A pápai reformátusság megújítója: Mándi Márton István
2010-11-23 17:56:29 | cikk: mo |
A Pápai Református Kollégium újjászervezőjének tiszteletére a Pápai Református Teológiai Akadémia, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és a Pápai Református Gyűjtemények konferenciát szervezett ma délután az akadémia dísztermében. Az Új távlatok és értékőrző hűség címmel tartott rendezvény négy kulcsfogalom köré szerveződött: a kollégium-és iskolatörténet, a teológiatörténet, a filozófiatörténet és a művészettörténet – mondta el köszöntőjében Köntös László gyűjteményi igazgató. E témakörök mindegyikében jelentős szerep tulajdonítható az egykori újítónak, Mándi Márton Istvánnak. Dr. Vladár Gábor Mándi Márton István munkásságának teológiatörténeti jelentőségéről beszélt, dr. Zalatnay István a magyar filozófiatörténetben helyezte el az egykori újítót, Kerpel Péter Izsó Miklós Mándi Márton-szobráról osztott meg érdekes információkat, dr. Hudi József pedig Mándi Márton Istvánról, mint a pápai kollégium újjászervezőjéről szólt az egybegyűltekhez.
- A tudományos igényű magyar protestáns egyház- és iskolatörténet Márton Istvánt a pápai református kollégium második alapítójaként tartja számon, aki több, mint négy évtizeden át meghatározta az intézmény fejlődését. Nehéz időben kellett „őrt állnia”, hiszen a pápai egyházközséget 1752–1783 között megfosztották szabad vallásgyakorlatától, a kollégium királynői engedéllyel kisgimnáziumi szinten működhetett tovább Adásztevelen. A vallásszabadság visszaszerzése után szinte a nulláról kellett újjászervezni az egyházi életet abban a városban, amely a dunántúli reformáció egyik bölcsője volt. Pályája kezdetén legfontosabb feladatának a teljes kollégiumi szervezet kiépítését, a teológiai akadémia, főiskola újraindítását tekintette - fogalmazott előadásában Hudi József.
Képek:
Mándi Márton István életútja
1760-ban született Iszkaszentgyörgyön előnevét édesapja szülőfalujáról, a Szabolcs megyei Mándról kapta. Szentkirályszabadján, Kecskeméten és a Debreceni Református Kollégiumban töltött tanulóéveit követően Hajdúnánáson volt az akadémia rektora, majd 1789-90-ben a göttingeni egyetemen tanult. Hazatérte után elvállalta az adászteveli száműzetésből nem sokkal korábban visszatért, hírnevében megtépázott Pápai Református Kollégium rektori tisztét, amit 41 éven keresztül, haláláig viselt. Vezetése alatt a kollégium felvirágzott, hamarosan újra az ország vezető protestáns főiskolái között tartották számon.
Kitűnő szervező, szuggesztív tanár, valódi újító volt: a kollégiumot a kor követelményeinek megfelelően építette újjá, az oktatásban a legmodernebb módszereket vezette be; nevelési elveit Keresztény morális kis katechizmus című könyvében foglalta össze. Felkészült tanárokat hozott Pápára, rektorsága alatt indult a természettudományos képzés és ekkor épült fel az iskola új épülete (a mai Ókollégium).
Elsősorban teológiát és filozófiát tanított, maga is számos tankönyvet írt. Göttingeni tanulmányai során megismerkedett Kant elveivel, amit Magyarországon ő tanított elsőként (1795-től); emiatt súlyos bírálatok érték. Késői tisztelői a „pápai Kant” néven is emlegetik. Ugyancsak az elsők között volt, aki magyar nyelven tanított – ez annyira nem felelt meg kortársainak, hogy az 1815-ös kerületi gyűlés határozata alapján kénytelen volt visszatérni a latin nyelvű oktatáshoz.
1831-ben kolerajárvány dúlt Pápán, ennek esett áldozatul Mándi Márton István. Sírja az alsóvárosi temetőben található.
Forrás: Dunántúli Református Egyházkerület honlapja
www.refdunantul.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!