Ki nevel a végén?
2011-02-15 21:28:02 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Dr. Benjamin Spock Szülőnek lenni nehéz című könyve alapján boncolgatta a gyermeknevelés nehézségeit, kudarcait ma este Soós Attila a Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője, gyakorló szülő. A Nyitott Szemmel Klub népszerű előadássorozatának ma esti második állomása a Ki nevel a végén címet kapta.
Sokszor válik nehézzé, kudarcossá, keserűvé a gyermekekkel való foglalkozás, nevelés a különböző korokban, mert nincs a szülőkben eredendő gyakorlat a feladatra. Sokan esnek a majomszeretet csapdájába. Az engedékenység veszélyes játék, hamar át lehet esni a ló túlsó oldalára. Ha túl engedékenyek vagyunk csemeténkkel, később majd szembe nézhetünk nevelési hibáinkkal, gyengeségeinkkel, akkor majd feltesszük a kérdést: ki nevel a végén?- összegezte Soós Attila az előadását.
Miért vállalunk gyermeket? Mik az elképzeléseink a gyermekvállalással kapcsolatban? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a szakember. Nagyon sok szülő nem tudja megfogalmazni, hogy miért vállal gyermeket. Egy felmérés szerint a legtöbb szülő boldog felnőtté szeretné érlelni, gazdaggá, sikeressé szeretné tenni gyermekét.
Mi a gyermeknevelés célja? A válasz egyszerű és kézenfekvő: átadni neki azt, amit szüleinktől tanultunk, kaptunk. Mikor kezdjük? Már amikor megszületik a gyermek, nevelni kezdjük, hiszen azzal, amikor rászoktatjuk a bilire, a szoptatási idő kialakításával, az étkezések, alvások rendszeresítésével már neveljük gyermekünket. A szakember szerint nem véletlenül vannak gyesen az anyukák három évig otthon a gyermek születésétől kezdve, hiszen ez a legfontosabb időszak a nevelés terén. Kamaszkorban már alig lehet és nem is nagyon érdemes nevelni a gyermeket. A nevelési szakirodalom szerint a gyermek személyisége, jólneveltsége a szülői tekintéllyel kormányozható, formálható, ám az alapok az első három évben rakódnak le.
- Az első három év körülbelül nyolcvan százalékot jelent a gyermek nevelésében a továbbiakban, itt dől el, hogy milyen gyermeket sikerül a továbbiakban majd formálnunk, nevelnünk. Ezért nem szabad lazasággal, engedékenységgel nevelve eltölteni, meg kell fogni a gyermeket, aki amúgy is folyton próbálgatja határait, szülei tűrőképességeit.
Szerintem fontos, hogy mit látunk szüleinktől, hiszen mindannyian az otthoni mintát hozzuk magunkkal. Sokan tévesen saját gyermekük által próbálják megvalósítani a számukra elérhetetlen vagy megvalósulatlan álmaikat. Minden szülő beleesik abba a hibába, amikor azt mondja, mindent megteszek azért, hogy a gyerekemnek ne kelljen annyit küzdenie, mint nekem. Sokáig én is ezt vallottam. Ma már nem bánom, hogy korábban nőttem fel, mint a többi gyerek. A munka nevel, tartást ad. Mindig tudtam, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy valamit megkapjak. A dolgok értékké nőttek a szememben. Valamilyen szinten érthető is ez a fajta hozzáállás, hiszen szüleink még más világban éltek. Nagyszüleimtől számtalanszor hallottam gyermekkoromban és már kívülről fújom az összes tanulságtételt: ők már 14 évesen a tehenekre vigyáztak a mezőn, állatokat neveltek, meg begyalogoltak Pápára Acsádról és bevásároltak a fél falunak egyedül. Ők még magázták szüleiket, más viszony volt köztük. Engem még neveltek anyai ágon a dédszüleim is, akik mindketten megélték mind a két világháborút, gyermekként is és szülőként is. Édesanyámtól számtalanszor hallottam meséket a rendszerváltás előtti lázadó korszakról, a Szabadtéri színpad frenetikus koncertjeiről, a lázasan várt Tini Diszkókról, Utca Bálokról és az első szavazás élményéről. De ma már nem ezt a világot éljük. Manapság egyre többször hallom azt az idősebb korosztálytól, hogy „Nem lennék a helyetekben, én ma nem szívesen lennék fiatal.” Pedig nem indulunk kevesebb eséllyel, mint szüleink, nagyszüleink, sőt több lehetőségünk van arra, hogy megcsináljuk a magunk szerencséjét és kezdjünk valamit a számunkra megadatott lehetőségekkel. Minden rajtunk áll. Lehet, hogy befolyásolnak majd minket a körülmények, és más emberek döntései is kihatnak ránk, de ha saját elveink szerint élünk és követjük az álmainkat, az út, ha nem is válik láthatóvá teljesen előttünk, biztos, hogy elvezet célunk elérése felé.
