Akinek a szívében minden nap karácsony van
2010-12-26 14:57:16 | cikk: HuHa |
Karácsony van. A szeretet ünnepe. Szívünket ünneplőbe öltöztetjük, arcunkra mosolyt varázsol a szeretet, melyet tán az év többi napjának rohanásban kevésbé mutatunk ki hozzátartozóink, ismerőseink előtt is. Ám van, akinek arcán minden nap ott mosolyog a szeretet. Akinek szívből jövő meggyőződése volt, hogy munkájában a szeretet, a másokra való odafigyelés, a gondoskodás, az örömszerzés elengedhetetlen és elsődleges. Ő Csőréné Pőr Eszter, Pápa Város Önkormányzata Egyesített Szociális Intézményének közlemúltban nyugdíjba vonult igazgatója. Az intézmény és a város vezetése november 12-én, a Szociális Munka Napján köszönt el az igazgatónőtől, aki több mint négy évtizeden keresztül dolgozott a szociális szférában, s huszonnégy éven át vezette az ESZI-t. Eszti néni egész élete arról szólt, hogy segítsen a legkiszolgáltatottabb, legelesettebb embereken, hogy tudásával és szeretetével otthont teremtsen az otthontalanoknak, családot azoknak, akiknek nincs vagy távol él a családja. Nyugdíjba vonulása kapcsán beszélgettünk vele életéről, munkájáról, arról az áldozatos elhivatottságról, mellyel hosszú évtizedeken át -munkatársaival együtt – apró karácsonyokat varázsolt az idősek, elesettek mindennapjaiba.
-Hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a szakterületre irányított. Nagyon fiatalon - és tán nem is céltudatosan - tizennyolc évesen, érettségi után a szociális segítő munkában, mint szociális ápoló és gondozó kezdtem dolgozni a dákai Pszichiátriai és Fogyatékosok Otthonában. A mindennapi munkámban megtaláltam az érdekességet, sok apró öröm táplálta bennem az elhivatottságot, mely aztán egész pályafutásom alatt végigkísért.
Eszti néni hét éven át dolgozott ápolónőként, majd 1973-ban áthelyezték Külsővatra, az újonnan induló Idősek Otthonába, ahol már vezetői feladatot kapott.
-Nagy kihívás volt ez számomra, hiszen az addig megszerzett gyakorlati tapasztalataim és szakmai ismereteim alapján meg kellett szerveznem az otthon szakmai gondozási feladatait. Örömmel vállaltam a feladatot, hisz nagyszerű tanítómestereim voltak, akiktől megtanultam az elfogadást, azt, hogy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek gondozásában a szakszerűség és a szeretetteljes bánásmód elsődleges.
Mindezen tapasztalatai, elhivatottsága e nehéz, de szép segítő munka iránt Külsővaton – immár vezetőként – tovább bővült, szakmai tudását pedig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szociális szervező szakon fejlesztette és felsőfokú végzettséget szerzett. Eszti néni időközben férjhez ment, két gyermeke született, 1986-ban pedig újabb szakmai előrelépés várt rá: megpályázta és elnyerte a pápai intézmény vezetői állását, ahol a korábbi igazgató nyugdíjba vonult.
-Ez egy sokkal komplexebb feladat volt, hiszen az egész intézmény munkájának megszervezése, koordinálása volt a feladatom, sőt a korszerű gondozási tevékenység kidolgozása, a fejlesztések és az új lehetőségek megteremtése is a feladataim közé tartozott.
Ekkor a pápai intézményhez a száz férőhelyes idősek otthona, az idősek nappali ellátását szolgáló részleg, a szociális alapgondozás keretében pedig az étkeztetés és házigondozás tartozott – ezeket a feladatokat ötvenkét fő látta el. Az elmúlt huszonnégy esztendőben a feladatok és az azokat ellátó dolgozók száma jelentősen növekedett, hiszen a személyzet száma megháromszorozódott a feladatellátás pedig tizenhárom szolgáltatásra bővült.
