Apalabirintus-milyen konfliktust okoz a gyerekben, ha rájön apja-anyja nem gép, hanem esendő és hibázó ember?
2011-01-20 15:58:06 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Ma reggel színházi-nevelési program, TIE-foglalkozás kezdődött az általános iskolás 7-8. osztályos tanulók számára a szervező Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében.
A TIE-foglalkozás a Theater in Education kifejezésből alakult, az angol rövidítés magyar jelentése: „színház a nevelésben”, a rövidítés alternatív pedagógiai módszerek alkalmazását jelenti az érzelmi nevelés, színházi nevelés terén, az élményközpontú tanítás segítése céljából. A program a Tudás-Szín-Tér projekt segítségével valósulhatott meg.
Apalabirintus címmel a Káva Színházi Műhely tartott színházi nevelési programot a szülő-gyerek kapcsolat problémáiról az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolásoknak. Gyombolai Gábor programvezetővel az előadás előtt beszélgettem a korántsem megszokott témáról és az előadásról.
A gyerek-szülő kapcsolatot az apára kihegyezve mutatták be a színészek. A színpadra érkezve egy négytagú család –apa, anya, fiú, lány- mindennapi élete várta a fiatalokat. Érdekességként az apa szerepét négy ember játssza el, nem véletlenül. Ahogy haladtunk az időben olyan helyzetek kerültek elő, amikor a gyermek az apával konfliktusba keveredik és nem értik meg egymást, sok téma került terítékre: mennyire lehet engedékeny egy apa, mikor kell figyelmesebbnek lenni, hol a határ a szigorúság és a féltő-óvó nevelés között? Nincsen rögzített szövegkönyv, az előadás teljesen a színészek improvizációjára épül.
- Az apaszerepek sincsenek meghatározva, minden nap mindannyiunk az adott helyzet függvényében valamifajta reakciót mutat, ami szükségképpen másmilyen lesz, ahogy a család alkalmazkodik. Izgalmas téma, hiszen a gyermekek szemében sok mindent megnyit, kiszélesít-összegezte az előadást a programvezető.
Gyombolai Gábor maga is apa, négy gyermeke van. Mint mondta, amikor elkezdték játszani a darabot, sokat improvizáltak és nagyon sok olyan helyzetet iktattak be, amelyet az életből vettek. A próbákat egy külön lakásban töltötték, több gyermekkel, különböző családokat játszottak el, olyannyira életszerűen, hogy még bevásárolni is együtt mentek. Kintről, sms-ben küldték be a segítők, a dramaturgiai rendezők, mint Kárpáti Péter, Sebők Bori, Perényi Balázs az eljátszandó helyzeteket, szituációkat, nagyon érdekes helyzeteket szülve a lakásban.
- Az előadásokra mindig úgy gondolok, mint egy svédasztalra, tehát nem tudom pontosan meghatározni, hogy a sült csirkének milyen íze lesz. Van egy teríték. A programban résztvevő gyermekek arról gondolkodhatnak, hogy mik azok a csatornák, amelyek szülők és gyermekek között vannak, miért nem működnek adott esetben, hogyan lehet ezeket működőképessé tenni? Hogyan lehet azon a képen túljutni, hogy a szülő, az apa nem csak egy gép, a kamasz sem csak egy gép, hanem egy ember- fogalmazta meg Gyombolai Gábor.
A mai fiatalok konfliktuskezelésben nullák. Az olyan előadásokat, mint az Apalabirintus, általános iskolákban kötelezővé tenném. Nem biztos, hogy a világ olyan sokat változott húsz év alatt. Akik visszaemlékeznek gyermekkorukra, elmondják, hogy ugyanazokkal a problémákkal, örömökkel küzdöttek, és voltak dolgok, amiket hiányoltak az életükből, hogy nem tudtak beszélni a felnőtt világgal. A korban nem látok változást. Abban annál inkább látszódik a változás, ahogy elfedik a kommunikáció lehetőségét a felnőttek a gyerekek elől. A kérdés az, mi az az ok, ami miatt távol tartják maguktól egymást?