Sokszor válik nehézzé, kudarcossá, keserűvé a gyermekekkel való foglalkozás, nevelés a különböző korokban, mert nincs a szülőkben eredendő gyakorlat a feladatra. Sokan esnek a majomszeretet csapdájába. Az engedékenység veszélyes játék, hamar át lehet esni a ló túlsó oldalára. Ha túl engedékenyek vagyunk csemeténkkel, később majd szembe nézhetünk nevelési hibáinkkal, gyengeségeinkkel, akkor majd feltesszük a kérdést: ki nevel a végén?- összegezte Soós Attila az előadását.
Miért vállalunk gyermeket? Mik az elképzeléseink a gyermekvállalással kapcsolatban? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a szakember. Nagyon sok szülő nem tudja megfogalmazni, hogy miért vállal gyermeket. Egy felmérés szerint a legtöbb szülő boldog felnőtté szeretné érlelni, gazdaggá, sikeressé szeretné tenni gyermekét.
Mi a gyermeknevelés célja? A válasz egyszerű és kézenfekvő: átadni neki azt, amit szüleinktől tanultunk, kaptunk. Mikor kezdjük? Már amikor megszületik a gyermek, nevelni kezdjük, hiszen azzal, amikor rászoktatjuk a bilire, a szoptatási idő kialakításával, az étkezések, alvások rendszeresítésével már neveljük gyermekünket. A szakember szerint nem véletlenül vannak gyesen az anyukák három évig otthon a gyermek születésétől kezdve, hiszen ez a legfontosabb időszak a nevelés terén. Kamaszkorban már alig lehet és nem is nagyon érdemes nevelni a gyermeket. A nevelési szakirodalom szerint a gyermek személyisége, jólneveltsége a szülői tekintéllyel kormányozható, formálható, ám az alapok az első három évben rakódnak le.
- Az első három év körülbelül nyolcvan százalékot jelent a gyermek nevelésében a továbbiakban, itt dől el, hogy milyen gyermeket sikerül a továbbiakban majd formálnunk, nevelnünk. Ezért nem szabad lazasággal, engedékenységgel nevelve eltölteni, meg kell fogni a gyermeket, aki amúgy is folyton próbálgatja határait, szülei tűrőképességeit.
Szerintem fontos, hogy mit látunk szüleinktől, hiszen mindannyian az otthoni mintát hozzuk magunkkal. Sokan tévesen saját gyermekük által próbálják megvalósítani a számukra elérhetetlen vagy megvalósulatlan álmaikat. Minden szülő beleesik abba a hibába, amikor azt mondja, mindent megteszek azért, hogy a gyerekemnek ne kelljen annyit küzdenie, mint nekem. Sokáig én is ezt vallottam. Ma már nem bánom, hogy korábban nőttem fel, mint a többi gyerek. A munka nevel, tartást ad. Mindig tudtam, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy valamit megkapjak. A dolgok értékké nőttek a szememben. Valamilyen szinten érthető is ez a fajta hozzáállás, hiszen szüleink még más világban éltek. Nagyszüleimtől számtalanszor hallottam gyermekkoromban és már kívülről fújom az összes tanulságtételt: ők már 14 évesen a tehenekre vigyáztak a mezőn, állatokat neveltek, meg begyalogoltak Pápára Acsádról és bevásároltak a fél falunak egyedül. Ők még magázták szüleiket, más viszony volt köztük. Engem még neveltek anyai ágon a dédszüleim is, akik mindketten megélték mind a két világháborút, gyermekként is és szülőként is. Édesanyámtól számtalanszor hallottam meséket a rendszerváltás előtti lázadó korszakról, a Szabadtéri színpad frenetikus koncertjeiről, a lázasan várt Tini Diszkókról, Utca Bálokról és az első szavazás élményéről. De ma már nem ezt a világot éljük. Manapság egyre többször hallom azt az idősebb korosztálytól, hogy „Nem lennék a helyetekben, én ma nem szívesen lennék fiatal.” Pedig nem indulunk kevesebb eséllyel, mint szüleink, nagyszüleink, sőt több lehetőségünk van arra, hogy megcsináljuk a magunk szerencséjét és kezdjünk valamit a számunkra megadatott lehetőségekkel. Minden rajtunk áll. Lehet, hogy befolyásolnak majd minket a körülmények, és más emberek döntései is kihatnak ránk, de ha saját elveink szerint élünk és követjük az álmainkat, az út, ha nem is válik láthatóvá teljesen előttünk, biztos, hogy elvezet célunk elérése felé.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!