Egy kalandozó analfazseni
Búcsú-mondatok Mészárosné Stenger Katalinról
2010-12-07 19:01:56 | cikk: |
A megyei napilapban (Napló) keretes gyászjelentés ütött szíven: Mészárosné Stenger Katalin nyugalmazott tanár, könyvtáros, szakfelügyelő, a Megyei Pedagógiai Intézet volt munkatársa, 68 évesen váratlanul elhunyt. Temetése 2010. december 3-án délután 13 órakor a pápai Alsóvárosi Temetőben volt/lesz. Gyászolják: férje, fiai, menyei, unokái, rokonság. A Pápa/Tókert Hatodik utcájában élő Mészárosné Stenger Katalin (MeSka) az idén, májusban kért meg, hogy a szivárvány-színezetű könyvecskéjéről írjak néhány mondatot: A címe, egyetlen szó: ANALFAZSENI. (Az alábbi gondolatokat, a www.csatarhegy.hu honlapon olvashatták az internetet használók. )
Az 1943-ban született könyvtáros-tanár régi – ismerős. A fénykorát élő, a veszprémi várban ténykedő Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központból, valamivel később pedig – a Megyei Pedagógiai Intézetből. Hadd írok ide legkevesebb három nagyon fontos nevet; Gárdonyi Lajos, Fonay Tibor, Tolnai Valéria. (Katalin és a Valéria barátnőnek is számítottak.)
Akik hívták-szívták intézetükhöz a pedagógusokat. Kiadványt kezdeményeztek, pályázatokat írtak ki, szakmai kirándulásokat és előadásokat szerveztek. Emlékszem, a Szegedi Nyári Pedagógiai Egyetemre – amit előbb a TTK Ady-téri épületében, majd az Újszegedi Biológiai Központban tartottak meg. A tanulmányi kirándulások ekkor már valóságos országjárássá szélesedtek. Igényes programok zajlottak nyaranta. A jelent látva, s visszanézve: hatalmas és tartalmas IDŐk voltak azok.
MeSka 2009-ben, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár sokszorosító műhelyében kiadott könyvecskéje, az Analfazseni, szerkezetileg történetekre, versekre, – gyermekeknek is –, valamint képekre tagolódik.
Bravúros dolog. Azt bizonyítja, hogy a könyves lélekkel bíró szerző képes igényesen írni, verset faragni, s mindezek mellett festeni.
Az utóbbiról még csak meg sem próbálok valamit is megfogalmazni. Hogy miért?
Azért, mert magam még a vonalzó mellett is kanyargó vonalakat produkáltam, s már reményét sem látom a megjavulásnak.
Milyen kár, hogy az emberi élet alig több három-négy szempillantásnál! Ha nem így lenne, szaladnék azonnal a Tocsik tanár úrhoz. A. Tóth Sándorhoz – segítségért. Talán, két tanévben tanított bennünket a Türr Gimnáziumban, s akadtak bizonyos kategóriái: Magam is, azok közé tartoztam, akiknek csak annyit mondott: – Nektek elég, ha lejártok a képzőművész szakkörbe!
(A Kör, a Jókai Mozgó épületében működött, ahol mi leggyakrabban modellt ültünk a Tanár Úrnak. )
MeSka történetei közül a Mária néni című, számomra a legnagyszerűbb. Így kell egy szerteágazó, sokféleségével is különös szellemi izgalmakat, kiváltó életpályát megrajzolni! Az pedig tókerti ráadás, amit e helyütt idézek:
„1972 márciusában a tókerti kápolna orgonistája lett. 1984. november végén a hangszer elnémult. Pár nap múlva az adventi harangszó a lélekharang kongásával keveredett. Nemcsics Elekné Szabó Mária tanárnő örök álomra hajtotta fejét a pápai Alsóvárosi temetőben.” MeSka rendhagyó leveleiből is csokorba kötött néhányat. Igen jól tette. Szívem szerint (is) szól, amikor a Tapolcát folyóként említi. Kérhetnék még további, a folyóval kapcsolatos történetet? (Az én életem egyik „traumáját” okozta az a szörnyűség, ami eltüntette a Tapolca folyót!)
