Örökségünk
2009-08-11 22:33:16 | cikk: | fotó: Tóth Tamara |
Fontos, hogy törődjünk a múltunkkal, a hagyományainkkal, emlékeinkkel, hiszen ezek határozzák meg kik és milyen emberek vagyunk. Örökségünket ápolni kell, e nélkül céltalan és értelmetlen az életünk.
Pandur Béla szabadidejében a hagyományőrzés egyik legcsodálatosabb módját űzi hobbiként. Saját kezével faragja ki a világháborúk előtti „járműveket”, mezőgazdasági gépeket, amik egy falu életében valamikor nélkülözhetetlenek voltak a megélhetéshez. Mostani munkája egy cséplőgép, már félig kész állapotban. A tervek szerint, ha elkészül, gőzgép lesz a következő, amit kifarag miniatűrben, ugyanis régen az hajtotta a cséplőgépet. Minden összefügg mindennel, az elkészített faragások olyan életszerűek, akár a nagy változatuk, ugyanúgy mozgathatóak, és minden ugyanott van benne, ahol az „élő”, valódi párjában, az utolsó csavarig, csapolásig. Mindezt az emlékeiből, csak pár mezőgazdasági gép van, amit képről készít el.
- Szeretném továbbadni az utókornak az emlékeimet. Már korábban is megvoltak a tervek, hogy faragok, de igazából, csak nyugdíjba vonulásom után volt időm ezzel foglalkozni. Nagyon munka- és időigényes, egy szekér kifaragása majdnem egy évig tartott, kb. 300 munkaórát vett igénybe. A hársfa a legjobb anyag, nem reped, vékonyra lehet hasítani. Egy ócskavas telepen vásárolt régi trombitalemezből hajtom ki a lemezeket, és egy késsel dolgozom. A családomban keresztapám is szeretett és szokott is faragni; itthon az udvarban áll három faló, amit még ő faragott, igazi lószőrrel, hiszen nekünk voltak régen lovaink is. Sok gyerekkori emlékem van Kemenesszentpéterről, ahonnan származom.- mesélte Béla bácsi.
Legelőször a Jókai Mór Művelődési Központban 2006 elején az Amatőr Alkotók tárlatán szerepelt munkáival, majd 2008. november 4-én megnyitott Eszterlánc című kiállításán is ott voltak a faragásai. Elkészült munkái: lovaskocsi, ökrös szekér, hintó, homokfutó, eke, vetőgép, talicska, gereble, favilla, fogas, henger és mázsa (mérleg). Eladásukon még nem gondolkodott, mivel ezeknek eszmei értéke van, mind „saját kezü” munkája, nagyon a szívéhez nőttek, családi örökségek, ráadásul gyártásuk sem olyan egyszerű, hiszen a faragó mester minden apró részletre nagyon ügyel, hogy hűen tükrözzék a valóságot, nem lehet „futószalagon” készíteni a faragásokat.
Tóth Tamara
Pandur Béla szabadidejében a hagyományőrzés egyik legcsodálatosabb módját űzi hobbiként. Saját kezével faragja ki a világháborúk előtti „járműveket”, mezőgazdasági gépeket, amik egy falu életében valamikor nélkülözhetetlenek voltak a megélhetéshez. Mostani munkája egy cséplőgép, már félig kész állapotban. A tervek szerint, ha elkészül, gőzgép lesz a következő, amit kifarag miniatűrben, ugyanis régen az hajtotta a cséplőgépet. Minden összefügg mindennel, az elkészített faragások olyan életszerűek, akár a nagy változatuk, ugyanúgy mozgathatóak, és minden ugyanott van benne, ahol az „élő”, valódi párjában, az utolsó csavarig, csapolásig. Mindezt az emlékeiből, csak pár mezőgazdasági gép van, amit képről készít el.
- Szeretném továbbadni az utókornak az emlékeimet. Már korábban is megvoltak a tervek, hogy faragok, de igazából, csak nyugdíjba vonulásom után volt időm ezzel foglalkozni. Nagyon munka- és időigényes, egy szekér kifaragása majdnem egy évig tartott, kb. 300 munkaórát vett igénybe. A hársfa a legjobb anyag, nem reped, vékonyra lehet hasítani. Egy ócskavas telepen vásárolt régi trombitalemezből hajtom ki a lemezeket, és egy késsel dolgozom. A családomban keresztapám is szeretett és szokott is faragni; itthon az udvarban áll három faló, amit még ő faragott, igazi lószőrrel, hiszen nekünk voltak régen lovaink is. Sok gyerekkori emlékem van Kemenesszentpéterről, ahonnan származom.- mesélte Béla bácsi.
Legelőször a Jókai Mór Művelődési Központban 2006 elején az Amatőr Alkotók tárlatán szerepelt munkáival, majd 2008. november 4-én megnyitott Eszterlánc című kiállításán is ott voltak a faragásai. Elkészült munkái: lovaskocsi, ökrös szekér, hintó, homokfutó, eke, vetőgép, talicska, gereble, favilla, fogas, henger és mázsa (mérleg). Eladásukon még nem gondolkodott, mivel ezeknek eszmei értéke van, mind „saját kezü” munkája, nagyon a szívéhez nőttek, családi örökségek, ráadásul gyártásuk sem olyan egyszerű, hiszen a faragó mester minden apró részletre nagyon ügyel, hogy hűen tükrözzék a valóságot, nem lehet „futószalagon” készíteni a faragásokat.
Tóth Tamara
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!