-Nagyon fontos egy település életében, hogy milyen a szociális ellátó rendszere, miként tudja biztosítani a rászorulóknak a biztonságot, miként tud segíteni az elesetteken, kiszolgáltatott helyzetben lévőkön. E téren nagyon sokat fejlődött az intézmény az elmúlt két évtizedben. Az első nagy sikerünk a Vörösmarty úti Otthonház bővítése volt, kialakítottuk az első emelt szintű otthonházat tizennyolc férőhellyel – mindez különleges feladat volt, hiszen ekkor még nem voltak kimunkálva a szociális törvény szabályozói, így saját tapasztalatainkra hagyatkozva, az igényeket felmérve próbáltunk egy új típusú ellátási formát létrehozni.
A fejlesztések azonban itt nem értek véget, megnyitották a Teveli úti Otthonházat, bővültek az intézmények, számos területen teljesedett ki az ellátás, a szolgáltatás. Mindehhez szükség volt a város vezetésének, polgármester úrnak és a Szociális Bizottságnak arra a szociális érzékenységére és támogatására, mellyel segítették a szociális ellátó rendszer fejlődését – mondta az igazgatónő, hozzátéve – nagyon fontos volt, hogy kidolgozott terveink megvalósítását támogatták és bíztak szakmai hozzáértésünkben. Nem csak az idősek ellátásában, hanem valamennyi szociális területen jelentős fejlődés valósult meg és egy rugalmasan működő, egymásra épülő ellátórendszer alakult ki, ahol az elődleges cél az volt, hogy a rászorulók mielőbb megkapják a szükséges segítséget.
-A fejlesztések mellett nagyon fontosnak tartottam, hogy jól felkészült, szakmai munkáját magas színvonalon végző csapat dolgozzon az intézményben, hiszen csak így tudtunk megfelelő szolgáltatást nyújtani. Kollégáim partnerek voltak ebben is, én pedig bízhattam az ő elhivatottságukban, tudásukban, amivel ezt a kiszélesített ellátó rendszert az ellátottak megelégedésére tudtuk működtetni. Köszönöm valamennyiüknek az együttműködést, a közös munkát, hogy segítették vezetői munkámat.
Az ESZI vezetője nem csak a belső kapcsolatok ápolását tartotta fontosnak, hanem a településsel, más intézményekkel való kapcsolattartást is, s ennek a nyitottságnak az eredményeként jött létre Pápa holland testvérvárosával, Kampennel való ismeretség is, mely az elmúlt években – a szakmai tapasztalatszerzés mellett - barátsággá alakult.
-Kollégáimmal többször látogattunk Kampenbe és fogadtuk itt Pápán az ottani szociális intézmény munkatársait. Megismertük az ott folyó szociális munkát, ötleteket gyűjtöttünk és adtunk át saját tapasztalataink alapján és nagyon sok anyagi segítséget is kaptunk a hollandoktól – meséli Eszti néni és hosszan sorolja azokat a támogatásokat, mellyel a partnerváros segítette a pápai intézményt, majd a találkozások élményeiről mesél, melyek barátsággá erősítették a szakmai kapcsolatot.
Csőréné Pőr Eszter úgy véli, a szociális segítő munkát csak teljes odaadással és elhivatottsággal lehet végezni.
-A mi munkánkban a legfontosabb emberi érték a szeretet, a tisztesség, a megbecsülés, az elhivatottság és a bátorság. Én mindig nagyon fontosnak tartottam az ellátottakkal való közvetlen kapcsolattartást, az idősek szeretetét, az ő kisebb-nagyobb gondjaiknak a megoldását, az emberi elfogadást és a másikhoz való odafordulást, mert a bizalom – ami ebben a munkában elengedhetetlen – csak így alakulhatott ki. A bentlakásos idősek otthonában a lakók nagyon közel kerülnek az ápoló személyzethez és ez viszont is így van. Sokan éveket vagy akár egy évtizedet is itt élnek és szinte családtaggá lesznek, és nekünk el kell fogadnunk mindenkit, segíteni élete utolsó szakaszában és igen, tudnunk kell elfogadni a halált, az elmúlást is. Egy lakó hosszú szenvedése számunkra is fájdalmas, de meg kellett tanulnunk feldolgozni, hogy időseink előbb-utóbb elmennek e világról, s hogy az újonnan érkezőt ugyanolyan szeretettel és tisztelettel kell fogadni és megadni neki mindazt, amire szüksége van.
