Kávéházi beszélgetések az Esti Kornélban
2009-10-22 12:31:49 | cikk: |
Szerdán 19 órakor elkezdődtek a negyedik évad második félévi kávéházi beszélgetései az Esti Kornélban, a Pápai Református Egyházközség szervezésében. A hét beszélgetést felölelő, a Reformáció lábnyomai című programsorozat különös és érdekes előadásaiból a tegnapi volt az első, melyen a Kálvin év kapcsán a Reformáció hatása a katolikus egyházra címmel provokatív és elgondolkodtató előadást hallhattak az érdeklődők. A kis kávéház csordultig megtelt, mely a meghívott vendég dr. Várszegi Asztrik, bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát személyének köszönhető:
- Ha egy bencés Pápára jön, akkor megdobban a szíve – mondta a püspök köszöntőjében - Bár én csak látogatóba vagy átutazóként járok itt, azért szinte mindenki tudja, hogy 1948-ig, az államosításig Pápán bencés gimnázium működött.
A történelem-német szakos tanár előadásában beszélt az egyházról, és hogy az egyház hogyan épül bele az európai történelembe. Többek között megemlítette, hogy hogyan éleződtek ki a 16. századra azok a feszültségek és problémák, amelyek reformációhoz vezettek és annak a következményeiről hallhattunk.
- Amikor az egyház reformációjáról beszélek, célom az, hogy tudatosítsuk magunkban, az egyház nem csupán a XVI. században volt reformálandó, hanem ahogy az egyházatyák mondták: „ecclesia semper reformanda”, az egyház mindig megújulásra szorul. Képpel élve, mindig vissza kell térnie a „kályhához”, eredetéhez, ahonnan indult és még friss volt. Ma azt is jelenti, hogy úgy kell megújulnia a keresztényeknek, hogy újra összetalálkozzanak. Reformáció pozitív értelemben: megújulni a hitben, visszatérni a hit szerzőjéhez, Jézus Krisztushoz, az origóhoz, a kezdethez. Ha a végéről nézem, 2000-től az egyetemes kereszténység történetét, akkor azt kell, hogy mondjam mind a kálvinistákra, mind a római katolikusokra, mind az evangélikusokra, mind az anglikán egyházra ráférne egy alapos reformáció. Azaz, hogy újra felfedezzük a hitnek a tüzét, Istenhez való kapcsolatunkat, Isten szeretetét, hogy ebből a szeretetből újra tudjuk éleszteni magunkat és megszólítani friss nyelven, egy új nyelven testvéreinket és nem csak azokat, akik közösségeinkben vannak, hanem azokat is, akik a közösségen kívül éhezik és szomjazzák az igazságot.
A püspök úr az Evangélium és a kultúrák kapcsolatát nagyon egyszerű, mégis mindenki számára érthető és kedves példákkal statuálta: miszerint, minden jó háziasszony ismeri a kefir gombát, amit, ha beleraktak a tejbe, egy nagyon jó ízű kefir lesz belőle. Amikor sóval ízesítjük a levest, mely hasonlatban, mi keresztény emberek vagyunk a só, és ennek a sónak kel ízesítenie a „világ levesét” vagy ahogy az élesztő átjárja a kenyértésztát és az ehetővé válik.
- Ugyanígy van ez az evangéliummal is. Az Írás egy, még akkor is, ha különvesszük az Ó és Újszövetségre. A kettő összetartozik, a kettő lélekben, igazságban és örömhírben egy, ahogy Isten fia is egy. Bármelyik felekezet tagjai is vagyunk, a kereszténység hittapasztalatban mindig ez játszódik le: Isten szeretete megérint-e bennünket és ebből élni tudunk-e. Akit megkereszteltek, mindenki testvérünk, mert testvérei vagyunk egymásnak Istenben, aki atya, Fiú és Lélek.
A VI.-VII. században, Közép-Európába vándoroltak a germán törzsek. Az egyház kovásza megpróbálta a germán törzseket átjárni. Csakhogy a germánok gondolkodása más volt, mint akár az a keleti gondolkodásmód, ahol az Evangélium születet, vagy ahogy azt a latin kultúra eszközeivel terjesztették. Más volt a germán befogadó közösség, így a hit megélése is megváltozott. A katolikus hierarchikus szerkezet feudális jelleget ölt, a latin nyelv keveseké, az evangélium hirdetése a háttérbe szorul. Az egyház partnere akar lenni a világi hatalomnak, majd megpróbál maga is világi hatalommá válni. Az egyház szép lassan beletestesül a történelembe és elköveti a hatalom hibáit.
