A házasság értéke- kávéházi beszélgetések az Esti Kornélban
2010-10-28 08:28:50 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Tegnap este 19 órakor elkezdődött a kávéházi beszélgetések című program az Esti Kornélban, a Pápai Református Egyházközség szervezésében. A hat alkalomból álló, az Életünk felülnézetből II. című programsorozatban a Házasság értéke címmel hallhattak egy érdekes előadást az érdeklődők dr. Márkus Mihálynétól.
Az est Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versével kezdődött, majd a hat gyermekes és 14 unokás asszony beszélt a házasságról, annak fontosságáról, értékéről.
- Sokat gondolkodtam már azon a szón, hogy házasság. Alapja nyilvánvalóan a ház szó. Házas! Van egy háza? Birtokol egy épületet? A magyar nyelvben még azt is jelenti, hogy nős vagy férjezett valaki. Házasság! A többi –ság, -ség képzős szó analógiájára hozzuk létre, mint például tisztesség, jóság… házasság. Ha visszagondolunk a ház szóra: menedék, biztonság, merjük hát ezeket a kifejezéseket a házasságra is használni! Ahogyan a ház körülvesz minket, úgy a házastárs is- elmélkedett dr. Márkus Mihályné.
- Az ember életében háromszor lehet házas: először, amikor magzatként édesanyánk méhében vagyunk, másodszor, amikor házasságot kötünk valakivel, harmadszor pedig (ezt csak nők tapasztalhatják), amikor terhesek vagyunk. Mi vagyunk a ház, a védelem a magzat számára. Tehát mi is valójában a házasság? Két ember egy életre szóló szövetsége? Mi ez a szövetség akkor? Egy csodálatos játék!- állapította meg az előadó.
Sajnos manapság már nem tréfa jut eszembe az esküvő szó hallatán, hanem a tévedéseken alapuló, a zátonyra futott kapcsolatok sorozata. Miért? - tette fel a keserű kérdést az est főszereplője.
- Úgy gondolom, nem a házasság van válságban, hanem az Istentől elszakadt ember. Ha belegondolunk, Isten férfivá és nővé teremtette az embert, a saját képmására, akkor mi lett az Isten képűségből? Mivé tettük? Önző, magamutogató lényekké váltunk. Ha szükségem van szexuális vágyaim kielégítésre, keresek egy alkalmi partnert. Kinek, mi köze hozzá? Mi keresztények ezzel soha, semmiképpen nem értünk egyet. A sok erőszak a családban, bántalmazások vezethettek ide. A felnőtt társadalom bűne, hogy egyre több az ilyen eset. Nem kellene beletörődnünk, s főként nem megvetni, kigúnyolni, hanem gyógyítani az ilyen kapcsolatokat. A házasság sajnos elveszítette a jóra-rosszra kötött szövetség jellegét. A különböző elméletek, divatos újságok egyre jobban hangoztatják a szabad szerelem nagyszerűségét, a változatos partnerkapcsolatot is. Sokszor egymás nevét sem tudják az alkalmi kapcsoltban élők. Mi teremhet az ilyen élet fáján? Nem kívánt terhesség, majd abortusz, esetleg öngyilkosság, állami gondozás. Ezt akarjuk? Csak a keresztény erkölcs vezethet jóra. Isten törvényének megélése. Úgy gondoljuk két félből lesz majd egy egész. Isten szerint két egészből egy teljes lesz majd. Vagyis egy, meg egy, az egy. „Olyan ez mintha két külön gyökerű fa egy törzzsé fonódna össze és egy közös lombot nevelne.” Szét lehet hasítani egy ilyen fát? Bizonyára igen, de óriási hegek maradnának benne. Mégis lehetséges, hogy „mellé nyúlunk”. Azt gondoljuk, igen, ő a hiányzó részem, de soha nem válnak eggyé. Ha ezt a fát eltávolítjuk, maradandó nyoma sem lesz. Ez azonban 20-30 év házasság után derül csak ki. A házasság csak egy férfinak és a nőnek a kizárólagos kapcsolata. Nem fér bele harmadik fél. Az a pár, aki megőrzi magát a házasságig a testi kapcsolattól, az igazán tisztán megy a közös életbe. A házasság nem egyenlő a házasságkötéssel.
Végül a következő gondolattal zárta mondandóját dr. Márkus Mihályné.
- „Ha engedjük Istent szóhoz jutni, akkor lenne reményünk, hogy megújuljon a házasságunk, az egyházunk és egész házunk.” (Nagy Sarolta könyvéből)
„ 1918-ban Tisza István mondta: Most is ez a tét: győzünk vagy végünk van. Győzni azonban most nem a fegyveres háborúban kell, hanem az indulataink kereszttüzében: harcolni a házasságunk tisztaságáért, a családunk egészben maradásáért, s legyőzni önmagunkat. A győzelemhez önmagában semmilyen lelki tréning nem elegendő. Csupán csak egy kívülálló Jézus Krisztus segíthet. Elfogadjuk? Győzünk? Inkább győzni lenne jó! Az est további részében kötetlen beszélgetésre invitálták a jelenlevőket.
