Már megint szállt a füst
2009-08-12 23:21:25 | cikk: |
A Külső-Várkert a város egyik legszebb, legtöbb lehetőséget rejtő része. Helye vad indiáncsatáknak, bunker építésnek, fára mászásnak. Itt van a Kisfenyves, a Nagyfenyves, itt van a Nagy Fa, amelyikről annak idején leesett a H. Árpi, amíg mi a réten, vajdásoknak mondom, az első igazán rétnek nevezett helyen, tehát nem a Csúcsban például, fociztunk.
Kora tavasszal a réteken gyakran égették le a tél meggyötörte, elszáradt növényzetet; mi pedig egy alkalommal gallyakkal csapkodva lelkesen oltottuk el a tüzet, s büszkén meséltük este otthon, micsoda veszedelemtől mentettük meg az erdőt. Talán még a lakótelepet is! Sőt az egész várost ... - Hülye vagy fiam, inkább egyél - rántott vissza apám hangja a valóságba, de éreztem a hangján, hogy most nem kell félni, mégsem lehet rossz, amit csináltunk; mert amikor például valami sátáni sugallatra a Hegyiék összes - még csak növendék állagú - zöldségét kihúztuk a földből a szomszédban lakó lánnyal, akkor este volt olyan ordítás - mármint úgy ordított a Csilla meg én is -, hogy annak csodájára jártak az akkor még kevés számú házból álló Vajda összes lakói. Na, és az az este is apám hangjával kezdődött.
Nem tudom, hogy az az előember, vagy megengedem, azok az előemberek, akik rendszeresen, szórakozásból vagy bosszúból felgyújtják a Külső-Várkert peremére összehordott mocskot, lomis okádékot, na hogy azok hallották-e valaha az apjuk hangját, s ha igen, akkor az apjuk mondott-e olyat, hogy fiam, ez a rossz, ez pedig a helyes? Egyáltalán a gyújtogatók apja meg az én apám ugyanazt gondolja-e a jóról és a rosszról, a helyesről meg a helytelenről? Létezik-e az, hogy néhány száz méterre egymástól mást jelentenek ugyanazok a szavak? S ha létezik, ezt el kell-e fogadnunk, s ha igen, akkor hogyan? És miért?
Ma délután sűrű, fojtogató, fekete füst borította el a Külső-Várkertet, a Vajda lakótelepet, a Téglagyári út környékét, a kempinget, a Várkertfürdőt. A tüzet a kivonuló tűzoltók megfékezték, kora estére nem maradt más, mint lucskos korom, maradék - de tüzet csinálni még sokszor elég - szemét, meg egy csomó dühös ember, aki kénytelen volt elviselni ezt az egész értelmetlen tüzelős hercehurcát. Idén eddig körülbelül huszonötödször.
Kora tavasszal a réteken gyakran égették le a tél meggyötörte, elszáradt növényzetet; mi pedig egy alkalommal gallyakkal csapkodva lelkesen oltottuk el a tüzet, s büszkén meséltük este otthon, micsoda veszedelemtől mentettük meg az erdőt. Talán még a lakótelepet is! Sőt az egész várost ... - Hülye vagy fiam, inkább egyél - rántott vissza apám hangja a valóságba, de éreztem a hangján, hogy most nem kell félni, mégsem lehet rossz, amit csináltunk; mert amikor például valami sátáni sugallatra a Hegyiék összes - még csak növendék állagú - zöldségét kihúztuk a földből a szomszédban lakó lánnyal, akkor este volt olyan ordítás - mármint úgy ordított a Csilla meg én is -, hogy annak csodájára jártak az akkor még kevés számú házból álló Vajda összes lakói. Na, és az az este is apám hangjával kezdődött.
Nem tudom, hogy az az előember, vagy megengedem, azok az előemberek, akik rendszeresen, szórakozásból vagy bosszúból felgyújtják a Külső-Várkert peremére összehordott mocskot, lomis okádékot, na hogy azok hallották-e valaha az apjuk hangját, s ha igen, akkor az apjuk mondott-e olyat, hogy fiam, ez a rossz, ez pedig a helyes? Egyáltalán a gyújtogatók apja meg az én apám ugyanazt gondolja-e a jóról és a rosszról, a helyesről meg a helytelenről? Létezik-e az, hogy néhány száz méterre egymástól mást jelentenek ugyanazok a szavak? S ha létezik, ezt el kell-e fogadnunk, s ha igen, akkor hogyan? És miért?
Ma délután sűrű, fojtogató, fekete füst borította el a Külső-Várkertet, a Vajda lakótelepet, a Téglagyári út környékét, a kempinget, a Várkertfürdőt. A tüzet a kivonuló tűzoltók megfékezték, kora estére nem maradt más, mint lucskos korom, maradék - de tüzet csinálni még sokszor elég - szemét, meg egy csomó dühös ember, aki kénytelen volt elviselni ezt az egész értelmetlen tüzelős hercehurcát. Idén eddig körülbelül huszonötödször.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!