- A történelem egy bonyolult szőttes, nem szabad egyoldalúan megközelíteni. Amikor megjelenik a humanizmus, a reneszánsz kora, megfogalmazódik, hogy a katolikus egyháznak változnia kell. Változtatnia kell a magatartásán, hite megélésében, a hatalomhoz, a pénzhez, a világhoz való viszonyán. Így érkezik el 1517. október 31-e estéje, amikor is dr. Martin Luther kifüggeszti tételeit. Addig nincs is semmi gond a vitatandó kérdésekkel, amíg a német fejedelmek nem avatkoznak bele az egyház dolgába, politikai és gazdasági hasznot akarnak húzni belőle. A katolikusok lassan érő válasza az 1545 és 1563 között összehívott trentói zsinat, ahol megvitatták a reformáció hozta új nézeteket, majd megfogalmazták a katolikus egyház válaszát rá. Ezt a történeti szakaszt többféle módon jelzik, a pontatlan ellenreformáció kifejezéssel és a katolikus megújulás megközelítéssel.
Asztrik püspök a modern ateizmushoz vezető út egyik fájdalmas állomásaként jelölte meg a nyugati egyházszakadást, amely aztán a vallásháborúk botrányán át, a felvilágosodott Európa észelvű deizmusán át a mindent elutasító hitetlenségig, ateizmusig jutott korunkban. A kereszténység elidegenítette az emberek egy részét, akik aztán az egykor keresztény Európa hagyományán más utat kerestek maguknak.
- Ítélkezés és előítéletek helyett nagy tisztelettel és bátorsággal kell történelmünk felé fordulnunk. Amit jól csináltunk, azt el kell ismernünk, a hibáinkból viszont tanulnunk kell. Meggyőződésem, hogy a múlt „újraolvasása” megbékít, közelebb hoz bennünket, felekezetben élőket egymáshoz és ez feladatunk is.
Előadását egy szeretetteljes hasonlattal zárta, melyben az egyház a történelemben a Dunához hasonlít:
- A bajor részen összeadódik a sok kis folyó, a Fekete erdőben még képes sziklákat görgetni, akkora ereje van, Magyarországhoz érve megnyugszik, szinte megfárad, azaz lerakja hordalékát, szigeteket hoz létre, pl. Szentendre, Csepel. A forrásnál, az origónál még olyan, mint a dinamit, szinte robban. Ha kitisztítjuk a folyó medrét, ezek a tisztítások a reformáció, a zsinatok, akkor mindig lesz újabb erő a sodrásra, megújulásra, hogy mi keresztények újra összetalálkozzunk, egymásra leljünk és hitelesen mondhassuk el sokaknak Jézus Krisztus örömhírét.
Tóth Tamara
- Ha egy bencés Pápára jön, akkor megdobban a szíve – mondta a püspök köszöntőjében - Bár én csak látogatóba vagy átutazóként járok itt, azért szinte mindenki tudja, hogy 1948-ig, az államosításig Pápán bencés gimnázium működött.
A történelem-német szakos tanár előadásában beszélt az egyházról, és hogy az egyház hogyan épül bele az európai történelembe. Többek között megemlítette, hogy hogyan éleződtek ki a 16. századra azok a feszültségek és problémák, amelyek reformációhoz vezettek és annak a következményeiről hallhattunk.
- Amikor az egyház reformációjáról beszélek, célom az, hogy tudatosítsuk magunkban, az egyház nem csupán a XVI. században volt reformálandó, hanem ahogy az egyházatyák mondták: „ecclesia semper reformanda”, az egyház mindig megújulásra szorul. Képpel élve, mindig vissza kell térnie a „kályhához”, eredetéhez, ahonnan indult és még friss volt. Ma azt is jelenti, hogy úgy kell megújulnia a keresztényeknek, hogy újra összetalálkozzanak. Reformáció pozitív értelemben: megújulni a hitben, visszatérni a hit szerzőjéhez, Jézus Krisztushoz, az origóhoz, a kezdethez. Ha a végéről nézem, 2000-től az egyetemes kereszténység történetét, akkor azt kell, hogy mondjam mind a kálvinistákra, mind a római katolikusokra, mind az evangélikusokra, mind az anglikán egyházra ráférne egy alapos reformáció. Azaz, hogy újra felfedezzük a hitnek a tüzét, Istenhez való kapcsolatunkat, Isten szeretetét, hogy ebből a szeretetből újra tudjuk éleszteni magunkat és megszólítani friss nyelven, egy új nyelven testvéreinket és nem csak azokat, akik közösségeinkben vannak, hanem azokat is, akik a közösségen kívül éhezik és szomjazzák az igazságot.