Eszti néninek nem csak szakmai pályafutását, hanem egész életét is áthatja a szeretet és az elfogadás képessége, magánéletében is ezek az értékek vezérlik. Családja mindig támogatta, segítette munkájában, olyankor is, ha ünnepnapokon későn érkezett haza az intézményi ünnepség miatt, olyankor is, ha egy-egy feladat megoldása a megszokottnál több időt vett el a családtól.
- Mindig megértő volt a családom a munkám iránt és olyan szellemi, lelki, fizikai egyensúlyt biztosítottak számomra, ami biztos hátteret és erőt adott munkám elvégzéséhez, átsegített a nehézségeken és megakadályozta a kiégést.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a legszebb a pályafutásában, rövid gondolkodás után, meghatódott mosollyal válaszol és arcán szép emlékek százai suhannak át:
-Az apró örömök, a pici sikerek, azok a mosolyok, amiket én egy-egy idős embertől kaptam, egy csendesen elmondott „köszönöm”. Hogy segítségemmel, tanácsommal, egy beszélgetéssel vagy épp meghallgatásommal valakinek az életét egy picit jobb irányba mozdíthattam, valakin segíthettem. Ezek az apró dolgok adtak erőt és örömet, s vittek tovább a pályafutásom során. Ha mindenképp ki kell emelni valamit, tán az ünnepeket, a rendezvényeket említeném. A karácsonyokat, amikor mint egy igazi, nagy család együtt voltunk, együtt ünnepeltünk.
Eszti néni november 12-én búcsúzott hivatalosan az Egyesített Szociális Intézménytől. A meghatóan szép, bensőséges elköszönés és az elmúlt évtizedek sok-sok szép emléke hosszan elkíséri – mondja, s szemében apró könnycsepp csillan, hangja még inkább megtelik érzelemmel.
-A legtöbb időmet most a családommal töltöm, de nem szakadok el teljesen az intézménytől, szeretném tapasztalataimmal tovább segíteni az ott dolgozók munkáját – mesél nyugdíjas éveinek terveiről – és szeretnék önkéntes munkában részt venni, civil szervezetekben tevékenykedni, hogy továbbra is segíthessek másoknak. Elköszöntem az ESZI-től, de nem szeretnék elszakadni, mert számomra nagyon fontossá lettek a gondozottak és a kollégák, akikkel együtt dolgoztam az évek folyamán.
Csőréné Pőr Eszter szavai szerint cselekszik, részt vett az Egyesített Szociális Intézmény központi karácsonyi ünnepségén is, ahol egykori munkatársai és a lakók társaságában együtt, meghitt hangulatban ünnepelték Jézus megszületését, karácsony eljövetelét.
-Hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a szakterületre irányított. Nagyon fiatalon - és tán nem is céltudatosan - tizennyolc évesen, érettségi után a szociális segítő munkában, mint szociális ápoló és gondozó kezdtem dolgozni a dákai Pszichiátriai és Fogyatékosok Otthonában. A mindennapi munkámban megtaláltam az érdekességet, sok apró öröm táplálta bennem az elhivatottságot, mely aztán egész pályafutásom alatt végigkísért.
Eszti néni hét éven át dolgozott ápolónőként, majd 1973-ban áthelyezték Külsővatra, az újonnan induló Idősek Otthonába, ahol már vezetői feladatot kapott.
-Nagy kihívás volt ez számomra, hiszen az addig megszerzett gyakorlati tapasztalataim és szakmai ismereteim alapján meg kellett szerveznem az otthon szakmai gondozási feladatait. Örömmel vállaltam a feladatot, hisz nagyszerű tanítómestereim voltak, akiktől megtanultam az elfogadást, azt, hogy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek gondozásában a szakszerűség és a szeretetteljes bánásmód elsődleges.
