Egy Koncert Kékben

Rákász Gergely koncertorgonista már nem először járt városunkban. Ma este a református templomban adta elő legújabb, nagyszabású koncertjét, melyre két éven keresztül készült a nagy előadóművész. Az Egy Koncert Kékben című látványkoncert a huszonegyedik század emberének szól, hiszen a rohanó, százfelé gondolkodó embert nehéz lekötni, de aki veszi a fáradtságot és az ígéretes hangzású cím után elmegy a több mint másfél órás koncertre, nem fog csalódni: a klasszikus zene feltölti és kitölti a mai kor emberét, ehhez párosulnak az érdekes zenetörténeti kommentárok, amelyek a legendás kék darabok között hangzanak el Rákász Gergely stílszerű előadásában.

Az új élményben Papp Norbert festőművész munkái, képi illusztrációi egészítik ki a hangszerek királynőjének hangzásvilágát, amely együttesen már túllépi a megszokott hangversenykereteket, és a művészi fogantatás közegébe helyezi a résztvevőket, azt az illúziót keltve, hogy a régi korokban szemlélődik. Papp Norbert álmodta meg a koncert miliőjét, hátulról filmezett pauszpapíron bontakoznak ki a rajzok, a grafikák pedig átvezetnek egyik színész játékából a korabeli képek, videók játékába a nézőket, így nyernek teljes értelmet a szebbnél szebb kék-kompozíciók. A koncert célja, hogy a közönséget bevonja, és minél közelebb hozza a klasszikus művészet gyakran túl magasba emelt világába. Rákász Gergely műsora elsőként az 1800-as évek világába, egy idealizált világba, az arctalan ellenség, a háború dicsőséges korszakába kalauzolta el a közönséget, majd Norvégia nemzeti zeneszerzőjének Edvard Grieg, egyik legjobb barátjának, Ibsennek Peer Gynt című öt felvonásos drámai költeményéhez írt kompozíciójából két tételét játszotta el.

A koncert címadó darabját, a Kék rapszódiát saját megfogalmazása szerint véres verejtékkel sikerült a hangversenybe tűzni, hiszen itt egy személyben egyszerre kell eljátszani a zenekart és a zongoristát: s ehhez, mint mondta, két keze, meg két lába van. Összesen 8 hónapot dolgozott rajta, hogy minden hang a helyére kerüljön. Gershwin hangulatát még amerikai éveiből hozta magával, a darab hangulata pontosan adja vissza azt a kort, amelyet a féktelen ünneplés, a szesztilalom, a női egyenjogúság kivívása, Al Capone, a rekordvágy és a hisztérikus világ címszavak illenek. A csodálatos lélekemelő koncert utolsó híres kék darabja Ravel jól ismert Bolero-ja volt, melynek témája és üzenete ma is aktuális: a kellően intenzív művészet győzhet a mindennapok felett, egy erős művészeti élmény pedig akár hetekig is magával viheti az embert. A többszöri visszatapsolás után a művésznek nem maradt más választása, mint ráadásként eljátszani Strauss Kék Duna keringőjét.

Rákász Gergely 15 évesen adta első orgonahangversenyét, majd az iskolaévek alatt folytatta a koncertezést szerte Magyarországon, mint az „Ország legfiatalabb koncertorgonistája”. A régi korok céhes mesterlegényeinek példáján, mestertől mesterig vándorolva több nemzetközi hírű tanárt és koncertező művészt felkeresett, hogy tovább képezhesse magát. 2004-ben a Templomos Lovagrend sorai közé hívta, és lovaggá ütötte. 2005-ben több hangversenykörút után tért haza végleg az Egyesült Államokból, és most főként Európában dolgozik. 2008-ban szülővárosa Győr Kulturális nagykövetének választotta. A művész nem csak templomokban és katedrálisokban játszik, hanem „Iskola Programot” indított, amelynek keretein belül zenés előadásokat tart minden tanuló korosztálynak.