A TIE-foglalkozás a Theater in Education kifejezésből alakult, az angol rövidítés magyar jelentése: „színház a nevelésben”, a rövidítés alternatív pedagógiai módszerek alkalmazását jelenti az érzelmi nevelés, színházi nevelés terén, az élményközpontú tanítás segítése céljából. A program a Tudás-Szín-Tér projekt segítségével valósulhatott meg.
Apalabirintus címmel a Káva Színházi Műhely tartott színházi nevelési programot a szülő-gyerek kapcsolat problémáiról az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolásoknak. Gyombolai Gábor programvezetővel az előadás előtt beszélgettem a korántsem megszokott témáról és az előadásról.
A gyerek-szülő kapcsolatot az apára kihegyezve mutatták be a színészek. A színpadra érkezve egy négytagú család –apa, anya, fiú, lány- mindennapi élete várta a fiatalokat. Érdekességként az apa szerepét négy ember játssza el, nem véletlenül. Ahogy haladtunk az időben olyan helyzetek kerültek elő, amikor a gyermek az apával konfliktusba keveredik és nem értik meg egymást, sok téma került terítékre: mennyire lehet engedékeny egy apa, mikor kell figyelmesebbnek lenni, hol a határ a szigorúság és a féltő-óvó nevelés között? Nincsen rögzített szövegkönyv, az előadás teljesen a színészek improvizációjára épül.
- Az apaszerepek sincsenek meghatározva, minden nap mindannyiunk az adott helyzet függvényében valamifajta reakciót mutat, ami szükségképpen másmilyen lesz, ahogy a család alkalmazkodik. Izgalmas téma, hiszen a gyermekek szemében sok mindent megnyit, kiszélesít-összegezte az előadást a programvezető.
Gyombolai Gábor maga is apa, négy gyermeke van. Mint mondta, amikor elkezdték játszani a darabot, sokat improvizáltak és nagyon sok olyan helyzetet iktattak be, amelyet az életből vettek. A próbákat egy külön lakásban töltötték, több gyermekkel, különböző családokat játszottak el, olyannyira életszerűen, hogy még bevásárolni is együtt mentek. Kintről, sms-ben küldték be a segítők, a dramaturgiai rendezők, mint Kárpáti Péter, Sebők Bori, Perényi Balázs az eljátszandó helyzeteket, szituációkat, nagyon érdekes helyzeteket szülve a lakásban.
- Az előadásokra mindig úgy gondolok, mint egy svédasztalra, tehát nem tudom pontosan meghatározni, hogy a sült csirkének milyen íze lesz. Van egy teríték. A programban résztvevő gyermekek arról gondolkodhatnak, hogy mik azok a csatornák, amelyek szülők és gyermekek között vannak, miért nem működnek adott esetben, hogyan lehet ezeket működőképessé tenni? Hogyan lehet azon a képen túljutni, hogy a szülő, az apa nem csak egy gép, a kamasz sem csak egy gép, hanem egy ember- fogalmazta meg Gyombolai Gábor.
A mai fiatalok konfliktuskezelésben nullák. Az olyan előadásokat, mint az Apalabirintus, általános iskolákban kötelezővé tenném. Nem biztos, hogy a világ olyan sokat változott húsz év alatt. Akik visszaemlékeznek gyermekkorukra, elmondják, hogy ugyanazokkal a problémákkal, örömökkel küzdöttek, és voltak dolgok, amiket hiányoltak az életükből, hogy nem tudtak beszélni a felnőtt világgal. A korban nem látok változást. Abban annál inkább látszódik a változás, ahogy elfedik a kommunikáció lehetőségét a felnőttek a gyerekek elől. A kérdés az, mi az az ok, ami miatt távol tartják maguktól egymást?
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!