálásokra – és ez a jövőben sem lehet másként.
-A városban mutatkozó kettősséget - ami a nagy beruházásokból teremtődő fejlődésből és a városlakók mindennapi gondjaiból és a munkanélküliségből adódik - fel lehet-e oldani a közeljövőben?
-Pápa városa sem ragadható ki a magyarországi gazdasági folyamatokból, másrészt azonban nem nagyon különbözik a szomszédos településeken élőkétől a pápaiak életesélye. Nemrég volt egy adminisztrátori álláspályázat kiírás az egyik önkormányzati intézménynél, nyolcvan pályázóból hatvan Pápa város határán túlról érkezett - nagyon sok pályázat jött Ajkáról és Veszprémből – vagyis azokban a városokban sem sokkal könnyebb az élet. Természetesen a pápai lakosok életesélyeinek javítása fontos feladat és ebben az önkormányzat feladata bizonyos feltételek megteremtése. Ilyen például, hogy legyen befektetésre alkalmas terület, hogy legyen olyan szakképzés, amelyik biztosítani tudja a potenciális befektetők számára szükséges szakképzett munkaerőt, hogy az önkormányzat dolgozzon azon, hogy a város olyan infrastruktúrával rendelkezzen, amelyik a jó megközelíthetőséget biztosítja és legyen a város vezetése nyitott a kínálkozó lehetőségek megragadására. Gondolok itt a SAC programra, amelyet olyan odafordulással, figyelemmel és a feltételek kialakításában való részvétellel kezelt a város vezetése, hogy ennek eredményeképpen ma kilencszáz magyar állampolgár dolgozik a Bázisreptéren. Az az öt-hatszáz munkahely, amelyik e projekt által létrejött a városban, felér egy tisztességes méretű ipari beruházás létrehozásával. Az önkormányzatnak tehát van felelőssége e feladatok tekintetében. Amiben viszont különbözik a város Ajkától és Veszprémtől – hogy csak a legszűkebb környezetünket nézzük – az statisztikailag ki nem mutatható, de empirikusan érezhető dolog: Pápán lényegesen nagyobb a cigány lakosság részaránya. Ez egy olyan közösség, ahol a munkanélküliség lényegesen magasabb, mint a magyar társadalomban. Ezt a témát nem szívesen feszegeti a politika, de fontos, hogy ezt helyben komolyan kitárgyaljuk, kezdeményezéseket indítsunk, és megfelelő megoldásokat találjunk a jelenlegi helyzetből való kitörésre, mert ha nem ezt tesszük, akkor rossz választ adunk a problémára. Például a cigánybűnözésről szóló közbeszéd egy rossz válasz, mert ezzel nem oldjuk meg a problémát, csak megbélyegzünk egy kisebbséget. Azt gondolom, hogy felelőssége van a helyi közösségnek abban, hogy a problémákra válaszokat találjunk, és én kész vagyok arra, hogy egy ilyen diskurzus kezdeményezésében részt vegyek.
-Beszélgetésünk elején úgy fogalmazott, hogy azt irány változatlan marad, de azért változások lesznek, ha Önt választják meg polgármesternek. Milyen változásokra gondol?