És alkosson hasonló miniatűr-remekléseket a Bakonyér-patakról, a Várkertről, a tókertiekről?
A versek közül a Makrokozmosz címűt választottam, a bennem mostanság elhatalmasodott hangulat vélt, vagy valós hasonlóságáért;
/Nagy az Isten állatkertje,/ csak elférjek én is benne./ Megfuttatom a kutyákat, / simogatom a macskákat./ * /Aranyhalnak moszat leszek,/ a békáknak legyet veszek./ Bíztatom az éti csigát,/ jól nevelje fel a fiát./ * A kágyilót én sem bántom,/ végső soron a barátom./ Kísérne a táncos lepke,/ messze Afrikából jönne./ * Visszavárom azt a baglyot,/ aki nálam kórházban volt./ Belehuhognánk az éjbe,/ legyen égi s földi béke!/ Kedves Stenger Katalin (MeSka) ! – kívánok javuló egészséget, további alkotásban kiteljesedő órákat, napokat, hónapokat, éveket. Egy alkotó értelmiséginek ez a dolga. Sajnos, arra nem tudok válaszolni, hogy ezt a szolgálatot vajon, valaha, érdemesíti-e bármire is egy regnáló hatalom. Persze, az Idő nagyon sok mindent magold majd. Benne, bízhatunk. S talán még az Analfazsenikben is.
A bennünk osztódó tudás, belőlünk indul el agyakat, gyarmatokat szerezni. Az alkotó értelmiségi helyesen cselekszik, ha bárhol a helyét, meg az idejét találja meg az átadhatóságnak.
Lehet az kórház, kert, erdőszél… A teraszról, az ablakon kinézve – hátha figyelmesen kezd el nézni egy mókus…
Hatalmas igazság: az ifjúság, a gyerekek minden munkáját szerető pedagógust visszafiatalítják! Ezért következik zárásul a Kenyérszelő nóta című versike:
/Egyedem– begyedem / kerek a kenyerem,/ ha kerek, megszegem./ * / A gyürke Palkóé,/ a párja Margóé,/ Jut kenyér Gyurinak,/ egy szelet Julinak,/ Szabolcsnak, Csabának,/ s a pöttöm Pannának./ * /Egyedem– begyedem,/ üres a tenyerem,/ elfogyott a kenyerem./ Kedves MesKa! A mai gyászhír, a túlsó partra költözés ténye, akkor is visszafordíthatatlan pillanat, ha ilyesmivel sohasem tudnak azonosulni a hátra maradottak. A megye pedagógus társadalma nevében megőrző szívvel búcsúzik – a Tókert képviselőjeként is – Bali József. Nyugodj békében!
Az 1943-ban született könyvtáros-tanár régi – ismerős. A fénykorát élő, a veszprémi várban ténykedő Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központból, valamivel később pedig – a Megyei Pedagógiai Intézetből. Hadd írok ide legkevesebb három nagyon fontos nevet; Gárdonyi Lajos, Fonay Tibor, Tolnai Valéria. (Katalin és a Valéria barátnőnek is számítottak.)
Akik hívták-szívták intézetükhöz a pedagógusokat. Kiadványt kezdeményeztek, pályázatokat írtak ki, szakmai kirándulásokat és előadásokat szerveztek. Emlékszem, a Szegedi Nyári Pedagógiai Egyetemre – amit előbb a TTK Ady-téri épületében, majd az Újszegedi Biológiai Központban tartottak meg. A tanulmányi kirándulások ekkor már valóságos országjárássá szélesedtek. Igényes programok zajlottak nyaranta. A jelent látva, s visszanézve: hatalmas és tartalmas IDŐk voltak azok.
MeSka 2009-ben, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár sokszorosító műhelyében kiadott könyvecskéje, az Analfazseni, szerkezetileg történetekre, versekre, – gyermekeknek is –, valamint képekre tagolódik.
Bravúros dolog. Azt bizonyítja, hogy a könyves lélekkel bíró szerző képes igényesen írni, verset faragni, s mindezek mellett festeni.
Az utóbbiról még csak meg sem próbálok valamit is megfogalmazni. Hogy miért?
Azért, mert magam még a vonalzó mellett is kanyargó vonalakat produkáltam, s már reményét sem látom a megjavulásnak.
