Kiállítás és megemlékezés mártírgyermekek és Beck Ötvös Fülöp emlékére

2010-11-21 22:55:39 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |

November 21-én emléknapot szervezett a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület valamint a Pápai Pedagógus Művelődési Ház Közhasznú Alapítvány. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Elsőként Farkas Nóra és Falakiné Piltman Erika, a Bartók Béla Zeneiskola tanárai zongorán illetve gordonkán előadták a Schindler listája című amerikai film megrendítő zenéjét, majd Kapcsándi Klaudia középiskolai tanuló elszavalta Petőfi Sándor Az ítélet valamint Juhász Ferenc Dombormű, 1944 című versét.

Deé Csaba, Kulcsár Margaréta, Ács Tas László fotó- és festménykiállítását Kerecsényi Zoltán intézményvezető nyitotta meg, aki kiemelte, a bemutatott, elgondolkodtató képek mindegyike figyelmeztető. A még tetten érhető zsidó Pápából kíván egy kis szeletet bemutatni. Beszédében felidézte a hajdani pápai zsinagógában is olvasott 19. Zsoltárbeli versrészletet, hogy „Az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt, az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet, az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket”.
- Elharagosult korunkban megvilágosult szemekkel, igaz és becsületes erőfeszítésekkel, a múlt valóságának őszinte megismerésére törekedve tekintsük végig a kiállított munkákat – hangsúlyozta Kerecsényi Zoltán.

Az egy fotós és két festő alkotásaiból rendezett tárlaton nagyrészt a szebb napokat látott, klasszicista stílusú, impozáns tömbű pápai zsinagóga, s a régi pápaiak által csak „ökumenikus” iskolaként emlegetett Pápai Izraelita Polgári Fiúiskola jellegzetes épületrészei elevenedtek meg. Az alkotók munkáikat annak a 671 tizenkét éven aluli kisgyermek emlékének ajánlották, akiket Pápáról deportáltak és pusztítottak el Auschwitzban.
A kiállítás-megnyitót Schmidt Dezsőné alapítványi elnök köszöntője követte, majd Politzer Sándor egyesületi elnök tartott előadást a nagy múltú pápai zsidóságról. Előadásában kitért az első írásos emlékre-1701-ben egy pápai zsidó 100 pengőt fizetett be egy dohányárusnak bizományként, az írásos emlék a Soproni Levéltárban felkereshető- és az azt követő 250 év eseményeire is, a zsidó hitközség alapjainak lefektetésére, a Zsinagóga építésére és a zsidók által alapított egyesületekre. Politzer Sándor részletesen mesélt az ipar, a művészet, a tudományok területén jeleskedő hajdani pápai zsidó polgárokról, Lőw Lipótról, Lőw Immánuelről, Herz Dávidról és egy visszaemlékezést felolvasva elkalandozott a városunkban egykor virágzó kisebbség még ma is fellelhető emlékei, épületei, házai, utcái között.
A rendezvény az Erzsébet ligetben, a színház szomszédságában álló Beck Ö. Fülöp szobornál végződött, melynél Heitler László festőművész-tanár tartott beszédet a magyar szobrászat és ötvösművészet kiemelkedő alakjáról. A főhajtáson a jelenlévők kis köveket helyeztek el emlékezőül és emlékeztetőül Beck Ötvös Fülöp mellszobrához.

Képek:

Beck Ötvös Fülöp
szobrász, éremművész
(Pápa, 1873. június 23.–Budapest, 1945. január 31.)
Mestere: Loránfi Antal • Ponscarme