-Szerencsés helyzetben lesz bizonyos szempontból a következő városvezető, hiszen az elmúlt húsz év azzal telt, hogy a város a hátrányait ledolgozza: csatornázzon, csapadékvíz-elvezető rendszert toldozzon-foltozzon - e területen van még bőven tennivaló -, utakat építsen, hiszen azért útjaink jelentős része már jó állapotú – persze azok akik, olyan utcában laknak, amelyek nem jók, azok tehetnek szemrehányásokat, de az utak jó része már megfelelő. Emellett intézményi rekonstrukciókat hajtottunk végre, iskolákat, óvodákat újítottunk fel, a kórházra költöttünk sok pénzt, de most jönnek azok a beruházások, amik alapvetően átformálják a pápai közterületeket és rendkívül látványosak lehetnek. Ilyen a Fő tér, az Esterházy-kastély és a fürdő fejlesztése. Ez egyben a jövő felelősségét is megjelöli, hiszen ezeket a létesítményeket a közösség előnyére kell tudni használni, ami azt jelenti, hogy nem kerülhet közpénzbe ezeknek a működtetése és fenntartása, hanem hasznot kell hozniuk a pápaiak számára. Az Esterházy-kastéllyal kapcsolatban azt vállaltuk, hogy évi 85 ezer látogatója lesz, ez tovább gondolva azt is jelenti, hogy ezt a 85 ezer látogatót a kastély megtekintése után is itt kell tartani a városban, akár több napra is, hiszen a vendégéjszakák növekedése adóbevételt jelent a városnak és munkahelyet teremt. Tehát ezeket a vendégeket ki kell tudni vinni a Fő térre, ahol leülhetnek egy-egy vendéglátó egység teraszára, étterembe s ez a vendéglátó iparnak jelentős fellendülést kell, hogy jelentsen. Összességében azt gondolom, hogy a következő időszak a látványos eredmények beérésének időszaka lesz és az ezzel a lehetőséggel való felelősségteljes élés a következő városvezetés legfontosabb kihívásainak egyike lesz.
-Tehát el kell adni a várost a nagyvilág számára?
-Így van. El fog jönni az időszak, amikor nekünk, pápaiaknak fel kell tennünk a kezünket, hogy íme, itt vagyunk és ránk figyeljenek. Nagyon jól átgondolt városmarketinget kell kidolgozni, aminek az kell, hogy legyen az eredménye, hogy minél több magyart idehívjunk Pápára. Ahogy a Fő téri projekt nyitórendezvényén is elmondtam: minél többen érezzék úgy, hogy egy kicsit pápaiak akarnak lenni. És egyébként mi hiszünk is abban, hogy a kicsit mindenki pápai. Az látszik, hogy ezeket a feladatokat rendszerbe kell foglalni, hiszen visszavettük a Kékfestő múzeumot és azt működtetni szeretnénk, az Esterházy-kastély egy része a Norvég projekt befejezése után már látogatható lesz és fel kell készülnünk a Fő tér működtetésére és a rendezvények szervezésére is. Erre egy külön szervezetet kívánunk létrehozni és erről már a költségvetéssel egyidejűleg szeretnénk döntést hozni. Ez a szervezet lesz a felelős a pápai gyűjtemények bemutatásáért, a városmarketingért és néhány kiemelt rendezvény szervezéséért.
-A 2011-es esztendő költségvetésének elfogadása előtt áll még a képviselőtestület, ám a számokat Ön is ismeri már, éppúgy, mint képviselő társai. Mi vár az idén városunkra?
-Először is, remélem, hogy a választási kampány oltárán a költségvetéssel kapcsolatban nem áldozunk fel semmi olyat, amit nem szabad. A költségvetési tervben egyébként a korábbi évek folyamatai folytatódnak, szeretnénk garantálni az intézmények biztonságos működését és szeretnénk a fejlesztéseknek megfelelő forrásokat biztosítani. Néhány apró változást azonban már most javasolni fogunk a testületnek, ezek közül az egyik, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szorgalmazzuk intézményeinkben és a városi tulajdonú cégekben, hogy a rehabilitációs járulékot ne kelljen az államkasszába befizetni. A jelenlegi jogszabály szerint, ha egy