Mindezen tapasztalatai, elhivatottsága e nehéz, de szép segítő munka iránt Külsővaton – immár vezetőként – tovább bővült, szakmai tudását pedig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szociális szervező szakon fejlesztette és felsőfokú végzettséget szerzett. Eszti néni időközben férjhez ment, két gyermeke született, 1986-ban pedig újabb szakmai előrelépés várt rá: megpályázta és elnyerte a pápai intézmény vezetői állását, ahol a korábbi igazgató nyugdíjba vonult.
-Ez egy sokkal komplexebb feladat volt, hiszen az egész intézmény munkájának megszervezése, koordinálása volt a feladatom, sőt a korszerű gondozási tevékenység kidolgozása, a fejlesztések és az új lehetőségek megteremtése is a feladataim közé tartozott.
Ekkor a pápai intézményhez a száz férőhelyes idősek otthona, az idősek nappali ellátását szolgáló részleg, a szociális alapgondozás keretében pedig az étkeztetés és házigondozás tartozott – ezeket a feladatokat ötvenkét fő látta el. Az elmúlt huszonnégy esztendőben a feladatok és az azokat ellátó dolgozók száma jelentősen növekedett, hiszen a személyzet száma megháromszorozódott a feladatellátás pedig tizenhárom szolgáltatásra bővült.
-Nagyon fontos egy település életében, hogy milyen a szociális ellátó rendszere, miként tudja biztosítani a rászorulóknak a biztonságot, miként tud segíteni az elesetteken, kiszolgáltatott helyzetben lévőkön. E téren nagyon sokat fejlődött az intézmény az elmúlt két évtizedben. Az első nagy sikerünk a Vörösmarty úti Otthonház bővítése volt, kialakítottuk az első emelt szintű otthonházat tizennyolc férőhellyel – mindez különleges feladat volt, hiszen ekkor még nem voltak kimunkálva a szociális törvény szabályozói, így saját tapasztalatainkra hagyatkozva, az igényeket felmérve próbáltunk egy új típusú ellátási formát létrehozni.
A fejlesztések azonban itt nem értek véget, megnyitották a Teveli úti Otthonházat, bővültek az intézmények, számos területen teljesedett ki az ellátás, a szolgáltatás. Mindehhez szükség volt a város vezetésének, polgármester úrnak és a Szociális Bizottságnak arra a szociális érzékenységére és támogatására, mellyel segítették a szociális ellátó rendszer fejlődését – mondta az igazgatónő, hozzátéve – nagyon fontos volt, hogy kidolgozott terveink megvalósítását támogatták és bíztak szakmai hozzáértésünkben. Nem csak az idősek ellátásában, hanem valamennyi szociális területen jelentős fejlődés valósult meg és egy rugalmasan működő, egymásra épülő ellátórendszer alakult ki, ahol az elődleges cél az volt, hogy a rászorulók mielőbb megkapják a szükséges segítséget.
-A fejlesztések mellett nagyon fontosnak tartottam, hogy jól felkészült, szakmai munkáját magas színvonalon végző csapat dolgozzon az intézményben, hiszen csak így tudtunk megfelelő szolgáltatást nyújtani. Kollégáim partnerek voltak ebben is, én pedig bízhattam az ő elhivatottságukban, tudásukban, amivel ezt a kiszélesített ellátó rendszert az ellátottak megelégedésére tudtuk működtetni. Köszönöm valamennyiüknek az együttműködést, a közös munkát, hogy segítették vezetői munkámat.
Az ESZI vezetője nem csak a belső kapcsolatok ápolását tartotta fontosnak, hanem a településsel, más intézményekkel való kapcsolattartást is, s ennek a nyitottságnak az eredményeként jött létre Pápa holland testvérvárosával, Kampennel való ismeretség is, mely az elmúlt években – a szakmai tapasztalatszerzés mellett - barátsággá alakult.
-Kollégáimmal többször látogattunk Kampenbe és fogadtuk itt Pápán az ottani szociális intézmény munkatársait. Megismertük az ott folyó szociális munkát, ötleteket gyűjtöttünk és adtunk át saját tapasztalataink alapján és nagyon sok anyagi segítséget is kaptunk a hollandoktól – meséli Eszti néni és hosszan sorolja azokat a támogatásokat, mellyel a partnerváros segítette a pápai intézményt, majd a találkozások élményeiről mesél, melyek barátsággá erősítették a szakmai kapcsolatot.
