Elköltöttünk egymilliárd forintot. Messzire jutottunk – beszélgetés Áldozó Tamással a szakképzés átalakulásáról


2010-11-07 22:13:15  | cikk: HuHa  | 



Az elmúlt két esztendőben tagadhatatlanul a szakképző iskolák voltak a helyi középfokú oktatásban a fejlesztések súlypontjai. A fenntartó önkormányzat intézményeket vont össze (a Mező és a Közgáz integrációja 2008-ban), majd a sikeres pályázatoknak köszönhetően oktatási épületek korszerűsítése és bővítése, a szakképzést segítő eszközök beszerzése, a pedagógusok számára pedig továbbképzések sorozata  következett. Áldozó Tamást – a szakképző iskolákat fenntartó társulás elnökét – kértük, vonjon mérleget a mögöttünk hagyott időszakról.
- A közelmúltban több fórumon is véleményt cseréltünk mindazokkal, akik érdekeltek a hazai szakképzés eredményességében: a kamarákkal, a munkaügyi központ képviselőivel és természetesen vállalkozókkal; utóbbiak tapasztalatai munkaadói minőségük és a gyakorlati oktatásban játszott szerepük miatt is kulcsfontosságúak. Elmondták: gyakran elégedetlenek a diákok motiváltságával, a gyakorlatokról való esetenkénti igazolatlan hiányzásokat is nehezen fogadják el. Vannak képzések, ahol a munkaerő-piaci igényeket jóval meghaladó számban végeznek fiatalok, míg más szakmákban a biztos elhelyezkedési lehetőség sem csábító az általános iskolákból érkezők számára.
- Ha egyszerre beszélhetünk túlképzésről és szakemberhiányról is, akkor mennyivel jutottunk előre az elmúlt hónapokban?
- Nagyon sok minden megváltozott, megváltozott például a szemléletmód, ami körülveszi a szakképzést. Ma már tisztán látszik, hogy a helyi gazdaság növekedésének egyik akadálya a kellő számú szakember hiánya. A Pápai Hús 1913 Kft. képviselői elmondták, hogy közel száz hentes megy nyugdíjba 2011 végéig, helyüket egyelőre legjobb esetben 9 végzős veheti át. De ez így nyilván nem igaz, hisz azt az évtizedek alatt felhalmozott szaktudást – ami egyébként a cég egyik legnagyobb értéke is egyben -, ami a nyugdíjba vonulók kezében van, a frissen végzett fiatalok csak lassan sajátíthatják el. Ha ezen a tendencián nem tudunk változtatni, az a versenytársaknál is nagyobb veszélyt jelenthet a húsgyárra, másrészt gondoljon bele: további száz pápai családnak biztosíthatna egzisztenciát a helyi húsipar. Abban az időben, amikor a munkanélküliek száma közelít a kétezerhez, szinte érthetetlen összefüggés ez. Ezen próbál segíteni az az ösztöndíj, amit az önkormányzat és a Pápai Hús közösen hozott létre, s amelynek az a célja, hogy a helyi fiatalok nagyobb számban válasszák a húsipari termékgyártó szakmát, mert különben baj lesz. Havi 20 ezer forintot kaphat az a fiatal, aki - főleg a szakmai tárgyakból - jó teljesítményt nyújt.
- A helyi szakképzés szerkezeti visszásságain túl milyen további problémákat vetett fel az elmúlt időszak?
- A problémákat két részre osztom: amiket saját hatáskörben orvosolni tudunk, azok kezelése az önkormányzatok és az iskolavezetők felelőssége. Van azonban sok olyan is, amire helyben nehezen születhet válasz: ilyen például az, hogy a képzések ideje gyakran szükségtelenül hosszú, ugyanakkor a magyar tanulók egyharmad annyi gyakorlati oktatásban részesülnek, mint német kortársaik; ide sorolom azt is, hogy a szakképzés rangjának leértékelődése és a szükségesnél jóval nagyobb gimnáziumi kapacitások miatt sok fiatal elfordult attól a lehetőségtől, hogy akár szakközépiskolában, de szakmát tanuljon; de ide kell sorolni azt is, hogy a fiatalok egy része totális igénytelenséggel és kitűzött célok nélkül érkezik a szakképzőkbe, aztán ez meg is látszik tanulmányi előmenetelükön, bár jópáran vannak, akiknek ilyen nincs is: egy idő után ugyanis kimaradnak az iskolából.
- A két projektben elköltöttek egymilliárd forint. Milyen eredményeket értek el?
- Az intézmények akadálymentesítésén túl megújultak a volt Mező legfontosabb oktatási célú épületei, épült aula és nyolc új tanterem is: tulajdonképpen a legkorszerűbb feltételek között tanulhatnak a szakmunkástanulók. Rengeteget költöttünk  tanulást segítő eszközökre, egyebek mellett az Acsády új faesztergagépe például mindenképpen a világszínvonalat képviseli. Számos továbbképzésen vannak túl a pedagógusok, akik nyitottabbak, felkészültebbek lettek; segített a projekt abban is, hogy a Mező és a Közgáz pedagógusai egy csapattá érjenek. Elmélyült a kapcsolat a vállalkozások és az iskolák között, ami már csak azért is fontos, mert előbbiek évente jelentős forrásokat adnak át szakképzés-fejlesztésre, s végül jóval tudatosabban formálják saját arculatukat az iskolák, hogy vonzóbbak legyenek a jövő szakmunkástanulói számára.
- A pályázatok sikeres lebonyolításával  vége a változásoknak, vagy léteznek újabb célok, amiket szeretnének még elérni?
- Legfeljebb egy szakaszt zártunk le, de semmiképp nem a változásoknak lett vége. Nagy a verseny a szakképzésben, s mi most a megyében lépéselőnybe kerültünk. Szeretnénk vonzó képzési szerkezetet kínálni és sok fiatalt Pápára hívni tanulni; szeretnénk a leendő munkaadók minél nagyobb elégedettségére szolgáló tudást elsajátíttatni, szeretnénk a helyi gazdaságot jól szervezett szakképzéssel támogatni. Amennyiben lehetőségünk lesz rá, további pályázatokat állítunk össze: az elmúlt időszak bizonyította, hogy képesek vagyunk pontosan, a sokszor követhetetlen feltételek között is végrehajtani a projekteket. Köszönet ezért mindazoknak, akik szerepet vállaltak mindebben: a munkatársaimnak, az iskolaigazgatóknak, a munkánkat észrevételeikkel segítő vállalkozóknak és természetesen a projektben részes pedagógusoknak is.



Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!