húsznál nagyobb létszámmal dolgozó intézmény nem foglalkoztat megváltozott munkaképességű dolgozót, akkor létszámarányosan rehabilitációs járulékot kell fizetnie. Úgy gondoljuk, hogy ezt a járulékot nem fizetjük be az államkasszába, hanem ha kell, inkább kiegészítjük olyan mértékig, hogy a megváltozott munkaképességűeknek munkát tudjunk biztosítani az intézményeinkben, akár a jelenleg engedélyezett létszámkereten felül is. Így legalább két tucatnyi megváltozott munkaképességűnek tudunk munkát kínálni, ami azért fontos, mert ők azok, akik egyébként nagyon kis eséllyel indulnak a munkaerőpiacon, ezáltal viszont legalább húsz-huszonöt család számára munkából származó megélhetést biztosíthatunk. Változni fog a civil szervezetek támogatásának rendje is, a szigorú költségvetés miatt. Ez alatt azt értem, hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap az elv, hogy közérdekű tevékenységet kell közpénzből támogatni, így a pápaiak pénzéből azok a civil szervezetek kaphatnak forrásokat, amelyek valóban közérdeket képviselnek, például ifjúságvédelemmel foglalkoznak, oktatást végeznek, kultúrát vagy hagyományt őriznek. Én azt is remélem, hogy az Esterházy-kastély megnyitása után ezeket a civil szervezeteket megrendeléshez, munkához tudjuk juttatni, hiszen a működtetést helyi erőkkel képzeljük el, ebben pedig nagy szerepet kaphatnak a pápai civil szervezetek, így például a néptáncosok, hagyományőrző huszárok, fúvósok, akik közreműködésével egyedi attrakciókkal fogadhatjuk majd a kastélyba érkezőket. A változtatási elképzelések között szerepel a kapcsolt településrészek jövője is. Mindig óvatosan fogalmazunk Tapolcafővel, Kéttornyúlakkal és Borsosgyőrrel kapcsolatban, hogy faluk vagy városrészek, de az biztos, hogy három önmagát jól meghatározó településrészről van szó. Ezeken a településrészeken működnek intézmények, civil közösségek, szervezetek, amelyeknek sokszor a városétól eltérő érdekeik és véleményük van, ezért én javasolni fogom azt, hogy hozzunk létre három részönkormányzatot, biztosítva számukra azokat a forrásokat, amiket eddig is - különböző jogcímen - megkaptak és ennek a forrásnak a felhasználásáról ők döntsenek. Hiszen a pénz elköltése hatékonyabb lehet, ha a döntés közelebb születik meg az adott közösséghez.
-Bár már javában tart a kampány, mire számít, mennyire válik kiélezetté a vita?
-Mi készek vagyunk bárkivel értelmes párbeszédet vagy vitát folytatni a várost érintő kérdésekről – éppúgy, mint korábban is – de nem megyünk bele olyan támadásokba, amiket például a kórháznak kellett elszenvednie a közelmúltban. A pápai kórház számunkra fontos és eddig minden politikai erő a városban kész volt arra, hogy a kórház érdekében együttműködjön, és azt támogassa. Én azt szeretném, ha a továbbiakban nyugodt kampány lenne, helyi témákat vitatnánk meg, hiszen ennek a városnak nyugodt építőmunkára van szüksége. A képviselőtestületben egyébként hosszú időre visszamenőleg ennek a feltételei megvoltak és azt hiszem, hogy vannak nagyon jó alkalmak arra, hogy két eltérő oldal meg tudja mutatni, hogy bizonyos témákat közösen képviselnek. Erre nagyon jó példa volt, amikor Gőgös Zoltán és dr. Kovács Zoltán közösen hoztak létre alapítványt a pápai beteg gyermekek javára és gesztusértékűnek tartom azt is, hogy a Holokauszt megemlékezésen - abban a sorrendben, ahogy a politikusok az emelvényre léptek - egyként emlékeztünk meg az elhurcolt pápai zsidókról.
-Dr. Kovács Zoltánnal kezdtük a beszélgetést fejezzük is be vele. Vannak, akik úgy vélik, ha Ön lesz az új polgármester, akkor dr. Kovács Zoltán véleménye továbbra is meghatározó lesz, Önön keresztül.
