Santa Lucia története skandináv módon

Szent Lucia a IV. században élt a Szicíliához tartozó Siracusában. Örök szüzességet fogadott, és annak ellenére, hogy akkoriban bűn volt kereszténynek lenni, nem adta fel az elveit. A kiszemelt vőlegényéhez nem ment feleségül, aki bosszúból elárulta őt, és bár máglyahalálra ítélték, a monda szerint a tűz nem fogott rajta, így tőrrel oltották ki az életét.
A hagyomány szerint a szent hajnalban gyertyafénnyel érkezik meg az otthonokba, forralt bort (glöggöt), kávét és sáfrányos kalácsot hoz a háziaknak. Kísérői fehér ruhába öltözött lányok és a csillagfiúk, amolyan kis manók, akik amellett, hogy a háziakat finomságokkal lepik meg, énekelnek és verseket is mondanak.
A nisse-k, a pogány néphitből származó természetfeletti lények a hagyomány szerint a ház lakóit védelmezik. Apró termetűek, ritkán nagyobbak, mint egy 10 éves gyerek, ám vonásaik egy öregemberre emlékeztetnek (ráncos bőr, ősz szakáll és haj).

Svédországban a Szent Iván éjjele és a karácsony mellett a harmadik legnagyobb ünnep szintén a Luca-nap. Szent Luca, a szembetegek és vakok védőszentje keresztény vértanú, ennek ellenére mégis nagy tisztelet övezi a bő 500 éve lutheránus Svédországban. A települések, sőt az ország is Lucát választ. Ne szépségversenyre gondoljunk, a kiválasztott mindig az a lány, aki az adott közösségért a legtöbbet tette, gondoskodó és kedves.

Forrás: internet