„A bornak Szent Márton a bírája”
2010-11-12 08:06:23 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
Az igazgató beszédében elmondta, ez a nap egy korszak lezárulta, egy olyan nap, amikor a nyár, az aratás munkái után az emberek megpihentek és számot vetettek az életük egy szakaszával és az elmúlt időszakkal. Ez volt az a nap, amikor még az adventi időszak előtt lehetett egy nagyobb lakomát tartani, ezért is ették a libát. Fontosnak tartották ezt az étket, hiszen „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás. És ez volt az első olyan nap, amihez az újbor érését kötötték.
- Úgy gondolom, hogy a mai ember számára is hasonlókat kellene, hogy jelentsen ez a nap, hiszen hamarosan beköszönt Advent első vasárnapja. Én egy kicsit fájlalom, hogy ebben a világban ez a szempont háttérbe szorul és a kereskedelmi tevékenység, a reklám nagyobb szerepet kap, kevésbé éljük át azt az érzést, hogy egy hosszú, tevékeny időszak után ma megpihenhetünk. Ez egy kicsit mindenkinek az egyéniségéhez kötődik, de jó lenne, ha ilyenkor magában mindenki megtenné, számot vetne az elmúlt évvel és innentől kezdve a csendes adventi várakozásnak adná át a helyet a lelkében- mondta Unger Tamás.
A köszöntőt követően dr. Mail József apát-plébános úr megáldotta az újbort, majd kezdődött a mulatság a Vajda Péter Lakótelepi Óvoda Napsugár Hagyományőrző csoportjának vidám műsorával. Őket a Bab Társulat Matyi, a ludas, avagy a liba az ön készülékében van című előadása követte, majd a Nyugdíjas Egyesület ének és tánckara perdült fiatalosan a színpadra. 19 órától a Pápai Musical Stúdió énekesei szórakoztatták a nagyérdemű közönséget, majd az este kellemes cigányzenével zárult Greznár Zoltán zenekarának muzsikájával. A hagyományoktól eltérően idén háromnapos ünnepséggel és rendkívül sok programmal várják a szervezők az érdeklődőket a Kossuth utcára szombat délig.
Képek:
Szent Márton, akinek neve napját ünnepeljük e napon, a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Nekünk, magyaroknak pedig különösen kedves, hiszen a legenda szerint itt, az ország nyugati határán született 316-ban vagy 317-ben. Korábban egyesek úgy vélték, a mai pannonhalmi apátság helyén, amit egykor szentmárton-hegyi apátság néven emlegettek, de most már biztosan tudjuk, hogy Saváriában, a mai Szombathelyen született. Állítólag pontosan ott, ahol jelenleg is áll a középkori eredetű Szent Márton-templom.
Szent Márton egykori szülőháza – a legenda szerint – az egykori ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton-kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. A templom előtt álló kőkúthoz a középkor folyamán tapadt az a legenda, hogy ennek vizével keresztelte meg édesanyját a Savariába hazalátogató Márton. Ennek a régi kőkútnak a használata csak 1938-ban szűnt meg. Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Ekkor helyezték el a Szent Márton-templomban, a Márton születési helyére emlékeztető kápolna bejáratánál az útvonal emblémáját, amely Márton lábnyomát jelképezi.
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás. A liba csontjából az időjárásra jósoltak a régi öregek: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal, ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. „A bornak szent Márton a bírája”, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.
Forrás: www.jelesnapok.hu
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!