-Én nagyon remélem, hogy így lesz, abban az értelemben, hogy ő Pápa országgyűlési képviselője, és ahogy én polgármester urat ismerem, ő felelősséggel viseltetik a város további fejlődése iránt. Én szeretnék is vele együtt dolgozni. Már az időközi választások kiírásakor is elmondtam, hogy továbbra is együtt fogunk dolgozni polgármester úrral, csak a felelősség és a mindennapi munka aránya oszlik meg másként közöttünk. Vannak nagy stratégiai kérdések, amiben szeretném – megválasztásom esetén -, ha ő is felelősséget vállalna és számítok arra a tapasztalatra és tudásra, amit ő felhalmozott, hiszen nála többet a polgármesterségről ebben a városban nem sokan tudhatnak.
-Az önkormányzatiságból eltelt húsz év és ezt a húsz évet polgármester úr munkája és az ő nevéhez fűződő sikerek fémjelzik. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy 1994-től önkormányzati képviselőként, 1998-tól pedig alpolgármesterként dr. Kovás Zoltán munkatársa lehettem és számos olyan projekten, szervezeti átalakításon dolgoztam, aminek eredményei voltak. Természetesen egészen más felelősség alpolgármesterként dolgozni, mint amilyen polgármesterként lehet és én szeretném ezt a felelősséget érezni, és szeretném, ha ennek a kihívásnak megfelelhetnék. Úgy érzem, hogy felkészültem erre a feladatra, tekintve egyrészt 12-13 éves alpolgármesteri gyakorlatomat, másrészt az ugyanilyen időtartamú megyei közgyűlési tevékenységemet. Rendelkezem azzal a kapcsolatrendszerrel - itt a megyében, sőt azon túl is –, ami szerintem ehhez a munkához elengedhetetlen és úgy érzem, hogy kijártam azokat az „iskolákat és osztályokat”, amik ehhez a feladat ellátáshoz szükségesek.
-Az októberi önkormányzati választásokra meghatároztak egy irányvonalat a város jövőjére vonatkozóan. Változik most ez a program, az Ön jelöltségével?
-Ugyanazon értékek mellett köteleztem el magam én is, amit októberben megfogalmaztunk, furcsa is volna, ha ebben változás lenne. Van néhány olyan prioritás, ami az elmúlt húsz évben is meghatározta a munkánkat és a jövőben is emellett szeretnénk haladni. Változás nyilván mégis lesz, hiszen nekem más személyiségjegyeim vannak, mint polgármester úrnak. Azt is mondhatnám, nekem mások az erényeim és mások a hibáim és ez valószínűleg meghatározza a munkának a menetét is. 2010-ben azt mondtuk, hogy azt a városépítő munkát kívánjuk folytatni, amit eddig is tettünk, hiszen egy város élete nem szabdalható négy éves szakaszokra, ciklusokon átívelő koncepcióknak kell érvényesülnie az eredményességhez. A főtér rekonstrukciója, a belváros rehabilitációja tulajdonképpen már az 1990-es évek elején kezdődött, hiszen a Korona utca megépítésével vált először lehetőség arra, hogy a forgalom elkerülje a belvárost közvetlenül. Tehát tekinthetem úgy, hogy egy akkor megkezdett folyamatról van szó, ami még nagyon sokáig fog tartani, hiszen a jelenlegi belváros rehabilitáció az első üteme a belváros újjáépítésének és már mindenki a Kossuth utcáról, Fő utcáról és a Március 15. térről beszél és magától értetődő, hogy ez a projekt több irányba is folytatható. Ha nem a beruházásokról beszélek, hanem arról, hogy elköteleztük magunkat arra, hogy a pápai polgárok pénzével mindenkor takarékosan és hatékonyan bánunk, akkor érthető, hogy akár népszerűtlen intézkedéseket is felvállaltunk – gondolok itt iskola összevonásokra, intézményracionalizálásokra – és ez a jövőben sem lehet másként.
-A városban mutatkozó kettősséget - ami a nagy beruházásokból teremtődő fejlődésből és a városlakók mindennapi gondjaiból és a munkanélküliségből adódik - fel lehet-e oldani a közeljövőben?