A kávéházi beszélgetések november 3-án várja ismét az érdeklődőket a Társadalmi szerepvállalás című előadásra.
Az est Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című versével kezdődött, majd a hat gyermekes és 14 unokás asszony beszélt a házasságról, annak fontosságáról, értékéről.
- Sokat gondolkodtam már azon a szón, hogy házasság. Alapja nyilvánvalóan a ház szó. Házas! Van egy háza? Birtokol egy épületet? A magyar nyelvben még azt is jelenti, hogy nős vagy férjezett valaki. Házasság! A többi –ság, -ség képzős szó analógiájára hozzuk létre, mint például tisztesség, jóság… házasság. Ha visszagondolunk a ház szóra: menedék, biztonság, merjük hát ezeket a kifejezéseket a házasságra is használni! Ahogyan a ház körülvesz minket, úgy a házastárs is- elmélkedett dr. Márkus Mihályné.
- Az ember életében háromszor lehet házas: először, amikor magzatként édesanyánk méhében vagyunk, másodszor, amikor házasságot kötünk valakivel, harmadszor pedig (ezt csak nők tapasztalhatják), amikor terhesek vagyunk. Mi vagyunk a ház, a védelem a magzat számára. Tehát mi is valójában a házasság? Két ember egy életre szóló szövetsége? Mi ez a szövetség akkor? Egy csodálatos játék!- állapította meg az előadó.
Sajnos manapság már nem tréfa jut eszembe az esküvő szó hallatán, hanem a tévedéseken alapuló, a zátonyra futott kapcsolatok sorozata. Miért? - tette fel a keserű kérdést az est főszereplője.
- Úgy gondolom, nem a házasság van válságban, hanem az Istentől elszakadt ember. Ha belegondolunk, Isten férfivá és nővé teremtette az embert, a saját képmására, akkor mi lett az Isten képűségből? Mivé tettük? Önző, magamutogató lényekké váltunk. Ha szükségem van szexuális vágyaim kielégítésre, keresek egy alkalmi partnert. Kinek, mi köze hozzá? Mi keresztények ezzel soha, semmiképpen nem értünk egyet. A sok erőszak a családban, bántalmazások vezethettek ide. A felnőtt társadalom bűne, hogy egyre több az ilyen eset. Nem kellene beletörődnünk, s főként nem megvetni, kigúnyolni, hanem gyógyítani az ilyen kapcsolatokat. A házasság sajnos elveszítette a jóra-rosszra kötött szövetség jellegét. A különböző elméletek, divatos újságok egyre jobban hangoztatják a szabad szerelem nagyszerűségét, a változatos partnerkapcsolatot is. Sokszor egymás nevét sem tudják az alkalmi kapcsoltban élők. Mi teremhet az ilyen élet fáján? Nem kívánt terhesség, majd abortusz, esetleg öngyilkosság, állami gondozás. Ezt akarjuk? Csak a keresztény erkölcs vezethet jóra. Isten törvényének megélése. Úgy gondoljuk két félből lesz majd egy egész. Isten szerint két egészből egy teljes lesz majd. Vagyis egy, meg egy, az egy. „Olyan ez mintha két külön gyökerű fa egy törzzsé fonódna össze és egy közös lombot nevelne.” Szét lehet hasítani egy ilyen fát? Bizonyára igen, de óriási hegek maradnának benne. Mégis lehetséges, hogy „mellé nyúlunk”. Azt gondoljuk, igen, ő a hiányzó részem, de soha nem válnak eggyé. Ha ezt a fát eltávolítjuk, maradandó nyoma sem lesz. Ez azonban 20-30 év házasság után derül csak ki. A házasság csak egy férfinak és a nőnek a kizárólagos kapcsolata. Nem fér bele harmadik fél. Az a pár, aki megőrzi magát a házasságig a testi kapcsolattól, az igazán tisztán megy a közös életbe. A házasság nem egyenlő a házasságkötéssel.
Végül a következő gondolattal zárta mondandóját dr. Márkus Mihályné.
- „Ha engedjük Istent szóhoz jutni, akkor lenne reményünk, hogy megújuljon a házasságunk, az egyházunk és egész házunk.” (Nagy Sarolta könyvéből)
„ 1918-ban Tisza István mondta: Most is ez a tét: győzünk vagy végünk van. Győzni azonban most nem a fegyveres háborúban kell, hanem az indulataink kereszttüzében: harcolni a házasságunk tisztaságáért, a családunk egészben maradásáért, s legyőzni önmagunkat. A győzelemhez önmagában semmilyen lelki tréning nem elegendő. Csupán csak egy kívülálló Jézus Krisztus segíthet. Elfogadjuk? Győzünk? Inkább győzni lenne jó! Az est további részében kötetlen beszélgetésre invitálták a jelenlevőket.
A kávéházi beszélgetések november 3-án várja ismét az érdeklődőket a Társadalmi szerepvállalás című előadásra.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!