Csőréné Pőr Eszter úgy véli, a szociális segítő munkát csak teljes odaadással és elhivatottsággal lehet végezni.
-A mi munkánkban a legfontosabb emberi érték a szeretet, a tisztesség, a megbecsülés, az elhivatottság és a bátorság. Én mindig nagyon fontosnak tartottam az ellátottakkal való közvetlen kapcsolattartást, az idősek szeretetét, az ő kisebb-nagyobb gondjaiknak a megoldását, az emberi elfogadást és a másikhoz való odafordulást, mert a bizalom – ami ebben a munkában elengedhetetlen – csak így alakulhatott ki. A bentlakásos idősek otthonában a lakók nagyon közel kerülnek az ápoló személyzethez és ez viszont is így van. Sokan éveket vagy akár egy évtizedet is itt élnek és szinte családtaggá lesznek, és nekünk el kell fogadnunk mindenkit, segíteni élete utolsó szakaszában és igen, tudnunk kell elfogadni a halált, az elmúlást is. Egy lakó hosszú szenvedése számunkra is fájdalmas, de meg kellett tanulnunk feldolgozni, hogy időseink előbb-utóbb elmennek e világról, s hogy az újonnan érkezőt ugyanolyan szeretettel és tisztelettel kell fogadni és megadni neki mindazt, amire szüksége van.
Eszti néninek nem csak szakmai pályafutását, hanem egész életét is áthatja a szeretet és az elfogadás képessége, magánéletében is ezek az értékek vezérlik. Családja mindig támogatta, segítette munkájában, olyankor is, ha ünnepnapokon későn érkezett haza az intézményi ünnepség miatt, olyankor is, ha egy-egy feladat megoldása a megszokottnál több időt vett el a családtól.
- Mindig megértő volt a családom a munkám iránt és olyan szellemi, lelki, fizikai egyensúlyt biztosítottak számomra, ami biztos hátteret és erőt adott munkám elvégzéséhez, átsegített a nehézségeken és megakadályozta a kiégést.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a legszebb a pályafutásában, rövid gondolkodás után, meghatódott mosollyal válaszol és arcán szép emlékek százai suhannak át:
-Az apró örömök, a pici sikerek, azok a mosolyok, amiket én egy-egy idős embertől kaptam, egy csendesen elmondott „köszönöm”. Hogy segítségemmel, tanácsommal, egy beszélgetéssel vagy épp meghallgatásommal valakinek az életét egy picit jobb irányba mozdíthattam, valakin segíthettem. Ezek az apró dolgok adtak erőt és örömet, s vittek tovább a pályafutásom során. Ha mindenképp ki kell emelni valamit, tán az ünnepeket, a rendezvényeket említeném. A karácsonyokat, amikor mint egy igazi, nagy család együtt voltunk, együtt ünnepeltünk.
Eszti néni november 12-én búcsúzott hivatalosan az Egyesített Szociális Intézménytől. A meghatóan szép, bensőséges elköszönés és az elmúlt évtizedek sok-sok szép emléke hosszan elkíséri – mondja, s szemében apró könnycsepp csillan, hangja még inkább megtelik érzelemmel.
-A legtöbb időmet most a családommal töltöm, de nem szakadok el teljesen az intézménytől, szeretném tapasztalataimmal tovább segíteni az ott dolgozók munkáját – mesél nyugdíjas éveinek terveiről – és szeretnék önkéntes munkában részt venni, civil szervezetekben tevékenykedni, hogy továbbra is segíthessek másoknak. Elköszöntem az ESZI-től, de nem szeretnék elszakadni, mert számomra nagyon fontossá lettek a gondozottak és a kollégák, akikkel együtt dolgoztam az évek folyamán.
Csőréné Pőr Eszter szavai szerint cselekszik, részt vett az Egyesített Szociális Intézmény központi karácsonyi ünnepségén is, ahol egykori munkatársai és a lakók társaságában együtt, meghitt hangulatban ünnepelték Jézus megszületését, karácsony eljövetelét.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!