-Pápa városa sem ragadható ki a magyarországi gazdasági folyamatokból, másrészt azonban nem nagyon különbözik a szomszédos településeken élőkétől a pápaiak életesélye. Nemrég volt egy adminisztrátori álláspályázat kiírás az egyik önkormányzati intézménynél, nyolcvan pályázóból hatvan Pápa város határán túlról érkezett - nagyon sok pályázat jött Ajkáról és Veszprémből – vagyis azokban a városokban sem sokkal könnyebb az élet. Természetesen a pápai lakosok életesélyeinek javítása fontos feladat és ebben az önkormányzat feladata bizonyos feltételek megteremtése. Ilyen például, hogy legyen befektetésre alkalmas terület, hogy legyen olyan szakképzés, amelyik biztosítani tudja a potenciális befektetők számára szükséges szakképzett munkaerőt, hogy az önkormányzat dolgozzon azon, hogy a város olyan infrastruktúrával rendelkezzen, amelyik a jó megközelíthetőséget biztosítja és legyen a város vezetése nyitott a kínálkozó lehetőségek megragadására. Gondolok itt a SAC programra, amelyet olyan odafordulással, figyelemmel és a feltételek kialakításában való részvétellel kezelt a város vezetése, hogy ennek eredményeképpen ma kilencszáz magyar állampolgár dolgozik a Bázisreptéren. Az az öt-hatszáz munkahely, amelyik e projekt által létrejött a városban, felér egy tisztességes méretű ipari beruházás létrehozásával. Az önkormányzatnak tehát van felelőssége e feladatok tekintetében. Amiben viszont különbözik a város Ajkától és Veszprémtől – hogy csak a legszűkebb környezetünket nézzük – az statisztikailag ki nem mutatható, de empirikusan érezhető dolog: Pápán lényegesen nagyobb a cigány lakosság részaránya. Ez egy olyan közösség, ahol a munkanélküliség lényegesen magasabb, mint a magyar társadalomban. Ezt a témát nem szívesen feszegeti a politika, de fontos, hogy ezt helyben komolyan kitárgyaljuk, kezdeményezéseket indítsunk, és megfelelő megoldásokat találjunk a jelenlegi helyzetből való kitörésre, mert ha nem ezt tesszük, akkor rossz választ adunk a problémára. Például a cigánybűnözésről szóló közbeszéd egy rossz válasz, mert ezzel nem oldjuk meg a problémát, csak megbélyegzünk egy kisebbséget. Azt gondolom, hogy felelőssége van a helyi közösségnek abban, hogy a problémákra válaszokat találjunk, és én kész vagyok arra, hogy egy ilyen diskurzus kezdeményezésében részt vegyek.
-Beszélgetésünk elején úgy fogalmazott, hogy azt irány változatlan marad, de azért változások lesznek, ha Önt választják meg polgármesternek. Milyen változásokra gondol?
-Szerencsés helyzetben lesz bizonyos szempontból a következő városvezető, hiszen az elmúlt húsz év azzal telt, hogy a város a hátrányait ledolgozza: csatornázzon, csapadékvíz-elvezető rendszert toldozzon-foltozzon - e területen van még bőven tennivaló -, utakat építsen, hiszen azért útjaink jelentős része már jó állapotú – persze azok akik, olyan utcában laknak, amelyek nem jók, azok tehetnek szemrehányásokat, de az utak jó része már megfelelő. Emellett intézményi rekonstrukciókat hajtottunk végre, iskolákat, óvodákat újítottunk fel, a kórházra költöttünk sok pénzt, de most jönnek azok a beruházások, amik alapvetően átformálják a pápai közterületeket és rendkívül látványosak lehetnek. Ilyen a Fő tér, az Esterházy-kastély és a fürdő fejlesztése. Ez egyben a jövő felelősségét is megjelöli, hiszen ezeket a létesítményeket a közösség előnyére kell tudni használni, ami azt jelenti, hogy nem kerülhet közpénzbe ezeknek a működtetése és fenntartása, hanem hasznot kell hozniuk a pápaiak számára. Az Esterházy-kastéllyal kapcsolatban azt vállaltuk, hogy évi 85 ezer látogatója lesz, ez tovább gondolva azt is jelenti, hogy ezt a 85 ezer látogatót a kastély megtekintése után is itt kell tartani a városban, akár több napra is, hiszen a vendégéjszakák növekedése adóbevételt jelent a városnak és munkahelyet teremt. Tehát ezeket a vendégeket ki kell tudni vinni a Fő térre, ahol leülhetnek egy-egy vendéglátó egység teraszára, étterembe s ez a vendéglátó iparnak jelentős fellendülést kell, hogy jelentsen. Összességében azt gondolom, hogy a következő időszak a látványos eredmények beérésének időszaka lesz és az ezzel a lehetőséggel való felelősségteljes élés a következő városvezetés legfontosabb kihívásainak egyike lesz.