Milyen kár, hogy az emberi élet alig több három-négy szempillantásnál! Ha nem így lenne, szaladnék azonnal a Tocsik tanár úrhoz. A. Tóth Sándorhoz – segítségért. Talán, két tanévben tanított bennünket a Türr Gimnáziumban, s akadtak bizonyos kategóriái: Magam is, azok közé tartoztam, akiknek csak annyit mondott: – Nektek elég, ha lejártok a képzőművész szakkörbe!
(A Kör, a Jókai Mozgó épületében működött, ahol mi leggyakrabban modellt ültünk a Tanár Úrnak. )
MeSka történetei közül a Mária néni című, számomra a legnagyszerűbb. Így kell egy szerteágazó, sokféleségével is különös szellemi izgalmakat, kiváltó életpályát megrajzolni! Az pedig tókerti ráadás, amit e helyütt idézek:
„1972 márciusában a tókerti kápolna orgonistája lett. 1984. november végén a hangszer elnémult. Pár nap múlva az adventi harangszó a lélekharang kongásával keveredett. Nemcsics Elekné Szabó Mária tanárnő örök álomra hajtotta fejét a pápai Alsóvárosi temetőben.” MeSka rendhagyó leveleiből is csokorba kötött néhányat. Igen jól tette. Szívem szerint (is) szól, amikor a Tapolcát folyóként említi. Kérhetnék még további, a folyóval kapcsolatos történetet? (Az én életem egyik „traumáját” okozta az a szörnyűség, ami eltüntette a Tapolca folyót!)
És alkosson hasonló miniatűr-remekléseket a Bakonyér-patakról, a Várkertről, a tókertiekről?
A versek közül a Makrokozmosz címűt választottam, a bennem mostanság elhatalmasodott hangulat vélt, vagy valós hasonlóságáért;
/Nagy az Isten állatkertje,/ csak elférjek én is benne./ Megfuttatom a kutyákat, / simogatom a macskákat./ * /Aranyhalnak moszat leszek,/ a békáknak legyet veszek./ Bíztatom az éti csigát,/ jól nevelje fel a fiát./ * A kágyilót én sem bántom,/ végső soron a barátom./ Kísérne a táncos lepke,/ messze Afrikából jönne./ * Visszavárom azt a baglyot,/ aki nálam kórházban volt./ Belehuhognánk az éjbe,/ legyen égi s földi béke!/ Kedves Stenger Katalin (MeSka) ! – kívánok javuló egészséget, további alkotásban kiteljesedő órákat, napokat, hónapokat, éveket. Egy alkotó értelmiséginek ez a dolga. Sajnos, arra nem tudok válaszolni, hogy ezt a szolgálatot vajon, valaha, érdemesíti-e bármire is egy regnáló hatalom. Persze, az Idő nagyon sok mindent magold majd. Benne, bízhatunk. S talán még az Analfazsenikben is.
A bennünk osztódó tudás, belőlünk indul el agyakat, gyarmatokat szerezni. Az alkotó értelmiségi helyesen cselekszik, ha bárhol a helyét, meg az idejét találja meg az átadhatóságnak.
Lehet az kórház, kert, erdőszél… A teraszról, az ablakon kinézve – hátha figyelmesen kezd el nézni egy mókus…
Hatalmas igazság: az ifjúság, a gyerekek minden munkáját szerető pedagógust visszafiatalítják! Ezért következik zárásul a Kenyérszelő nóta című versike:
/Egyedem– begyedem / kerek a kenyerem,/ ha kerek, megszegem./ * / A gyürke Palkóé,/ a párja Margóé,/ Jut kenyér Gyurinak,/ egy szelet Julinak,/ Szabolcsnak, Csabának,/ s a pöttöm Pannának./ * /Egyedem– begyedem,/ üres a tenyerem,/ elfogyott a kenyerem./ Kedves MesKa! A mai gyászhír, a túlsó partra költözés ténye, akkor is visszafordíthatatlan pillanat, ha ilyesmivel sohasem tudnak azonosulni a hátra maradottak. A megye pedagógus társadalma nevében megőrző szívvel búcsúzik – a Tókert képviselőjeként is – Bali József. Nyugodj békében!
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!