A püspök úr az Evangélium és a kultúrák kapcsolatát nagyon egyszerű, mégis mindenki számára érthető és kedves példákkal statuálta: miszerint, minden jó háziasszony ismeri a kefir gombát, amit, ha beleraktak a tejbe, egy nagyon jó ízű kefir lesz belőle. Amikor sóval ízesítjük a levest, mely hasonlatban, mi keresztény emberek vagyunk a só, és ennek a sónak kel ízesítenie a „világ levesét” vagy ahogy az élesztő átjárja a kenyértésztát és az ehetővé válik.
- Ugyanígy van ez az evangéliummal is. Az Írás egy, még akkor is, ha különvesszük az Ó és Újszövetségre. A kettő összetartozik, a kettő lélekben, igazságban és örömhírben egy, ahogy Isten fia is egy. Bármelyik felekezet tagjai is vagyunk, a kereszténység hittapasztalatban mindig ez játszódik le: Isten szeretete megérint-e bennünket és ebből élni tudunk-e. Akit megkereszteltek, mindenki testvérünk, mert testvérei vagyunk egymásnak Istenben, aki atya, Fiú és Lélek.
A VI.-VII. században, Közép-Európába vándoroltak a germán törzsek. Az egyház kovásza megpróbálta a germán törzseket átjárni. Csakhogy a germánok gondolkodása más volt, mint akár az a keleti gondolkodásmód, ahol az Evangélium születet, vagy ahogy azt a latin kultúra eszközeivel terjesztették. Más volt a germán befogadó közösség, így a hit megélése is megváltozott. A katolikus hierarchikus szerkezet feudális jelleget ölt, a latin nyelv keveseké, az evangélium hirdetése a háttérbe szorul. Az egyház partnere akar lenni a világi hatalomnak, majd megpróbál maga is világi hatalommá válni. Az egyház szép lassan beletestesül a történelembe és elköveti a hatalom hibáit.
- A történelem egy bonyolult szőttes, nem szabad egyoldalúan megközelíteni. Amikor megjelenik a humanizmus, a reneszánsz kora, megfogalmazódik, hogy a katolikus egyháznak változnia kell. Változtatnia kell a magatartásán, hite megélésében, a hatalomhoz, a pénzhez, a világhoz való viszonyán. Így érkezik el 1517. október 31-e estéje, amikor is dr. Martin Luther kifüggeszti tételeit. Addig nincs is semmi gond a vitatandó kérdésekkel, amíg a német fejedelmek nem avatkoznak bele az egyház dolgába, politikai és gazdasági hasznot akarnak húzni belőle. A katolikusok lassan érő válasza az 1545 és 1563 között összehívott trentói zsinat, ahol megvitatták a reformáció hozta új nézeteket, majd megfogalmazták a katolikus egyház válaszát rá. Ezt a történeti szakaszt többféle módon jelzik, a pontatlan ellenreformáció kifejezéssel és a katolikus megújulás megközelítéssel.
Asztrik püspök a modern ateizmushoz vezető út egyik fájdalmas állomásaként jelölte meg a nyugati egyházszakadást, amely aztán a vallásháborúk botrányán át, a felvilágosodott Európa észelvű deizmusán át a mindent elutasító hitetlenségig, ateizmusig jutott korunkban. A kereszténység elidegenítette az emberek egy részét, akik aztán az egykor keresztény Európa hagyományán más utat kerestek maguknak.
- Ítélkezés és előítéletek helyett nagy tisztelettel és bátorsággal kell történelmünk felé fordulnunk. Amit jól csináltunk, azt el kell ismernünk, a hibáinkból viszont tanulnunk kell. Meggyőződésem, hogy a múlt „újraolvasása” megbékít, közelebb hoz bennünket, felekezetben élőket egymáshoz és ez feladatunk is.
Előadását egy szeretetteljes hasonlattal zárta, melyben az egyház a történelemben a Dunához hasonlít:
- A bajor részen összeadódik a sok kis folyó, a Fekete erdőben még képes sziklákat görgetni, akkora ereje van, Magyarországhoz érve megnyugszik, szinte megfárad, azaz lerakja hordalékát, szigeteket hoz létre, pl. Szentendre, Csepel. A forrásnál, az origónál még olyan, mint a dinamit, szinte robban. Ha kitisztítjuk a folyó medrét, ezek a tisztítások a reformáció, a zsinatok, akkor mindig lesz újabb erő a sodrásra, megújulásra, hogy mi keresztények újra összetalálkozzunk, egymásra leljünk és hitelesen mondhassuk el sokaknak Jézus Krisztus örömhírét.
Tóth Tamara
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!