-Tehát el kell adni a várost a nagyvilág számára?
-Így van. El fog jönni az időszak, amikor nekünk, pápaiaknak fel kell tennünk a kezünket, hogy íme, itt vagyunk és ránk figyeljenek. Nagyon jól átgondolt városmarketinget kell kidolgozni, aminek az kell, hogy legyen az eredménye, hogy minél több magyart idehívjunk Pápára. Ahogy a Fő téri projekt nyitórendezvényén is elmondtam: minél többen érezzék úgy, hogy egy kicsit pápaiak akarnak lenni. És egyébként mi hiszünk is abban, hogy a kicsit mindenki pápai. Az látszik, hogy ezeket a feladatokat rendszerbe kell foglalni, hiszen visszavettük a Kékfestő múzeumot és azt működtetni szeretnénk, az Esterházy-kastély egy része a Norvég projekt befejezése után már látogatható lesz és fel kell készülnünk a Fő tér működtetésére és a rendezvények szervezésére is. Erre egy külön szervezetet kívánunk létrehozni és erről már a költségvetéssel egyidejűleg szeretnénk döntést hozni. Ez a szervezet lesz a felelős a pápai gyűjtemények bemutatásáért, a városmarketingért és néhány kiemelt rendezvény szervezéséért.
-A 2011-es esztendő költségvetésének elfogadása előtt áll még a képviselőtestület, ám a számokat Ön is ismeri már, éppúgy, mint képviselő társai. Mi vár az idén városunkra?
-Először is, remélem, hogy a választási kampány oltárán a költségvetéssel kapcsolatban nem áldozunk fel semmi olyat, amit nem szabad. A költségvetési tervben egyébként a korábbi évek folyamatai folytatódnak, szeretnénk garantálni az intézmények biztonságos működését és szeretnénk a fejlesztéseknek megfelelő forrásokat biztosítani. Néhány apró változást azonban már most javasolni fogunk a testületnek, ezek közül az egyik, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szorgalmazzuk intézményeinkben és a városi tulajdonú cégekben, hogy a rehabilitációs járulékot ne kelljen az államkasszába befizetni. A jelenlegi jogszabály szerint, ha egy húsznál nagyobb létszámmal dolgozó intézmény nem foglalkoztat megváltozott munkaképességű dolgozót, akkor létszámarányosan rehabilitációs járulékot kell fizetnie. Úgy gondoljuk, hogy ezt a járulékot nem fizetjük be az államkasszába, hanem ha kell, inkább kiegészítjük olyan mértékig, hogy a megváltozott munkaképességűeknek munkát tudjunk biztosítani az intézményeinkben, akár a jelenleg engedélyezett létszámkereten felül is. Így legalább két tucatnyi megváltozott munkaképességűnek tudunk munkát kínálni, ami azért fontos, mert ők azok, akik egyébként nagyon kis eséllyel indulnak a munkaerőpiacon, ezáltal viszont legalább húsz-huszonöt család számára munkából származó megélhetést biztosíthatunk. Változni fog a civil szervezetek támogatásának rendje is, a szigorú költségvetés miatt. Ez alatt azt értem, hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap az elv, hogy közérdekű tevékenységet kell közpénzből támogatni, így a pápaiak pénzéből azok a civil szervezetek kaphatnak forrásokat, amelyek valóban közérdeket képviselnek, például ifjúságvédelemmel foglalkoznak, oktatást végeznek, kultúrát vagy hagyományt őriznek. Én azt is remélem, hogy az Esterházy-kastély megnyitása után ezeket a civil szervezeteket