A hazai szobrászat és éremművészet kiemelkedő alakja. 1893-ban a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán végzett, de mintázást is tanult Loránfi Antaltól. 1893-ban néhány hónapot Bécsben töltött, majd 1894–95-ben Párizsban az École des Beaux Art-on tanult, Ponscarme növendékeként. Az 1896-os millenniumi érempályázat mindhárom első díját megnyerte. 1897-ben Münchenben kapcsolatba került a Jugend-mozgalommal. Ennek hatására több, figurális domborművel díszített ötvöstárgyat készített szecessziós stílusban. E munkái domborítás helyett mintázással és öntéssel készültek. 1898-ban az Iparművészeti Múzeumban bemutatott érmei nagy sikert arattak. Ötvöstárgyaival az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet, az 1906-os milánói kiállításon Grand Prix-t nyert. Közben olaszországi tanulmányúton járt, többször visszatért Münchenbe, ahol megismerkedett az Adolf Hildebrand képviselte új szellemiséggel és technikával. 1908-tól a régi mesterek módján, közvetlenül kőbe kezdte faragni szobrait, gipsznegatívba vésni érmeit. Hazatérése után baráti viszonyba került a Nyugat körének vezető publicistáival. 1907-ben és 1908-ban kétféle változatban készült Mikes Kelemen-érme a folyóirat emblémája lett. Később ő készítette a Nyugat számára az Osvát- (1923), az Ady-, (1928) és a Babits- (1933) érmet. A hazai éremművészet számára olyan meghatározó fontosságú plaketteket készített, mint a Petőfi (1905), Liszt (1911), Kurucfej (1912), Vonósnégyes (1914). Érdeklődése egyre inkább a szobrászat felé fordult: sorozatban alkotta meg nagyméretű szobrait és domborműveit, amelyekkel a modern magyar szobrászat élvonalába került. 1910-től gödi műtermében maga faragta kőbe nagyméretű alkotásait (Menyecskefej, 1912; Fekvő nő, 1912; Álló férfi, 1913; Felesége portréja, 1913; Király György síremléke, 1913; Szt. Sebestyén, 1914). 1912-ben Görögországban járt, ezt követően kisbronzokat is készített, melyek közül kiemelkedő fontosságú a Szittya lovas (1913). 1914 elején gr. » Batthyány Gyula festővel az Ernst Múzeumban közösen rendezett gyűjteményes kiállításán rendkívül gazdag és sokoldalú anyagot vonultatott fel, érmeket, kisplasztikákat és nagyméretű kőszobrokat. Az első világháború alatt készítette az Ezer éve küzd a magyar című érmet (1915), melynek egyik oldalán újra megjelenik a szittya lovas vágtató alakja. 1915-ben készült a Szinyei Merse Pál-érem, 1917-ben mintázta az Arany János-emlékérmet. A Tanácsköztársaság idején a művész szakszervezet elnöke, ő készítette a tervezett új 10 koronás pénzmintáját. A forradalom bukása után hosszabb ideig mellőzték. 1926-ban megkapta a » Szinyei Társaság szobrászati nagydíját. A húszas években készített portréi közül kiemelkedik Önarcképe, valamint a Judit (1922), Móricz Zsigmond (1926) és Babits Mihály (1928). Gr. Tisza Istvánról több művet is készített. Numizmatikai művei közül ebben az időszakban kiemelkedően fontos a Mozart-érem (1925), valamint az 1923–24-ben alkotott építész éremsorozat. Az Ernst Múzeumban 1922-ben és 1925-ben, a Tamás Galériában 1932-ben volt kiállítása. Épületplasztikái közül kiemelkednek a Corvin Áruház díszítésére készített szobrok és domborművek (1925), valamint a Kossuth Lajos tér 15. alatti MÁK bérház (1927), ill. a Fehérvári út 88. alatti ELMÜ bérház szobrai (1928). Néhány reprezentatív síremléket (Baumgarten-síremlék, 1929; Fellner-síremlék, 1932; Fenyő Miksáné, 1934) is készített. Köztéri vagy épületen belüli nagyplasztikai megbízást keveset kapott. Ezek közül jelentős a Pápai Református Kollégiumban 1931-ben felavatott Hősi emlék (1922), az Osvát-dombormű a New York Kávéházban (1933), a Liszt-dombormű a Pesti Vigadóban (1911–12, elhelyezve 1935), az Ifjúság kútja (1935–38) a Rózsadombon és a Kölcsey-emléktábla (1938) a pesti Vármegyeháza belső udvarán. A második világháború éveiben is lankadatlanul dolgozott. Ekkor készült a Közraktár utca 22/b. sarokházra a Vasmunkások épületdomborműve (1941), a Kodály-érem (1942), Madách (1942–43) és Szt. Ferenc szobra (1944). A nyilas hatalomátvétel után bujkálni kényszerült. Budán, egy baráti család házának pincéjében húzódott meg. Itt fejezte be emlékiratait, és 1945. január 31-én innen tűnt el nyomtalanul. Emlékkiállítását 1947-ben a Szépművészeti Múzeumban, 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg.

Forrás: www.artportal.hu

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!