megrendeléshez, munkához tudjuk juttatni, hiszen a működtetést helyi erőkkel képzeljük el, ebben pedig nagy szerepet kaphatnak a pápai civil szervezetek, így például a néptáncosok, hagyományőrző huszárok, fúvósok, akik közreműködésével egyedi attrakciókkal fogadhatjuk majd a kastélyba érkezőket. A változtatási elképzelések között szerepel a kapcsolt településrészek jövője is. Mindig óvatosan fogalmazunk Tapolcafővel, Kéttornyúlakkal és Borsosgyőrrel kapcsolatban, hogy faluk vagy városrészek, de az biztos, hogy három önmagát jól meghatározó településrészről van szó. Ezeken a településrészeken működnek intézmények, civil közösségek, szervezetek, amelyeknek sokszor a városétól eltérő érdekeik és véleményük van, ezért én javasolni fogom azt, hogy hozzunk létre három részönkormányzatot, biztosítva számukra azokat a forrásokat, amiket eddig is - különböző jogcímen - megkaptak és ennek a forrásnak a felhasználásáról ők döntsenek. Hiszen a pénz elköltése hatékonyabb lehet, ha a döntés közelebb születik meg az adott közösséghez.
-Bár már javában tart a kampány, mire számít, mennyire válik kiélezetté a vita?
-Mi készek vagyunk bárkivel értelmes párbeszédet vagy vitát folytatni a várost érintő kérdésekről – éppúgy, mint korábban is – de nem megyünk bele olyan támadásokba, amiket például a kórháznak kellett elszenvednie a közelmúltban. A pápai kórház számunkra fontos és eddig minden politikai erő a városban kész volt arra, hogy a kórház érdekében együttműködjön, és azt támogassa. Én azt szeretném, ha a továbbiakban nyugodt kampány lenne, helyi témákat vitatnánk meg, hiszen ennek a városnak nyugodt építőmunkára van szüksége. A képviselőtestületben egyébként hosszú időre visszamenőleg ennek a feltételei megvoltak és azt hiszem, hogy vannak nagyon jó alkalmak arra, hogy két eltérő oldal meg tudja mutatni, hogy bizonyos témákat közösen képviselnek. Erre nagyon jó példa volt, amikor Gőgös Zoltán és dr. Kovács Zoltán közösen hoztak létre alapítványt a pápai beteg gyermekek javára és gesztusértékűnek tartom azt is, hogy a Holokauszt megemlékezésen - abban a sorrendben, ahogy a politikusok az emelvényre léptek - egyként emlékeztünk meg az elhurcolt pápai zsidókról.
-Dr. Kovács Zoltánnal kezdtük a beszélgetést fejezzük is be vele. Vannak, akik úgy vélik, ha Ön lesz az új polgármester, akkor dr. Kovács Zoltán véleménye továbbra is meghatározó lesz, Önön keresztül.
-Én nagyon remélem, hogy így lesz, abban az értelemben, hogy ő Pápa országgyűlési képviselője, és ahogy én polgármester urat ismerem, ő felelősséggel viseltetik a város további fejlődése iránt. Én szeretnék is vele együtt dolgozni. Már az időközi választások kiírásakor is elmondtam, hogy továbbra is együtt fogunk dolgozni polgármester úrral, csak a felelősség és a mindennapi munka aránya oszlik meg másként közöttünk. Vannak nagy stratégiai kérdések, amiben szeretném – megválasztásom esetén -, ha ő is felelősséget vállalna és számítok arra a tapasztalatra és tudásra, amit ő felhalmozott, hiszen nála többet a polgármesterségről ebben a városban nem sokan tudhatnak.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!